Rendszerváltás a nyomorba

Míg a társadalom az egyensúly reményében egyre több reálbérről mond le – mind több adót, járulékot fizet, és egyre kevesebb költ –, az állam mégsem gyarapodik, s az egyensúly sem javul. A hiánymutató kibillenése beindítja azt a folyamatot, amelynek következtében a „bennszülöttek” egyre több jövedelme áramlik a pénzpiacra.

Addig, amíg lehet – fogalmaz Varga István a Gyurcsány-csomag bevezetéséről szóló elemzésében. Mint írja, a magyar kormány szándéka az, hogy a tűréshatárig szedje az adót, s az állam költsön minél kevesebbet. A beszedett adó tehát nem az állampolgárok életszínvonalát javítja, hanem a pénzpiacra áramlik, amiből semmi hasznuk.
Pedig vannak a világon ennek ellenkezőjére is példák. Ázsiában nem ez a filozófia. Malajzia húsz év alatt meghúszszorozta nemzeti jövedelmét, 2020-ig pedig megnyolcszorozza. Tajvan, Dél-Korea negyed század alatt a legnagyobbak közé emelkedett. Ott az erőforrásokat nem a nagy nemzetközi pénzügyi konglomerátumok szedik össze és osztják el. A vagyont a bankrendszer és a befektetési alapok nem kebelezhetik be értékpapír és ingatlan formájában. A hitelintézetek kiszolgálják a vállalkozások termelő-, kereskedőaktivitását, s a sok helyi céget a pénzügyi eszközök összekapcsolják az együttes teljesítésre. Itt a bankok szinte együtt élnek a reálgazdasági szereplőkkel. Gyors a döntés, a cselekvés, a fejlődés.
Elemzés a 6. oldalon