A huszadik század jobbik énje évtizedeken keresztül a különbség mint olyan dekonstrukciójával foglalkozott. És fogadkozott, hogy no more difference. A Teremtés könyve újratárgyalva s az egyetemes emberi jogok bikfanyelvére lefordítva így hangzik: ne különbözzék többé a fekete a fehértől, s ne létezzék különbség nő és férfi között. Ha különbözni annyi, mint meghalni, akkor inkább élni és élni hagyni. Ha a négerek jól zenélnek, kitétel a Ku-Klux-Klan-induló, s a nőket pedig azzal nyomták el, hogy de jó anyák is ők, akkor legyen minden egyforma, uralkodjék fölöttünk valamíglen a szent spirituális izotrópia, bontsunk le szisztematikusan minden differenciát.
Ma ott tartunk, hogy a közmegegyezés szerint férfinak és nőnek lenni: szerep. Ha akkora bunkók vagyunk, hogy kisvasúttal akarjuk megörvendeztetni fiúgyermekünket és babával a kislányunkat, hát magunkra vessünk, ha e katasztrofális félrenevelés nyomán az egyikből lány lesz, a másikból meg fiú. Bezzeg ha fordítva történne, ha a néni bácsi volna, ha a lányok kapnának kisvasutat és a fiúk babát, akkor üdvös NDK-sportuszodává alakulna tüstént az egész világ, és puszta elhatározáson múlnék az oltár előtt kimondott – akár meleg, akár hideg – házastársi igen neme.
Nos, meglehet, a huszonegyedik század a különbségek rekonstrukciójáról fog szólni. Attól, hogy a különbségeket gonosz célra használták, még akár létezhetnek. Hátha nem csalás és nem ámítás az, amikor nőket és férfiakat észlel fürkész tekintetünk. Simon Baron-Cohen Elemi különbség – Férfiak, nők és a szélsőséges férfiagy című könyve, valamint Geoffrey Miller A párválasztó agy – A párválasztás szerepe az emberi agy evolúciójában című könyve már a rekonstrukció jegyében fogant. A jeti visszatér. Elemi ösztön. Baron-Cohen elmekórtani, Miller evolúciós alapon közelít a problémához. Baron-Cohen a férfiagyat autisztikus, míg a női agyat empatikus elfajulásnak tekinti. Nem állatorvosi emberlónak, hanem nemileg meghatározott embernek lenni eszerint valamiféle furcsa betegség, a Janus-arc bipoláris kórja, mely önzés és önzetlenség szerint hasít. Miller szerint a feminin és androgén tulajdonságok az evolúció mint folklór kultúrantropológiai emlékei, melyeket a civilizáció körülményei közt is óhatatlanul hurcolunk tovább. Baron-Cohen könyve szűk vertikumban, a cím által is sugallt elemei erővel halad, szenvedélyes tudományosság fűti, Miller munkája tágabb kitekintésű, játékosabb és analitikusabb, jobban használja az ismeretterjesztő irodalom könnyed fogásait. Baron-Cohen könyvét Ivádi Rozália Eszter, Miller könyvét Vasy Zoltán fordította, mindkettőt a műveknek kijáró precíz, mesteri alázattal. Ha szűk a franciaágy, akkor itt a lehetőség, hogy szex helyett olvassunk, két könyv a két nem közti különbségről, veszekedhetünk majd, hogy melyik könyv kié legyen.
(Geoffrey Miller: A párválasztó agy. A párválasztás szerepe az emberi agy evolúciójában. Typotex Kiadó, 2006. Ára: 3300 forint; Simon Baron-Cohen: Elemi különbség. Férfiak, nők és a szélsőséges férfiagy. Osiris Kiadó, 2006. Ára: 2480 forint)
origo.hu
Eltűnt pásztói nőt keres a rendőrség
