Robbanásszerűen került az arab világ bestsellerjeinek élére 2002-ben Alaa El Aswani Yacoubiai épület című könyve. A fogorvosból lett regényíró ekkor még nem is sejthette, mekkora lavinát indít el írásával. Az első támadások a mű eredetére vonatkoztak. Az igazi yacoubiai ház lakosai azzal vádolták a szerzőt, hogy valós adatokat és személyiségrajzokat közöl az illetékesek beleegyezése nélkül. A tapasztalatszerzésre Aswaninak a házban fogorvosként eltöltött évek alatt volt lehetősége. Azonban, mint azt maga az író is nyilatkozta, bárminemű egyezés regényének szereplői és a valós egyének között csak a véletlen műve, a történet a képzelet szüleménye.
De nem csak emiatt támadták. Az egyiptomi kormány élesen kritizálta a regény témáit. Aswani ugyanis négy, egymástól elkülönülő, de rejtetten mégis összekapcsolódó történet által olyan fontos – az egyiptomiak szemében mindmáig tabunak tartott – kérdést feszeget, mint a homoszexualitás, a politikai és rendőri korrupció, a terrorizmus és a vallási fanatizmus. Az érzékeny területeket az író a műben főszereplő ifjú, Taha életének megpróbáltatásaival mutatja be. Taha – miután elutasítják jelentkezését a rendőrséghez – egyre lejjebb és lejjebb sodródik, míg egy nap egy szélsőséges terrorszervezet sivatagi bázisán találja magát. Kairói demonstrációját követően letartóztatják, majd kezdetét veszi a rendőrségi és börtönbeli atrocitásainak sora.
A könyv alapján készült filmadaptációt ez év nyarán mutatták be a mozikban, és a premiert övező negatív visszhangok ellenére megkezdte hódító körútját. Míg az egyiptomi törvényhozás egyik kiemelkedő alakja, Musztafa Bakri szerint a film minden egyes állampolgárra nézve sértő lehet, addig a nyugati kulturális rendezvényeken, mint a cannes-i, berlini vagy a New York-i filmfesztiválokon sorra nagy sikert aratott a film. Az egyik kritikus szerint a „mű jelentősége abban áll, hogy felhívja az emberek figyelmét olyan szociális tényezőkre, amelyek a társadalom marginalizálódásához és szélsőségek kialakulásához vezethetnek”. Marwan Wahid Hamed, a film rendezője is hangsúlyozta, hogy „egy alkotás célja, hogy gondolkozásra ösztönözzön. Ha ki akarja irtani az egyiptomiak életéből a tabukat, szükséges, hogy beszéljenek róluk. A dolgok jobbá tételéhez, és az előrelépéshez elengedhetetlen a társadalmi párbeszéd.”
A film iránti ellenszenv és éles fellépés nem ritka a nagyon erős cenzúrát alkalmazó egyiptomi kulturális életben. A parlament például nemrégiben – a Yacoubiai épület filmes bemutatóját övező éles viták közepette – különbizottságot hívott össze, hogy döntsék el, a produkció mely részei igénylik a kivágást. Ugyanezt tették a Nyugaton kasszasikert aratott A Da Vinci-kóddal, és az idei év Oscar-díjas Brokeback Mountainsével is. Az egyiptomi vezetőség egyébként is egyre inkább a civil társdalom hangjának elnémítását szorgalmazza. Bizonyítja mindezt az elmúlt évtizedek jogalkotása: 1996: sajtótörvény, 1999: társadalmi szervezetekről szóló törvény, amelyek a társalmi és politikai stabilitás jegyében igyekeznek egyre inkább korlátozni az egyének szólás- és gyülekezési szabadságát. Ezzel együtt nem vádolható azzal az egyiptomi alkotmány, hogy semmibe venné a szólásszabadság kérdését. 47. cikkelye a következőképpen fogalmaz: „Minden egyén számára biztosított véleményének szabad megfogalmazása és megnyilvánítása akár írásban, szóban, fényképek által, vagy bármely más kifejezőeszközzel élve… a törvények szabta korlátok tiszteletben tartása mellett.” Éppenséggel csak az nem mindegy, hogy azok a bizonyos törvények szabta gátak milyen magasak.
origo.hu
Eltűnt pásztói nőt keres a rendőrség
