Ma már fel sem kapjuk a fejünket, ha valaki tíz másodperc alatt futja a száz métert. A világcsúcs 9,77, tavaly állította fel a jamaicai Asafa Powell. Valószínűleg ez sem lesz hosszú életű rekord, legalábbis ezt sejteti, hogy az amerikai Justin Gatlin is futott már az idén századra ugyanennyit. Az ember teljesítőképességének határát feszegeti. Hogy valaki egy kerékpár nyergében jó három héten át szédítő tempóban leteker durván 3600 kilométert, fel-le kerekezik az Alpokon és a Pireneusokon, az ép ésszel túl van azon a határon, amelyet egy halandó leküzdhetne valamiféle „rásegítés” nélkül. Ma már persze nincs is szó arról, hogy ne lenne ilyen segítség, sőt egyre inkább tartja magát az a vélekedés, miszerint az elit szinte kivétel nélkül doppingol. Kisebb vagy nagyobb mértékben, bevetve az orvostudomány új és még újabb vívmányait.
Az amerikai Lance Armstrong a Tour emblematikus figurájaként 1999–2005 között minden évben – azaz hétszer! – megnyerte a földkerekség legrangosabb körversenyét. Mintha másik bolygóról csöppent volna közénk: ellenfelei képtelenek voltak lépést tartani vele. Ma már tudjuk, hogy 1999-ben levett és lefagyasztott vizsgálati B mintájában 2004-ben eritropoetint (EPO) találtak, amelyet 1999-ben még nem lehetett kimutatni. (Az A mintákat nem őrizték meg.) A hererákból felépült Armstong tíz éve egy beszélgetés során maga is elismerte, hogy utókezelése során EPO-t és növekedési hormont is használt, viszont állítja, hogy Tour-győzelmeit „tisztán” érte el. Az ellene felhozott doppingvádak azonban azóta sem halkultak el, hogy tavaly felhagyott a versenysporttal.
Ha Armstrongot nem is, az 1998-as Touron az egyik menő társulatot, a Festinát maga alá temette a doppinglavina. A csapat egyik kísérője banális módon a francia–belga határon egy vámvizsgálaton bukott le, bőröndjében nem kevés doppingszerrel. Természetesen azonnal lekapcsolták, a Festinát pedig némi hezitálás után testületileg kizárták a versenyből, így a Tour történetének egyik legjobb hegyi menőjét, a francia Richard Virenque-t is.
Ez a skandalum azonban szinte eltörpül az idei mellett. Minden egy spanyol rendőrségi akcióval kezdődött május végén. Az egyik madridi kávézó törzsközönsége békésen kortyolgatta a sangríát, amikor a hatóság lecsapott három jól öltözött úriemberre, bizonyos Manolo Saizra, dr. Eufemiano Fuentesre és dr. José Merinóra. Előbbi, az Astana-Würth (volt Liberty Seguros) sportigazgatója éppen egy fagyasztott vérplazmával megpakolt hűtőtáskával szándékozott angolosan távozni. A csomag ellentételezéséül hatvanezer eurót hagyott az asztalon. A nyomozás során arra derült fény, hogy Fuentes doktor a versenyzők egészsége felett őrködött, de az esélyegyenlőséget szem előtt tartva más csapatok kerékpárosait is szívesen fogadta. Merino klinikáján hajtotta végre azokat a kimutathatatlan transzfúziókat, amelyek során a kerékpárosok korábban levett, majd „feljavított” vérét juttatta vissza a szervezetükbe. Fuentesről az is kiderült, hogy felettébb precíz ember, a pácienseiről alapos nyilvántartást vezetett, így könnyedén lehetett azonosítani őket.
Egy nappal a verseny rajtja előtt az El Mundo című spanyol napilap nyilvánosságra hozta a teljes listát, harminchét névvel. Köztük olyan klasszisokéval, mint a német Jan Ullrich (a Tour 1997-es győztese), az olasz Ivan Basso (a Giro d’ Italia idei első helyezettje), a spanyol Oscar Sevilla, Joseba Beloki, Francisco Mancebo és Roberto Heras. Utóbbi eleve nem indulhatott volna a Touron. A Vuelta a Espana legutóbbi négy kiírásának győzteséről még tavaly év végén kiderült, hogy a szeptember 17-i, utolsó előtti szakaszon adott mintájában EPO nyomaira bukkantak, néhány héttel később pedig a B próba is megerősítette az eredményt. Herast két évre eltiltották, negyedik Vuelta-győzelmét pedig elvették tőle.
De vissza az idei Tourhoz! Az El País spanyol napilap szerint Merino doktor klinikáján többek között olyan vérkészítményt tartalmazó üvegcsét is találtak, amelyen a „Jan” felirat állt, amiből könnyen ki lehetett találni, hogy a kód Jan Ullrichot rejti. Ugyanakkor a szisztematikus doppingolást felügyelő orvos feljegyzései gyakran említettek egy bizonyos „Hijo Rudiciót”, azaz Rudy fiát. Nos, mit tesz a véletlen, a szintén azonnali hatállyal felfüggesztett Rudy Pevenage történetesen Ullrich sportigazgatója, edzője és mentora egy személyben.
A német „természetesen” rögtön tagadta a doppingolást, s tagadja azóta is, és csapata is csak azért léptette vissza a saját hatáskörében – amint azt a T-Mobile csapat első közleménye tudatta –, mert nem volt őszinte. Ezen persze csak mosolyoghatunk, mint azon a szemfényvesztésen is, hogy a T-Mobile később bejelentette, felbontja a szerződést Ullrichhal, amennyiben a versenyző nem „reagál” az őt ért vádakra. Mintha a vezetésnek fogalma sem lenne róla, mi történik a színfalak mögött, azaz a klinikákon.
A botrány kirobbanásakor a T-Mobile – valamennyire védve magát – aláíratott egy nyilatkozatot a versenyzőivel, amelyben azok kijelentik, semmi közük nincs és nem is volt Fuentes doktorhoz. A bizonyítékok alapján azonban egyértelműen kiderült, hogy nagyon is van. A spanyol hatóságok később lefoglaltak egy füzetet is, amelyből tételesen kiderült, hogy a tavalyi Touron Ullrich milyen doppingszereket használt Fuentes orvos útmutatásai alapján. Eszerint a doktor az első napra a HM nevű hormonkészítményt, a másodikra I–3 nevű inzulint, TGN hormont és kortikoidot írt fel. A harmadik napra a TGN mellett egy PCH nevű készítményt, a negyedikre több hormon keverékét, a HMG-t, az ötödik napra kivételesen semmit. A hatodik napon ismét következett az I–3, majd a hét utolsó napján a sportoló korábban levett vérét juttatták vissza a szervezetébe.
A spanyol hatóságok által a Nemzetközi Kerékpáros-szövetség (UCI) döntéshozóihoz eljuttatott mintegy ötszáz oldalas nyomozati anyagban egyébként már ötvennyolc élvonalbeli kerékpárversenyzőt gyanúsítanak azzal, hogy dr. Fuentes segítségével tiltott teljesítménynövelő módszereket és anyagokat használt.
Ivan Basso mindenesetre nem aggódik: „Emelt fővel mehetek haza. Hamarosan minden tisztázódik, utána újra nyeregbe ülök és nyerek. Úgy érzem magam, mint akit kiraboltak, de volt már sokkal roszszabb is a helyzetem. Két éve úgy versenyeztem, hogy tudtam, édesanyám halálos beteg. Azzal összehasonlítva a mostani eset semmiségnek tűnik” – jegyezte meg a Giro idei győztese.
Ide kívánkozik egy hét eleji hír is, miszerint eltiltásának lejárta után, szeptemberben visszatér Tyler Hamilton. A US Postalnál Armstronggal együtt kerékpározó amerikai a 2004-es Vueltán vérdoppinggal bukott le, amiért kétéves eltiltást kapott. Egy hónappal korábban, az athéni olimpián aranyérmet nyert egyéni időfutamban, majd fennakadt a szűrésen, ám a B próbára fenntartott vizeletét rosszul tárolták, így nem lehetett perdöntően bizonyítani a csalást. A nemzetközi Sportdöntőbíróság (CAS) határozata értelmében végül megtarthatta a medált. „Hiányzik az egész közeg, de legfőképp a versenyzés” – jelentette ki a minap Hamilton.
Milyen igaz, neki is a vérében van.
origo.hu
Eltűnt pásztói nőt keres a rendőrség
