A mostani libanoni események kísértetiesen hasonlítanak Izrael 1982-es inváziójára, amelynek célja a Palesztin Felszabadítási Szervezet (PFSZ) kifüstölése volt Dél-Libanonból, és amely végül teljes diplomáciai és erkölcsi kudarccal végződött. Az 50 ezer halottat követelő izraeli agreszszió alatt csaknem 100 ezer ember vált hajléktalanná. Az izraeliek által felügyelt bejrúti negyedek két menekülttáborában végzett kegyetlen mészárlások képei bejárták a világot, miközben sem a jogos önvédelem, sem a megtorlás nemzetközi normáinak nem felelt meg az akció.
Pontosan 24 évvel ezelőtt a londoni izraeli nagykövet meggyilkolásának ürügyén a zsidó állam lerohanta Dél-Libanont. Ariel Saron akkori hadügyminiszter csapatai egészen Bejrútig hatoltak, ahol több ezer civil palesztin menekült halálát nézték végig tétlenül. A Szabra és Satila nevű észak-bejrúti palesztin menekülttáborokban az izraeliek állítása szerint kétezer terrorista bujkált: később sem derült fény arra, hogy akkor miért volt elegendő száz szélsőséges keresztény milicista beengedése, hogy likvidálják a terroristákat. A falangisták terhes nőket erőszakoltak meg, gyermekeket, asszonyokat gyilkoltak meg, a férfiak holttesteit megcsonkították, a terroristagyanús elemeket pedig az izraeli csapatok ellenőrzése alatt álló dél-libanoni területekre szállították. A menekülttáborok körüli szoros izraeli gyűrű őrtornyaiban lévő zsidó katonák állítólag nem vettek észre semmit a 36 órán keresztül tartó öldöklésből, sőt, Menahem Begin akkori izraeli miniszterelnök a történtek után így mosakodott az izraeli parlament, a knesszet előtt: „Gojok (nem zsidók) gyilkolnak gojokat, és a felelősséget a zsidókra akarják hárítani!”
A valóság azonban másként festett. A nemzetközi jogi passzusokkal nehezen összeegyeztethető libanoni invázió sem a megelőző csapás, sem az önvédelem, de még a megtorlás doktrínáját sem merítette ki teljesen, és katasztrofális hibának bizonyult Izrael szempontjából. Az agressziót az ENSZ BT is elítélte, és olyan mértékű megosztottságot idézett elő az izraeliek körében, amely élesen megkülönböztette az összes addigi arab– izraeli háborútól. Szabra és Satila után 400 ezer izraeli tüntetett Tel-Aviv utcáin a Begin-kormány háborús politikája ellen, a parlament vizsgálóbizottságot állított fel az ügyben, Ariel Saronnak a honvédelmi tárcájába került a véres kaland.
A vitatott megalapozottságú Békét Galileának fedőnevű katonai hadművelet kirobbanásakor a Newsweek magazin címlapjára nem véletlenül került egy galamb, amely levelek helyett rakétákkal ékesített olajágat tartott a csőrében. Bár sikerült kiűzni a PFSZ főhadiszállását Libanonból, Arafaték később mindent újraszerveztek, Izrael viszont az akkor már hat éve dúló libanoni polgárháború kellős közepén találta magát. Az invázió apropóján alakult meg a mai hadviselő fél, a Hezbollah síita milicista szervezet is, amely jól demonstrálja, hogy – szinte törölve a békefolyamat eddigi eredményeit – visszatértünk 1982-be.
origo.hu
Eltűnt pásztói nőt keres a rendőrség
