Zárójelbe tett zeneművek

Van, aki él-hal a gálákért. Mást meg hat lóval se vontatnak oda. Mert nem lehet szimfóniák kidolgozási részeibe beleveszni, mert átugorandók végtelen operák recitativói. Hovatovább egész zeneművek zárójelbe tehetők, csak a könynyes, háromperces Intermezzót belezzük belőlük. Ha a modellnek is beillő kanadai lány, Ofra Harnoy elfüstöli A dongót egy bizonyos Rimszkij-Korszakov opusából, már eldicsekedhetünk a – lehetőleg jótékonysági – koncertet követő puccos fogadáson, hogy mi pedig úgy imádjuk a gordonkázást! Vagy… izé, csellózást? És ha van az a pénz, amennyiért Domingo is leakasztható tizenöt percre, akkor a művész bemelegítéseként lesz részünk Tosca vég közeli Levéláriájában, sajnos, csak A-ból van benne kettő – sehol egy magas C, ah!
A világ tényleg arra tart, hogy bravúrdarabokra és nyaki verőér-katasztrófás tenorcsúcsokra szűkítse le a művészetet. Nem tudom, mi volt a célja tizenöt éve a Concert for the Spire (spire: templomtorony csúcsa) szervezőinek, mindenesetre a gót katedrális toronysipkája rendben csillog a pásztázó reflektorok pászmáiban. Az épület nyugati oldalához szegedi szabadtérméretű lelátót ácsoltak, sok ezren ülnek ott, várják a lemezborítón is hirdetett fényshow-t. Amit pedig láthatunk: obligát tűzijáték Händel (errefelé érthető okokból) különösen dédelgetett Tűzijáték-szvittételére, és néhány, kőcsipkére vetített, magyarán értelmezhetetlen kép. Utóbbiak a gálákon is unikumnak számító monodramatikus részek alatt láthatók, merthogy Kenneth Brannagh, Shakespeare-filmek ma sikeres alkotója V. Henrik-monológokat kénytelen átkiabálni holmi zenekari kíséret felett a valaha istenített Charlton Hestonnak, e világ Ben Hurjának. Mindkét színész szuggesztív, csak borzasztóan idegesítő, ahogy langy filmzenét húz alájuk a gigaegyüttessé felkisegítőzött angol kamarazenekar.
Aki pedig művészileg is csalódást okoz, ultima ratio a kiadványtól való távolmaradásra: Jessye Norman. A különös, rokonszenves díva Strauss-dalokat választ, de sem a valószínűtlenül szépre komponált Morgen!, sem a Négy utolsó ének elmúlás illatú Septembere, de még az eksztatikus Cäcilie sem képes ezen az estén tisztán, alulintonálástól mentesen szólni.
Amilyen nagy, maníros merőkanalakkal indul Miss Norman minden sorkezdete, úgy akart sokat markolni a salisburyi szervezés. Sajnos, gálaiparával mégis sokakat megfogott.
(Concert for the Spire – Warner DVD, 2006.)