Zárszámadás: hamis lózungok

Az előző ciklust lezáró pénzügyminisztériumi jelentés nagy jóindulattal sem tekinthető klasszikus átadás-átvételi zárszámadásnak, amelyben az államháztartási törvény előírása értelmében az előző választási ciklusban keletkezett és az újonnan megalakuló kormányra háruló pénzügyi kötelezettségek tételes feltüntetése és a következő kabinetre hagyományozott adósság jól átláthatóan, évekre lebontva szerepelne.

Kedvező teljesítmény, megvalósuló gazdasági felzárkózás, javuló konjunkturális feltételek, az üzleti bizalmi index javulása, a gazdaság egészséges, fenntartható pályán való haladása, 4,7 százalékra mérséklődő deficit, kedvező hatások – néhány kulcsfontosságú kifejezés a Pénzügyminisztérium (PM) idén március 10-én közzétett, az államháztartás állapotáról szóló jelentéséből, mely elviekben a mindenkori kormányváltás előtt a törvény szerint kötelezően beszámolna az örökségül hagyott gazdasági helyzetről.
A Gyurcsány-csomag adóprésének fényében bizarrnak tűnik a kényszerintézkedések bejelentése előtt mindössze néhány héttel publikált jelentés, mely egyértelműen megállapítja: „Visszaesésnek vagy akár csak erőteljesebb lassulásnak a jelei 2006-ban sem látszanak, nagy valószínűséggel a magyar gazdaság a konjunktúraciklus felszálló ágában van.” Eközben a javulásról és stabil gazdasági növekedésről szóló passzus leszögezi: „a gazdaság egészséges, fenntartható (4,3 százalék körüli) növekedési pályán haladhat 2006-ban is…, és a reálkereset-növekedés továbbra is összhangban van a termelékenység növekedésével”. A Katona Tamás közigazgatási államtitkár aláírásával fémjelzett átfogó elemzést a PM honlapjára ugyan feltették, elemzők szerint mégis vitatható, hogy az államháztartási törvény 50. paragrafusa által előírt, az egész négyéves ciklusra vonatkozó átadás-átvételi elszámolást a hangzatos jelentéssel ki lehetne pipálni. A PM-jelentés és az új Gyurcsány-kormány által bevezetendő adóemelések (szolidaritási adó, minimum társasági elvárt adó, banki járadék, házipénztáradó, evaemelés, áfaemelés, kamatadó, munkavállalóijárulék-emelkedés, egészségbiztosítási járulék emelkedése stb.) közötti ellentmondásra világítanak rá Lendvai Ildikó MSZP-frakcióvezető az Országgyűlés június 19-i ülésén a megszorítócsomaggal kapcsolatban elhangzott szavai: „…nincs az a bolond kormány, amely jó dolgában csinál ilyet, csakis kényszerhelyzetben. Ez bizony kényszerhelyzet, ezt el kell ismerni.”
Magát a kényszerhelyzetet indokoló okokat azonban nagyítóval sem lehet találni a Katona Tamás-féle elemzésben, amely erre az évre mindössze 4,7 százalékos GDP-arányos hiányról, az aktivitási ráta emelkedéséről, a beruházások és a háztartások fogyasztásának erőteljes növekedéséről jelentett.
Utólag a frakcióvezető asszony is levonta a tanulságot. „Nekünk, kormányoldalnak sem érdemes sumákolnunk arról, hogy még az átmeneti intézkedéseket is rózsaszín reformmázzal, reformhablattyal öntsük le.” A parlament ugyanezen ülésén „a nagy kérdésekről” felszólaló miniszterelnök már az államháztartás egyensúlyának megteremtésével, illetve a pénzügyi és gazdasági stabilitás szükségességével indokolta a megszorítócsomagot, és elismerte: „2002 és 2006 között 12 ezer milliárd forinttal költöttünk többet, mint amennyi pénzünk 2002-ben azt az időszakot kivetítve rendelkezésre állt volna”. Gyurcsány beszélt az egyre dráguló adósságfinanszírozásról, a megnövekedett adósságszolgálati teherről, és arról a lépéssorozatról, melynek célja, „hogy gyorsan, rövid távon helyreállítsák az egyensúlyt…, mivel kiigazítás ahhoz kell, hogy visszatérjünk az egyensúlyi pályára”. Az új adók bejelentése kapcsán azt is nyíltan elismerte – mely szintén kimaradt a PM-jelentésből –, hogy „az elmúlt hat évben a járulékcsökkentés nem okozott munkahelybővülést”, igaz, ezzel a ténymegállapítással éppen a munkavállalói adóprés legitimitását próbálta alátámasztani.