A hitelesség kedvéért

Miközben nagypolitikai téma lett a szeptember elsején az uniónak benyújtandó konvergenciaprogram, addig a társadalom többsége valószínűleg nem is sejti, nem is érti, hogy valójában mi is az. Nos, a konvergenciaprogram az a gazdasági terv, amelyben egy uniós tagállam vállalja, hogy milyen menetrend szerint tesz eleget az előírt mutatóknak. Olyan makrogazdasági jelzőszámokról van szó, melyeket feltételül szabnak ahhoz, hogy a közös pénzt, az eurót be lehessen vezetni. Magyarán egy elit klubhoz, az euróövezethez, tágabb értelemben pedig Nyugat-Európához kívánunk csatlakozni. Ám, aki ennek az előkelő társaságnak a teljes jogú tagja kíván lenni, és euróval szeretne fizetni, annak a gazdaságát rendbe kell tennie. A többi között le kell szorítania az inflációt, alacsonyan kell tartani az államadósságot, és az államháztartás hiánya sem lehet több, mint az ország teljesítményének három százaléka. A szokásos uniós kekeckedésről van szó? Nem egészen. Az az ország ugyanis, amelyik nem tartja be az előírásokat, rontja a közös fizetőeszköz, jelesül az euró stabilitását.
Mint azt tudjuk, a régi-új kormány – fennállásának ötödik esztendejében – egyetlenegy alkalommal sem tett eleget az előírásoknak. Költségvetéseink másról sem szólnak, mint arról: a kormány képtelen olyan büdzsét készíteni, amelyről pár hónap múltával nem derülne ki, hogy alapjában véve el lett szúrva. Vagyis ez eurócsatlakozáshoz – a gazdasági vezetők, elemzők által pragmatikusnak várt, szakértőinek is titulált – szocialista–szabad demokrata kormány nem vitte közelebb az országot. Sőt eltávolította tőle. És ehhez jön most az a komédia, ami az immáron sokadszorra visszadobott és elkészített konvergenciaprogram körül zajlik.
Ebben a szituációban az MDF nem nyújtja a kezét, és nem vesz részt a miniszterelnök által kezdeményezett ötpárti egyeztetésen. Dávid Ibolya és pártja úgy tartja: a kormánynak több hónap állt rendelkezésére, hogy a Brüsszelnek szeptember elsejével benyújtandó programot előkészítse, és azt széles körű társadalmi, szakmai és politikai vitára bocsássa. Ehelyett a huszonnegyedik órában kíván Gyurcsány Ferenc Magyarország középtávú, az ország életét meghatározó gazdasági tervről egyeztetni, társadalmi vita címén. A menetrendről annyit, hogy mindössze három(!) naptári nap van még arra, hogy a különböző szervek (a pártok, a szociális partnerek, a számvevők, a jegybank, a konvergenciatanács) véglegesítsék a véleményüket. Hát lehet komolyan venni egy ilyen társadalmi vitát?
Éppen ezért érthetetlen, miért adja a Fidesz ehhez az akcióhoz a nevét. A legnagyobb ellenzéki párt tegnap bejelentette, hogy négy javaslata lesz a konvergenciaprogramhoz. A Fidesznek ugyanis az a célja, hogy a konvergenciaprogram „hitelesebb legyen”. Holott az idő szűkössége és a nyilvánosságra hozott program tartalmi szempontból olyan kérdéseket vet fel, ami nem ad lehetőséget az érdemi vitára. Két ellenzéki párt. Két vélemény. Micsoda különbség!
A Fidesz volt az, amely a leghatározottabban tiltakozott a Gyurcsány-program ellen, most pedig az elhibázott megszorításokat is hitelesítő partnere akar lenni a kabinetnek? A kormány ugyanis kizárólag megszorításokkal próbálja teljesíteni az uniós előírásokat.
Kérdés, ha a Fideszben ez lesz az irány, tud-e majd alternatívát felmutatni az ellenzék az elbizonytalanodott választók számára. Remélhetőleg a párton belül előbb-utóbb ébresztőt is fújnak: már csak a hitelesség érdekében.