A lángra lobbant igehirdető

Szomorú évforduló foglalkoztatja a németeket. Olyan személyre emlékeznek, aki a keresztény hit szolgálatában hajlandó volt életét feláldozva válaszolni a szocialista NDK hatalmi túlkapásaira. Oskar Brüsewitz evangélikus lelkész harminc esztendővel ezelőtt gyújtotta fel magát.

Erich Milke, az NDK államvédelmi minisztériumának korlátlan ura nem akart hinni a fülének. A Stasi jelentése elképzelhetetlen eseményről tájékoztatta: a keletnémet titkosszolgálatok dirigensének választási körzetében felgyújtotta magát egy evangélikus pap, tiltakozásul a kommunista rendszer ateista politikája ellen. Oskar Brüsewitz harminc esztendővel ezelőtt – 1976. augusztus 18-án – szánta el magát arra, hogy tragikus módon emelje fel szavát az erőszakhatalom túlkapásaival, de ugyanakkor az egyház vezetőinek meghunyászkodó gyávaságával szemben is. A Zeitz kisváros templomának falán elhelyezett emléktábla mint az „igazságtalanság elleni küzdelem harcosára” emlékeztet.
A tanult cipész korán felhívta magára a hatalom képviselőinek a figyelmét. Apró üzletének a kirakatában bibliai idézeteket helyezett el és fiatalokat oktatott a keresztény vallásról. Az erfurti prédikátoriskola elvégzése után a vidéki Rippicha templomában kezdte meg munkáját, amelyre az igehirdetés mellett az állami előírások elleni küzdelem nyomta rá bélyegét. A templomtoronyra elhelyezett, messzi távolba világító neonkereszt eltávolítására felszólítva így válaszolt: „Ameddig a szovjet vörös csillag mindenütt világít, addig az én keresztem is marad.” Játszóteret épített a gyerekeknek, együtt rúgta a labdát a fiatalokkal, minden alkalmat megragadott, hogy kritizálja a kommunista ifjúsági szervezet működését. A helyi iskola tanítója kénytelen volt megállapítani: „Az úttörőmozgalom doktrínái hatástalanok a pap egyszerű mondanivalójával szemben.”
A Stasi megkezdte Oskar Brüsewitz állandó megfigyelését, a besúgók rendszeresen küldték jelentéseiket róla. „Aki hisz Istenben, az nem bújhat el a pártjelvénye mögé” – hangzott a bátor pap üzenete.
Amikor az iskola elé kiakasztották a táblát, amely szerint „25 éves az NDK”, Brüsewitz válasza postafordultával érkezett: „Jézus Krisztus egyháza 2000 éves”. Kelet-Berlin egyre nagyobb nyomást gyakorolt az evangélikus egyházra: vessen véget a szemtelenkedő pap aktivitásainak, és nyilvánítsa azt olyan személynek, aki nem ura szellemi képességeinek. A Brüsewitzet mindaddig támogatók tábora rohamosan csökkent, a megszeppent egyházi vezetők az államhatalmat kihívó agresszort láttak benne. A Stasi kihallgatásra állította elő és öt órán keresztül gyötörte. Másnap beült kocsijába, a templomhoz hajtott, az autóból előbb transzparenst vett elő – „Az egyház vádolja a kommunizmust az iskolák, gyerekek és fiatalok elnyomása miatt” –, majd egy benzinnel töltött tejeskannát. Ennek tartalmát talárjára öntötte, gyufával meggyújtotta, és futni kezdett. A jelenet szemtanúi takarót borítottak rá. A segítség későn érkezett, négy nap múlva a kórházban belehalt égési sebeibe.
A templomkertben helyezték örök nyugalomra, sírját és annak látogatóit a Stasi háztetőre épített kamerával figyelte egészen az újraegyesítésig. Tettét ma – harminc év távlatából – úgy emlegetik, mint az NDK összeomlásához vezető „békés forradalom” egyik alapkövét.