Megemlítették a lapok azt is, hogy az éppen akkor kinevezett szlovák rendőrfőkapitány legfontosabb céljául az extremizmus és a vallási szélsőségek elleni harcot jelölte meg, ugyanis egyre terjednek az efféle jelenségek Szlovákiában. A satanizmus például már az iskolákban is megjelent. A rendőrség szóvivője, Marta Bujnáková szerint nincsenek statisztikai kimutatások a satanizmus áldozatairól és a satanista bűncselekményekről, s valójában elérhetetlenek az ilyen csoportok, mert „olyan gyorsan alakulnak és szűnnek meg, hogy nincs idő a felderítésükre, megfigyelésükre”. Több lap mégis tudni véli, hogy legalább 150 ilyen csoport létezik Szlovákiában. A satanista csoportosulások egymástól függetlenül működnek, általában közös ideológiájuk sincs, s leginkább azokat a fiatalokat tömörítik, akik tagadnak minden politikai és társadalmi hatalmat, erkölcsi értéket és hagyományt – gyakorlatilag a „teljes szabadságvágy” vezérli őket. Leggyakrabban vandalizmusukkal hívják fel magukra a figyelmet, főként templomokat, temetőket rongálnak meg, falaikat, köveiket összemázolják a satanizmus jeleivel. Előfordul az is, hogy az erdőben vagy a mezőn állatok maradványait fedezik fel a környék lakói, s másként nem tudják megmagyarázni az esetet, mint hogy satanista csoportok tartottak ezeken a helyeken összejövetelt, az állatok pedig az ilyenkor szokásos rítus áldozatául estek.
Ezeket az eseteket azonban a rendőri szerveknek sosem sikerült felderíteniük, azaz csak feltételezések maradnak a satanista rítusokról szóló hírek, ahogy az is, hogy Kelet-Szlovákiában már emberáldozata is van e szélsőségnek. Állítólag egy testvérpár és barátjuk – 15–19 éves fiatalok – azért vertek meg és kínoztak halálra egy 19 éves lányt, méghozzá a testvérpár unokatestvérét, mert nem hitt a sátánban. A Szobránci járásban lejátszódott eset – a meggyilkolt lány testvérének elmondása szerint – így zajlott le: „amikor azt mondta unokatestvéreinek, hogy nem hisz sem az ördögben és semmilyen más ördögi jelenségekben, elkezdték ütni-verni, rúgni, addig kínozták, amíg mozgott”. Szavai szerint a járási kórház kórboncnoka még nem találkozott ilyen „állati kínzással”, mert a lány „lábujjáról is lehúzták a bőrt”, és fejét szétverték. A történetből tény a fiatal lány halála és brutális meggyilkolása, két fiatalembert el is ítéltek az ügyben, de a rendőség nem tudta bizonyítani az elmondottakat, a bíróság pedig azt állapította meg, hogy a két fiatalra az „agresszív magatartás” volt jellemző már korábban is, a gyilkosság idején pedig kábítószer hatása alatt álltak.
Szakértők is megszólaltak, s arra figyelmeztettek, nem szabad lebecsülni a satanizmust – és egyéb szekták tevékenységét –, de túldramatizálni sem kell. A mai fiatalságra jellemező az a fajta rosszul értelmezett szabadságvágy, amely az „azt tégy, ami neked tetszik” jelszóval foglalható öszsze, s bár gyakorlatilag a satanizmus egyik ága is ebből indul ki, azért nem mindenki satanista, aki általános érdektelenséget mutat minden iránt, ami az emberi és társadalmi életre jellemző hagyomány. Mindenesetre figyelmeztettek rá, hogy a különböző szekták, amelyek az utóbbi időben megjelentek Szlovákiában, igen veszélyesek, s főként a fiatalok körében terjednek. Ehhez hozzájárul az is, hogy a nehéz gazdasági és szociális helyzet miatt a szülők nem tudnak figyelni kellőképpen gyermekükre, akik maguk is átélik, átérzik a nehézségeket, kiutat keresnek, s mert sehol sem találnak segítségre, a szekták prédájává válnak. A szakértők hangsúlyozzák: nagy baj az is, hogy a jelenséggel nem foglalkozik a sajtó, nincsenek róla viták a társadalomban, pedig ilyen módon is fel lehetne hívni a fiatalok figyelmét arra, hogy gondjaikra nem jelentenek megoldást a szekták és az általuk alkalmazott – társadalmilag káros és veszélyes – rítusok.
Nos, ha ez utóbbi tényből indulunk ki, akkor jó, hogy a királyhelmeci esetet „felkapta” a sajtó, és úgy mutatta be, mint „amerikai akciófilmbe” illő históriát. Mert azóta kiderült egy s más, többek között az, hogy a „Mester” – V. Arnold – jól szituált, mondhatni, gazdag ember, farmja van, s vagyonához minden valószínűség szerint nem emberrablással és zsarolással jutott, hanem munkával. Igaz, ez utóbbi állítás is megkérdőjelezhető, hiszen természetgyógyásznak mondja magát, méghozzá olyan adottságúnak, aki saját belső energiájával tud gyógyítani, s azt állítja például, hogy minden tíz daganatos beteg közül nyolcat tünetmentessé tesz. De az emberi hiszékenység kihasználása, illetve a vele való visszaélés e formája még nem bűncselekmény. A királyhelmeciek és a környék lakói megrökönyödéssel hallották a „satanista emberrablókról” szóló hírt, miután kiderült, hogy a bűncselekmény elkövetője V. Arnold. Amikor pedig az is köztudottá vált, hogy az „elrabolt és többszörösen meggyalázott” asszony S. Mónika, s megjelent a képe is, többen jelentkeztek a rendőrségen, és kétségbe vonták a magyar nő vallomását arról, hogy „túszként tartották” a farmon. Többen látták ugyanis az emlékezetes csütörtöki kommandósakció előtt S. Mónikát V. Arnold társaságában a városban, sőt olyan szemtanúk is akadtak, akik elmondták, hogy többször együtt vacsoráztak a város egyik vendéglőjében. A hölgynek tehát nem kellett volna „titokban” felhívnia amerikai férjét, hogy aztán a pozsonyi magyar nagykövetségen keresztül jusson segítséghez, ha bárkinek szól, a helyiek is „kiszabadították” volna. Azt is elmondták, hogy viselkedése alapján sem nézték volna túsznak a hölgyet, hiszen egészen vidámnak mutatkozott V. Arnold társaságában.
Az őrizetben lévő V. Arnold farmját ennek ellenére kétszer is átkutatta a rendőrség. Tény, hogy kábítószert, fegyvert is találtak nála meg – állítólag – tűvel átszúrt viaszbabákat, de a satanizmusra, illetve satanista rituálékra utaló egyéb bizonyítékot nem. A V. Arnolddal együtt letartóztatott három férfit már szabadon engedte a rendőség, csak a farm birtokosát tartja előzetesben. Csakhogy már őt sem emberrablás és S. Mónika szabadságának korlátozása vádjával, hanem tiltott kábítószer- és fegyvertartásért. Manapság a királyhelmeciek elsősorban arról beszélnek, miként magyarázza meg Mónika asszony a férjének az esetet, a férj pedig mit hisz el a magyarázkodásból, s megkérdezi-e asszonyát, mire kellett volna neki az a negyvenezer dollár.
origo.hu
Dől a lé a Republikonhoz, Horn Gáborék Brüsszelből is kapnak támogatást
