A tisztesség regulája

Rejtőzködő Magyarország

Illemtankönyveink többsége nem sok szót veszteget annak megmagyarázására, hogy egy-egy illemszabálynak mi lehet az eredete, mi az oka; s így arra sem, hogy voltaképpen miért van szükség magára az illemtanra. Inkább az illendő viselkedés társadalmi előnyeire hívják fel a figyelmet, vagyis arra, miért érdemes az olvasónak követnie a könyv által megfogalmazott szabályokat. Talán azért nem foglalkoznak a viselkedési szabályok eredetével, mert így kevésbé szúr szemet az illem kultúrájának viszonylagossága.
Pedig az etika és az etikett, ha nem is szorosan, de összetartoznak. Igaz, a két szó csak hangzásra hasonlít, eredetükben meglehetősen távol állnak egymástól. Az etika a görög „ethosz” szó származéka, amelynek jelentése „szokás”. Etikának nevezzük a filozófia egyik ágát, az ezzel foglalkozók az emberi cselekedeteket kutatják, végső soron az erkölcsi elvek és törvények alapját szeretnék megtalálni.
Az „etikett” szó viszont – osztrák közvetítéssel – a franciából került a magyar nyelvbe, a göröghöz semmi köze. Eredetileg a földbe szúrt karón lévő bevágást, rovátkát jelentette, később ebből lett a szó ma is használatos „címke” jelentése. Mivel pedig a francia udvari szertartásrendet is címkéhez hasonló papirosra jegyezték fel, hamarosan nemcsak a borospalackokra és lekvárosüvegekre ragasztott papírdarabkát nevezték etikettnek, hanem magukat az illemszabályokat is. A magyar nyelv mindkét jelentést átvette, de az „etikett” mint „címke” talán már teljesen el is tűnt volna, ha a számítástechnikának köszönhetően újból fel nem bukkan másfél-két évtizeddel ezelőtt a nyomtatható öntapadó matricák neveként.
Mindenesetre az elágazó etimológia ellenére mind az etika, mind az etikett az emberi cselekedeteket, viselkedést vizsgálja, minősíti, igyekszik befolyással lenni rá. Csak a súlyuk, társadalmi megítélésük tér el: más az, ha valaki etikátlanul, erkölcstelenül cselekszik, és más, ha az etikett figyelembevétele nélkül, vagyis illetlenül. Az emberi viselkedés teljes szabadságát az etikett és a törvények is korlátok közé szorítják, de az etikett megsértését általában nem a törvény szankcionálja, hanem csak az adott közösség tagjai, akik részben vagy egészben elutasítják a normaszegést, esetleg kiközösítik az etikett súlyos megsértőjét.
Persze hatalmas különbségek mutatkoznak a viselkedési szokások tekintetében mind koronként, mind közösségenként. Az eltérő társadalmi csoportok, különféle kultúrák között meglévő civilizációs és kulturális diszkrepancia súlyos gondokat is okozhat – szerencsés esetben csak vígjátéki szituációk forrása lehet. A régi illemtankönyvek nem csupán a változó társadalmi szokások nyomon követhetősége tekintetében tartogatnak meglepetéseket, hanem azt is megtudhatjuk belőlük, melyik az a szokás, amelyik már sok száz éve általánosan elterjedt volt. Castiglione Il libro del cortegianójában, Az udvari emberben vagy Richard Brathwaite The english gentlemanjében sok meglepő példát találhatunk mindkettőre.
De számunkra érdekesebbek lehetnek a régebbi hazai illemtankönyvek, amelyek általában német közvetítéssel juttatták el a magyar olvasókhoz a francia viselkedési szokásokat, s éppen ezért gyakran váltak a hazafias kritika tárgyává, abból kiindulva, hogy német módit akarnak meghonosítani és elterjeszteni az ősi magyar szokások ellenében. A XVIII. század végén, a XIX. század elején valóságos társadalmi vita alakult ki arról a kérdésről, mennyire szükséges és előnyös átvennünk idegen divatokat, viselkedési mintákat.
Takács Pált, Bihar vármegye táblájának hites ülnökét e kérdés láthatólag nem foglalkoztatta. Legalábbis A’ mostani tisztesség megadásának régulái című, saját költségén Nagyváradon Máramarosi Gottlieb Antal betűivel kinyomtatott könyvecskéjében nem sok jele van e dilemmának. Ehelyett praktikus és nagyon mértéktartó kézikönyvet adott ki 1806-ban. Ez valószínűleg Takács Pál egyetlen nyomtatásban megjelent munkája – a Pesten 1831-ben kinyomtatott Szorgalmatos fogorvost alighanem egy másik Takács Pál írta, bár az illemtankönyvben is viszonylag alaposan megfogalmazott részt találunk a szájápolás szükségességéről.
A fiatalok számára írt illemtan legfőbb vezérlő elve a mértékletesség, ezért az illendő viselkedésre vonatkozó tanácsok jelentős része ma is alkalmazható. Takács Pál könyve három főrészből áll: az első tizenhat fejezet a konkrét viselkedési szabályokat részletezi, a második rész az életvezetéssel és az általánosabb viselkedési keretekkel foglalkozik, a harmadik pedig embertársaink megismerésére hivatott elvezetni az olvasót.
Az első, konkrét tanácsokat tartalmazó résznél ír például a vendégasztalnál megkövetelendő viselkedésről. Talán nem is a szokások változása a legérdekesebb – például hogy a kardot és a kalapot le kell-e rakni evés előtt, vagy sem –, hanem a tiltásokból a kor neveletlenségeire is következtetni lehet. „Prüsszögni, köhögni, köpni, orrát fúni természetes dolgok – állapítja meg szerző –, de a’ melyek rész szerént az asztal felett illetlen dolgok, ha pedig a szükség úgy hozza magával, azt véghez kell vinni. A’ prüszszentés és köhögés alkalmatosságával kendődet szád előtt tartsad, hogy se az asztalt, se szomszédodat el ne mocskollyad. Ennekelőtte az orrfúváskor az ábrázatot bé szokták volt fedezni, de már most az nintsen szokásba, kifújja kiki ezen tzeremónia nélkül az orrát, de mégis illetlen volna, ha ollyan alkalmatossággal valaki tobáktól motskos keszkenővel élne. A’ maga alkalmatosságával való élés ugyan sok kéntelen szokásban volt haszontalanságoktól bennünket e mai világban felszabadított, de még is minden émelygést okozható tsúnyaságokat tilalomban hagyott.”
Takács Pál kétszáz esztendős illemtanának legérdekesebb vonása, hogy nem önmagában vagy öncélúan foglalkozik az etikett kérdéseivel, hanem nagyobb összefüggésekben, az emberi élet teljességének szempontjából, vagyis végső soron együtt szemléli az etikát és az etikettet. Nem túlzás, amit könyvének címében ígér: illemtana által „e világon kiki boldogabb lehet”. Nem pusztán azért, mert a helyes viselkedés növeli majd az olvasó presztízsét, hanem mert a szerző összekapcsolja azt, ami eredetileg is összetartozott: a viselkedés szabályait a helyes életvezetés kérdéseivel és a társadalmi kapcsolatok etiketten túlmutató tartalmával.