Le kell bontani a főváros XII. kerületében álló turulszobrot, így rendelkeztek illetékes helyen. Első fokon a budavári jegyző, másodfokon – immár jogerősen – a Fővárosi Közigazgatási Hivatal, konkrétabban Forgács Imre hivatalvezető. A döntés persze szigorúan szakmai alapon született, mégis átsüt rajta a politika.
Le a szoborral! – határoztak a távolba látó emberek. A két döntés között csak az volt a különbség, hogy míg első fokon száznyolcvan napban írták elő a szoborbontást, Forgács hivatalvezető ezt harminc napra szűkítette. Valószínűleg azért, hogy a dolgozóknak legyen idejük a további turulbontásokra is, hiszen áll még a hegytetőn a tatabányai turulszobor, a budai Várban is fészkel egy méretes példány, egy másik a Nemzetbiztonsági Hivatal logójaként látható jó ideje. Aztán ott vannak még a kerületi turulszobrok (nálunk a tizenhatodikban egy szép, méretes példány fészkel), a különböző városok, települések kerecsensólymai… Lesz még dolguk a fészekrablóknak! Most a legfontosabb a XII. kerületi turul eltávolítása. Az ezeréves turul ugyanis rossz emlékeket ébreszt a magyar lelkekben. Nem a lerombolt országzászló helyére emelt szovjet hősi emlékmű bántja a magyar lelkeket, hanem a nemzet honfoglaló madara, a turul…
Nem mondtam még, hogy az úgynevezett SZDSZ lelkesen üdvözölte a jogerős végzést. Szerintem viszont minden nemzeti gondolkodású honfitársunknak az az érdeke, hogy illetékes helyen megnyugtató megoldás szülessen a szoborról. Szegény nagyanyám konyhájában volt egy hímzett falvédő. Felül a széttárt szárnyú madár, alatta a felirat: „Turulmadár, szállj, sehol meg ne állj, vidd el a mi üzenetünk, lesz még magyar nyár!”
origo.hu
Eltűnt pásztói nőt keres a rendőrség
