Aki A-t mond, mondjon B-t

Utólag akár hálásak is lehetünk a szlovákoknak, amiért lemondták a szereplést a szombaton zárult budapesti Pannon Kupa négycsapatos nemzetközi tornán. Az első pillanatokban ennek persze nem örültek a szervezők, de a kétségből sikerült erényt kovácsolni: a B válogatott hirtelen összetoborzásával és csatasorba állításával, valamint az A keret remeklésével és elsőségével a magyar női kézilabda olyan erőt mutatott fel, amely talán még a bennfenteseket is meglepte.

2006. 08. 20. 23:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Tóth Tímea és Mehlmann Ibolya, a két kezdő átlövő mellett Siti Eszter is sérülés miatt hiányzott, a már korábban kidőlt kapusokhoz, Sugár Tímeához és Herr Orsolyához pedig a torna második napjára csatlakozott a valamilyen fertőzést, nagy valószínűséggel ételmérgezést összeszedett Pálinger Katalin, akinek a szobatársa, Kirsner Erika ugyancsak ágynak esett. Ennyi viszontagság után még egy csapatot is bajos felállítani, nemhogy kettőt, pedig a Pannon Kupára ennyit kellett. Nem is akárkik ellen, hiszen a tavaly decemberben világbajnok oroszok a vb-aranyérmes garnitúra felével, míg a mindig olimpiától olimpiáig élő és építkező koreaiak a még csak félkész, de már eszelős tempót diktáló pekingi alakulattal érkeztek.
A magyarok azonban egyszerre két fronton küzdve is állták a rohamokat: a B csapat pénteken 33-29-re kapott csak ki az oroszoktól, de ha a heteseit belövi, elcsípi a döntetlent. Szombaton Korea ellen még kevesebb, már csak egyetlen gólocska hibádzott a pontszerzéshez (29-30). Szucsánszki Zita egymaga 12 gólt szórt az ázsiaiaknak, de a többiek is minden elismerést megérdemeltek, nem véletlenül javasolta valaki: a B helyett az A-2 lenne a találóbb elnevezés.
A további méltatásra azonban nem maradt idő, mert az ,,A-1” az utóbbi évek talán legemlékezetesebb harminc percét produkálta az oroszok ellen. A mieink a második félidőben már 12 góllal is vezettek, pedig a klasszikus átlövés fegyveréről gyakorlatilag le kellett mondaniuk. Görbicz Anita viszont egymaga átvette a három középjátékos szerepét, hajdan csupán Anja Andersentől látott gólokkal és paszszokkal brillírozott. Amellett, hogy – csakúgy, mint a 90-es évtizedben a dán klasszisnál – nála a játék, a szórakoztatás és a szórakozás öncél, olyan labdákkal szolgálta ki a szélsőket és a beállóst, hogy Szamoránsky Piroska, Vérten Orsolya és Balogh Bea is remekelhetett.
A 42-33-as, elsöprő győzelem és a Körcsarnok tomboló közönsége csupán azért állította fogós feladat elé a rendezőket, mert a hajrában el kellett dönteniük, kinek ítélik oda a különdíjakat, és a realitás, a valós értékelés igénye végül szerencsére felülkerekedett a házigazda szokásos udvariasságán: Görbicz Anita lett a legjobb mezőnyjátékos, Triffa Ágnes a legjobb kapus. Németh András pedig természetesen a legelégedettebb szövetségi kapitány:
– Kiváló ötlet volt a B válogatott összehívása, többen kaptak lehetőséget, hogy bizonyítsák, lehet rájuk számítani, és az egyének mellett a csapat is nagyszerűen vizsgázott. Az A keret a két kezdő átlövő nélkül megmutatta, hogy hatásos lehet a háromirányítós játék, és Görbiczék erre a típusú kézilabdára nemcsak felkészülési tornákon, hanem akár az olimpián is képesek lehetnek.
Pekingre tekintve az is roppant biztató, hogy míg néhány éve még joggal aggódtunk amiatt, hogy – az akkori kapitány, Mocsai Lajos szavaival élve – nagyon vékony jégen korcsolyázik a hazai élmezőny, addig a Pannon Kupa három napján át folyamatosan hízott a jég.
És a májunk is.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.