Indira az abház kisváros kétségkívül különlegesen szép lánya volt. Fénylő fekete haja, karcsú dereka és csillogó mandulaszeme vonzotta a férfitekinteteket. Különösen úgy, hogy a többiekkel és a helyi szokásokkal ellentétben miniszoknyában és kigombolt farmerdzsekiben járt. Mindig a középpontban volt, a helyi fiúkon azonban csak nevetett, mint mondta, ő egy hercegre vár – emlékezik az egykori barátnő, Rica Ezugbaia. A tanítóképző elvégzése után a gadautai egyes számú iskolában helyezkedett el, orosz nyelvet és irodalmat tanított.
Moszkvába készült, ám az 1992-ben kitört háború az ő elképzeléseit is keresztülhúzta. A férfiak fegyvert fogtak, a nők pedig ápolók vagy szakácsok lettek. Indira a katonák ebédlőjébe került felszolgálónak. Itt ismerte meg Samilt, s a szemtanúk szerint első pillantásra kiszúrták egymást. A helyi fiatalok szinte mindegyike katonával járt ekkor, Indira azonban közülük is az első számút szerezte meg. A második randevún már hatalmas csokrot és errefelé ritka drága kölnit kapott. Egy évig tartott a románc, amikor Baszajev hirtelen eltűnt, s két hét múlva visszatérve megkérte szerelme kezét. Bemutatta a családjának is, anyjának azonban kezdettől fogva nem tetszett Indira. Samil azonban kitartott mellette, és 1993 októberében elhagyták Abháziát, Csecsenföldre mentek.
A barátnők sokáig tartották telefonon a kapcsolatot, és egyszer, felülkerekedve félelmükön, el is utaztak Indirához, aki a nyelvi akadályokra panaszkodott. Nem igazán találta a helyét, és a rokonság feltehetően már csak azért sem nagyon zárta a szívébe, mert európai ruhákban, fejfedő nélkül járt, s nem zavartatta magát akkor sem, ha alkohollal kínálták. Indira anyósa sokat panaszkodott, és Samil testvérét, Sirvanit hozta fel ellenpéldaként, aki gazdag arab családba nősült. Szokványos falusi házban laktak, Indira azonban mindent megkapott Samiltól. A ház tele volt fegyverekkel. Baszajev az öldöklésekről gyakran mutatott videofelvételeket barátainak, s térdén ott ült a négyéves fiú, Idrisz is. „Nem baj, jó, ha korán hozzászokik!” – nyugtatta egy alkalommal Indira megdöbbent abház barátnőit, akik máig nem értik, hogy aki oly szeretettel simogathatta saját gyermekét, az miként tudta olyan hidegvérrel megölni a másokét. Indirának fel kellett vennie a muzulmán hitet, és az elsőszülött fiút a csecsen szokások szerint máig a férj anyja neveli. Idriszt csak pihenőnapokon láthatta. Négy lányt szült még, s Indira ma is Gadautában élő apja szerint állítólag Törökországban élnek. Az utolsó évtized történései azonban már a gadautai ismerősök és a család számára is meglehetősen homályos. Egy idő után a barátnők sem hívhatták Indirát, pedig már ki sem ejtették a Baszajev nevet. Az utolsó beszélgetéskor még elmondta, hogy jól élnek, és a gyerekek angol iskolába járnak. „Jobb, ha nem hívtok, s nem tudjátok, hol vagyok!” – mondta búcsúzóul.
Azóta nincs róla hír. Rica is csak a tévéből tudta meg, hogy egy éve Samil elvette egyik harcostársát, egy, a krasznodári területről származó nőt. Idriszt a nagyanyja neveli, s nem csodálkoznánk, ha néhány év múlva hallanánk róla. Baszajevről a gadautaiak halála után sem nagyon beszélnek. „Jobb a csönd, még megjelenik majd egy csecsen osztag, aztán nézhetünk” – mondják. A helyi étterem falán sokáig ott volt a grúzok elleni háborúban az abházoknak sokat segítő Samil képe, Beszlán után azonban levették.
origo.hu
Eltűnt pásztói nőt keres a rendőrség
