Amikor Tony Blair kedden Los Angelesben beszélt Izrael és a Hezbollah harcáról, egészen más hangot ütött meg, mint amikor Bush elnök oldalán Washingtonban a közös sajtóértekezletükre egybegyűlt riporterek elé lépett. A Fehér Házban nem volt különbség szavaik között – mindketten elzárkóztak az elől, hogy azonnali fegyverszünetre hívják fel a küzdő feleket.
Blair Los Angelesben sem követelt azonnali fegyverszünetet, hanem elfogadta a Condoleezza Rice amerikai külügyminiszter által használt frázist: a harci cselekmények beszüntetését addig is, amíg tárgyalás alapján létrejöhet a fegyverszünet. Csakhogy a Los Angeles-i beszéd már engedményt tett a brit közvélemény és a Munkáspárt egyre hangosabb követelésének: Blair elismerte, hogy az amerikai–brit terrorellenes stratégia kudarcot vall, ha csak fegyveres erőszakra szorítkozik. A brit miniszterelnök Bush „terrortengelye” helyett más szóképet használt: arról beszélt, hogy a Közép-Keleten és még a térségen túl is kialakult a „szélsőségek íve”, amely ellen az eszmék, a meggyőződés és a meggyőzés eszközeivel kell küzdeni. Blair új fogalmazása szerint elsősorban nem az iszlamista terroristák által megtámadott Nyugat védekezéséről van szó, hanem arról, hogy a mérséklet erői szövetkezzenek a szélsőségesek ellen. Az új hangvétel hátterében nemcsak az áll, hogy Tony Blair alighanem felismerte a pusztán fegyveres fellépés meddőségét. Míg Amerikában tetszést vált ki a brit miniszterelnök feltétlen elkötelezettsége az amerikai stratégia mellett, Nagy-Britanniában és talán főként a kormánypártban egyre hangosabb az ellenkezés. Szerdán az alsóházi kormányfrakció egyik baloldali tagja „a párt kétségbeeséséről” beszélt, Jack Straw, a Munkáspárt alsóházi frakcióvezetője nyíltan bírálta a brit–amerikai politikát. A lapok munkáspárti zendülésről írnak, míg a Financial Times egyenesen felszólította a miniszterelnököt, hogy mondjon le.
origo.hu
Eltűnt pásztói nőt keres a rendőrség
