Cargill ezredes augusztus 20-ája

Régen, nagyon régen volt ennyire vicces kormánya Magyarországnak. Utoljára akkor volt ennyire vicces kormánya Magyarországnak, amikor azok, akik most kormányon vannak, utoljára kormányon voltak, még egy másik rendszerben. Akkor is igen jókat lehetett mulatni, és most is igen jókat lehet mulatni. Akkor is tönkrement az ország, most is tönkremegy az ország. Ezeket akkor is meg kellett volna verni, de nagyon, és most is meg kellene verni, de nagyon. Akkor a Szépművészeti Múzeum portása azt nyilatkozta a betörés után, hogy „a kutya hangjelzéssel futott a helyszínre”, most meg Szilvásy György beszél, tart sajtótájékoztatót, és még ennél is viccesebbeket mond.
Sajnos most kevesebb módunk van nevetgélni.
Sajnos augusztus 20-án meghalt öt ember, százak kerültek kórházba, ketten most is életveszélyben vannak.
Ebben a helyzetben még egy Szilvásy György sem tudja felvidítani az embert, pedig Szilvásy György ízig-vérig vicces ember, egy született nevettető. Szilvásy György a Rendszer. Szilvásy György örök. Már túl leszünk a legutolsó atomháborún, de egy Szilvásy Györgyünk lesz nekünk, akkor is.
Szilvásy Györgyöt az teszi tökéletesen alkalmassá posztja betöltésére, hogy Szilvásy György tökéletesen alkalmatlan mindenre. Pedig igazán rendes ember. Nem veri a gyerekeit, és megmossa a fogát lefekvés előtt. A családja bizonyára szereti, felmenői pedig büszkék rá. – Lám, mire is vitte a mi Gyurink… – szokták mondogatni, és elpárásodik a szemük.
És tényleg. A Gyuri sokra vitte. Ő a mi Cargill ezredesünk. Most az volt a feladata, hogy megmagyarázza, tulajdonképpen miért is nem hibás senki az öt emberéletet követelő tűzijátékért. Nem könnyű feladat ez, s Szilvásy György éppen ilyen feladatokra termett. Tudja ezt főnöke és jó barátja, Gyurcsány Ferenc is, aki a mi P. P. Peckem tábornokunk. P. P. Peckem tábornok – csakúgy, mint Cargill ezredes – a 22-es csapdája című remekmű szereplői. Mert Heller is mindent tudott a Rendszerről és a rendszer embereiről.
„Peckem tábornok olyan tábornok volt, akinél a rend volt a lelke mindennek. Kölniszagú, nyájas és precíz tábornok volt, aki ismerte az Egyenlítő adatait, és aki az »emeltük« helyett mindig »fokoztuk«-ot írt. Nagy barom volt, és ezt Dreedle tábornoknál senki jobban nem tudta, aki teljesen begorombult Peckem tábornok legutóbbi parancsától, mely elrendelte, hogy a földközi-tengeri hadszíntér minden sátra egymással párhuzamosan állíttassék fel, valamint, hogy a sátornyílások büszkén hátrafelé, a Washington-emlékmű felé tekintsenek.”
Itt az idő, hogy vessünk egy rövid pillantást a mi Cargill ezredesünkre, Szilvásy Györgyre is.
„Cargill ezredes, Peckem tábornok tótumfaktuma, (…) a háború előtt fürge, kíméletlen, rámenős börzeügynök. Nagyon rossz börzeügynök volt. (…) Árai magasak voltak, mert a bukás gyakran nem jön könnyen. Az alapoknál kellett kezdenie, és onnan szisztematikusan tovább, mert akiknek Washingtonban barátai vannak, azoknak nem könnyű ám veszteségeket szenvedni. Hónapokig tartó kemény munkát és gondosan előkészített hibás tervezést igényelt. Az ember tévedést tévedésre halmoz, zülleszt, rosszul számít, semmit figyelembe nem vesz, minden rést megnyit, és épp amikor már azt gondolná, hogy kész, megcsinálta, kap a kormánytól egy tavat, egy erdőt vagy egy olajmezőt, ami aztán mindent elront. Ám Cargill ezredesre még ilyen hátrányos helyzetben is lehetett számítani, hogy földig tudja rombolni a legvirágzóbb vállalkozást is.”
Éppen most írja Borókai Gábor a Heti Válaszban, hogy vita indul lapjukban, vajon „az elit árulása, az értelmiség tehetetlensége, újkori kiszolgáltatottsága vagy valami más ok vezetett-e odáig, hogy a régióban 2002-ig példaként emlegetett Magyarország mély pénzügyi válságba zuhant”. Itt a válasz, kedves Gábor. P. P. Peckem tábornok, Cargill ezredes, valamint még néhány magas pozícióban lévő dilettáns „kommunikátor” kellett hozzá. És persze az elit árulása, az értelmiség tehetetlensége, valamint a „médiaelit együttműködése és falazása” – az is kellett hozzá. És kellett hozzá persze az ellenzék is, amely hagyta, hogy a szeretve tisztelt, bölcs magyar nép ezeket szeresse.
De ez most nem számít. Ebbe legfeljebb végképp tönkremegyünk. De augusztus 20-án meghalt öt ember. Ami akkor és ami utána történt: na, az P. P. Peckem tábornok, Cargill ezredes és az ő csapatuk.
Lássuk. Első lépés: Gyurcsány megbízza a történtek kivizsgálásával azt a Szilvásy Györgyöt, aki kancelláriaminiszterként egy személyben felel azért az apparátusért, amely apparátus nyilvánvalóan felelős a tragédiáért. Nyilvánvalóan – a világ bármely civilizált országában. De hogy is működik P. P. Peckem országa? A HVG írja, hogy a „Gyurcsány Ferenc miniszterelnök által hétfő reggel 8-ra összehívott válságstáb-értekezleten felmerült a kormányzati felelősség is”, ám csak Petrétei József rendészeti miniszter „képviselte következetesen azt az álláspontot, mely szerint mindannyian vétettek hibákat”. Petrétei tehát egyedül maradt álláspontjával – igaz, a történtek után ő sem állt fel. Pedig a történtek csak mostantól érdekesek igazán. Azt írja a HVG, hogy „a kommunikációért felelős Keszthelyi András, a miniszterelnök politikai főtanácsadója és Batiz András, a Kormányzati Kommunikációs Központ igazgatója javaslatára úgy döntöttek: a felelősséget az Országos Meteorológiai Szolgálatra hárítják, s a történteket vis maiorként kezelik”.
Helyben vagyunk. Ez is egy „ügy”, amit „kommunikálni” kell. Nekiláttak. És kitalálták. „A Feri ne szerepeljen sokat. Nyilvánítson részvétet, az elég” – mondta a Keszthelyi. „Gyerekek, lőcsöljük rá a meteorológusra” – vetette fel rövid ceruzavég-rágcsálás után a Batiz, és ebben aztán megnyugodtak. Még eldöntötték, hogy a „Szilvásy Gyuri vezeti a vizsgálatot, és ő fogja megnevezni az előre kitalált felelősöket”, aztán elmentek kávézni.
Én már hétfőn délelőtt azt hallgattam mindenütt, kávézóban, étteremben, utcán, hogy „figyeljétek meg, majd a meteorológus lesz a felelős”, és keserűen nevetett mindenki. Aztán másnap kiállt Szilvásy György, és elmondta, hogy a meteorológus a felelős. Aztán Danks Emese kormányszóvivő elzavarta az újságírókat, mondván, nem lehet kérdezni. A nagy, fekete, kövér hazugságokat Szilvásy éppen azon a nyelven mondta el, amely nyelven a Rendszer „kommunikál”.
„A kutya hangjelzéssel szaladt a helyszínre.” Így. Mi pedig itt állunk öt halottal, több száz sérülttel, P. P. Peckemmel, Cargill ezredessel, mindazzal, amit tudtunk már előre, de nem mertük elhinni, hogy meg merik csinálni, és egy Csonka Tibor nevű meteorológussal mint felelőssel, aki egyes-egyedül elvégezte a dolgát, és másfél órával a tűzijáték kezdete előtt kiadta a piros fokozatú riasztást. Csonka Tibor úgy járt, mint Clevinger, a 22-es csapdájában. Így: „Clevinger természetesen bűnös volt, különben nem emeltek volna vádat ellene, és minthogy bűnösségének egyedüli bizonyítéka az volt, hogy bűnösnek találták, teljesítették hazafias kötelességüket.”
Szerencse, hogy nem én vagyok a meteorológus. Én ugyanis megvárnám Cargill ezredes urat, mint a bukott férfi a tanárt Karinthynál, és jobb karommal elindítanék egy üzenetet az arca kellős közepébe. És bizony többször is ellenőrizném, hogy üzenetem célba ért-e…
Ez elviselhetetlen. Ezért elviseljük. Jöhet a Budapest Parádé. Félmeztelen csajok ránganak majd a platókon. Nagy buli lesz. Halihó…