Ön levélben bírálta Göncz Kinga külügyminisztert, amiért belgrádi tárgyalásain méltányolta a magyarverések számának csökkenését. Mi a valós helyzet az atrocitások ügyében?
– A magyar külügyminiszterhez intézett levelünkben határozottan állást foglaltunk: Szerbiában az emberi és kisebbségi jogok területén egyáltalán nem történtek érdemleges előrelépések. Ahhoz, hogy egy számbeli kisebbség jogai sérüljenek, nem feltétlenül kell hétről hétre fizikai bántalmazásokról tudomást szereznünk, hiszen a negatív diszkrimináció az élet számos más területén megnyilvánul. Gondok vannak az oktatásban, a többnyelvűség megvalósulásánál, de az etnikai arányoknak megfelelő foglalkoztatottság elve sem működik a gyakorlatban. Visszatérve a konkrét kérdésre, elmondhatom, hogy a múlt hónapban is megvertek négy magyar fiatalt, és tudomásunk szerint a tetteseket nem fogták el. Ez az eset is egy lett a sok közül, és egy hónap távlatából már tiszta lelkiismerettel nyilatkozhatnak befolyásos közéleti személyiségek arról, hogy minden a legnagyobb rendben van. Véleményünk szerint a probléma az, hogy a szerb állam és az állami szervek teret engednek a nemzeti alapon történő hátrányos megkülönböztetésnek. Legfőképp a szerbiai belügygyel és az igazságszolgáltatással vannak komoly gondok. Több esetről van tudomásunk, amikor a rendőrség lealázóan, sőt fenyegetően viszonyult a számbeli kisebbségek tagjaihoz, akik feljelentést mertek tenni az őket ért támadás miatt. Az igazságszolgáltatásban olyan mértékben elterjedt a korrupció és az intolerancia a kisebbségekkel szemben, hogy nevetségesen enyhe ítéleteket rónak ki a támadókra, kinevetik a sértetteket a tárgyalásokon, de figyelemmel kísérünk például egy olyan esetet is, amelyben az eljárás során a valódi sértettből vádlottat kreáltak. Csak összehasonlításképpen említeném, hogy az öt temerini magyar fiút, akik megvertek egy szerb férfit, összesen hatvanegy év börtönbüntetésre ítélték, nagyon gyors lefolyású eljárási/tárgyalási folyamattal, ezzel szemben az újvidéki magyar fiatalt brutálisan bántalmazó hat szerb férfit tizenhárom év és tíz hónap szabadságvesztésre ítélték elsőfokon. Folyamatosan hangsúlyozzuk, hogy a türelmetlenség és a sovinizmus visszaszorítása egy társadalomban hosszabb folyamat, viszont a rendőrség és az igazságszolgáltatás drasztikus átszervezése csupán állami akarat kérdése. Ez az akarat egyelőre nem létezik Szerbiában.
– Az Emberi Jogi Központ honlapján dokumentálva vannak a délvidéki magyarokat ért friss atrocitások, jogsértések. Mennyiben ismertek ezek az esetek szerbiai, a magyarországi vagy éppenséggel a vajdasági magyar közvélemény előtt?
– Tevékenységünk jelentős részét képezik a dokumentálások, a sértettek felkeresése, jelentések írása, különböző akciók szervezése és az aktív médiajelenlét. A dokumentumok jelentős részét a médiában megjelent beszámolókból állítjuk össze, de olyan esetekről is beszámolunk honlapunkon, amelyekről a közvélemény még nem informálódhatott más forrásból. Sajnálatos, hogy a dokumentált esetek csak egy részét képezik a valóban megtörtént incidensek számának. Ez többek között azért van így, mert újabban az emberek már nem is látják értelmét annak, hogy informálják a közvéleményt. Sajnos jogosan feltételezik azt, hogy úgysem történik semmi érdemleges ügyükben. Az esetek nagy része ismert a délvidéki magyar közvélemény előtt, a kirívóbb esetekről pedig beszámol az anyaországi média is. Ami a szerb közvéleményt illeti, elképesztő méretű hallgatást, félreinformálást vagy éppen türelmetlenséget tapasztalunk. Csak egy példa: amikor a temerini magyar fiúk megverték a szerb férfit, a szerb radikális erők és egyes napilapok felröppentették azt a valótlan hírt, hogy a sértett elhalálozott. Ennek következtében Újvidéken néhány ezer, szélsőséges nézeteket valló szerb összesereglett azzal a szándékkal, hogy a „gyilkosságért” vérfürdőt rendeznek Temerinben. Ezt szerencsére idejében megakadályozta a rendőrség.
– Elsősorban kinek a hibája az, hogy a délvidéki magyar pártok nem tudnak megegyezni egy közös, Belgrádban és nemzetközi szinten egyaránt közösen képviselhető autonómiakoncepcióban?
– A Civil Mozgalom elnevezésű formációnak volt egy kezdeményezése az év elején, amellyel azt szerették volna elérni, hogy a négy délvidéki magyar párt szakértői üljenek le egymással, és dolgozzanak ki egy közös autonómiakoncepciót, amelyet aztán közösen képviselhettek volna Belgrád, Budapest és a nemzetközi fórumok előtt. Ez a kezdeményezés azonban nem járt sikerrel, és ez a mozgalom vezetői szerint egyértelműen a pártok felelősségén múlott.
origo.hu
Pánik a Tisza Pártnál: nem tetszik Magyar Péter dézsmaprogramja a híveknek
