Sötétség, egy arab fiatalember imát suttog. „Idő van”, mondja a másik, és elindulnak az általuk diktált végzet felé. Nem könnyű fába vágta a fejszéjét Paul Greengrass rendező, aki azt vállalta, hogy a szeptember 11-i eseményeket lényegében az egyik eltérített repülőgépen történteken keresztül mutatja be. A járművön történt tragédiát az alkotók hiteles forrásokhoz nyúlva, azaz az elhunyt utasok és a repülőgép személyzetének családtagjaihoz, a repülésirányítókhoz, a 9/11-es bizottság tagjaihoz fordulva igyekeztek minél alaposabban felfejteni. A többnyire ismeretlen színészek részletes jellemrajzot is kaptak a megformálandó emberekről.
A tragédiát egy az egyben követhetjük végig, szinte valós időben, kilencven percben. A készülődés, a reptéri forgatag, a búcsúzkodások képei: a „szereplők” még nem tudják, hogy örökre mondanak most búcsút. Ezt csak a terroristák és a nézők sejtik. Különleges, félelmetes érzés ez. Sok közeli, szinte elkapottnak tűnő kép egy átlagos indulásról, a pilóták, az utasok, a légikísérők párbeszédeiből, terveikről. Mi már tudjuk, mindezekből semmi sem valósul meg. Megrázó képsorok, párbeszédek ezek, ám néha mégis kicsit sok. Látszik, hogy erőteljes hatásra törekedtek az alkotók, s a határt nem könnyű megtalálni egy ilyen film esetében, a valóság és a fikció, az érzelem és a giccs között. Még inkább egy ilyen téma esetében. Az egyik rendkívüli érzékenységről – vagy már ez is giccs? – árulkodó snitt, amikor a kamera egy futó pillanatra kitekintve az éppen felszálló repülőgép ablakán át az ikertornyok csúcsát mutatja… A filmben szinte nincs megállás, folyamatosan, egyre gyorsabban kerülünk bele az őrületbe: hol a légiirányítók egyre nagyobb, növekvő káoszába – semmit nem tudnak tenni az ikertornyokba való becsapódás ellen, sőt erről is csak a CNN-ből értesülnek, se a United 93-as megmentéséért – hol a repülőgépen történő drámai eseményekbe. Erre egyébként úgy „csupán” egy óra elteltével kerül sor, ekkor kerítik a hatalmukba a gépet a terroristák. Nem meglepő módon az utolsó percek sikerültek a legdrámaibbra: a rohamra induló utasok kétségbeesetten támadnak a gyilkosokra, ám közben a gép orral lefelé zuhan a nagy feketeség felé. A United 93-as című alkotás sokkoló katasztrófafilm, azoknak ajánlva, akik ezen nap áldozatául estek. S tegyük hozzá, azoknak is, akik ennek következményeképpen haltak meg. Ártatlanul.
(A United 93-as, színes, feliratos angol–amerikai film, 90 perc. Rendezte: Paul Greengrass. Forgalmazza a UIP-Duna Film.)
origo.hu
Elképesztő módon menekült meg egy tinédzser
