– Mi vezette a mostanság nem veszélytelen közel-keleti térségbe?
– A Pázmány Péter Tudományegyetemen arab–angol történelem szakon végeztem, és doktoranduszként is ott folytattam a tanulmányaimat. Az elmúlt csaknem két hónapban Szíriában végeztem kutatómunkát, de közben elkezdődött az Izrael és Libanon közötti háborús konfliktus. Amikor kiderült, hogy százezrek menekülnek Libanonból Szíriába, bejelentkeztem a szervezetünknél, hogy szívesen részt vennék a segítségnyújtásban. Több mint félmillió forintot ajánlottunk fel a menekülteknek, amelynek az elosztásáról nekem kellett gondoskodnom. Kialakítottam egy bázist Aleppóban. A koordinációban és az ügyintézésben partnerszervezetünk, a Közel-Keleti Keresztény Egyházak Tanácsa nyújtott segítséget. Aleppóban háromezer libanoni volt, akiket a városhoz közeli nyári gyermektáborban szállásoltak el. Ide juttattam el a szervezetünk felajánlásából a helyszínen beszerzett és a hosszan eltartható élelmiszerekből, valamint tisztálkodási szerekből összeállított egységcsomagokat százhúsz család számára. Az átadáskor magammal vittem egy nemzetiszínű lobogót, s a csomagokban arabul fogalmaztuk meg, hogy a segély Magyarországról érkezik. Az akcióról egyébként beszámoltak a szír országos napilapok is.
– Ez befolyásolja valamiképp a hazánkról a Közel-Keleten kialakult képet?
– A menekültek nagyon örülnek mindennemű külföldi segítségnek, s ezzel együtt az az érzés alakult ki bennük, hogy óriási, humanitárius és morális támogatásnak örvendhetnek. S mivel sajnos az arabokban általánosan az a kép él, hogy a nyugat-európai politika alsóbbrendűnek tekinti őket, amikor ilyen jellegű segítség érkezik, ez a megítélés árnyaltabbá válik. Ugyanakkor azt is érzik, hogy odafigyelnek a szenvedéseikre.
– Van-e még olyan európai ország, amely hazánk mellett támogatást tudott nyújtani?
– Én úgy tudom, hogy senki más nem volt jelen, de igazából Libanonban is csak a már ott-tartózkodó segélyszervezetek, főleg az ENSZ és a Vöröskereszt tevékenykedik. Szíriában sem tudok arról, hogy rajtunk kívül más ennyire operatívan részt vett volna a menekültek ellátásában.
– Miként lehet leírni a menekültek körülményeit?
– A libanoniak rettenetesen kimerültek. Voltak, akik gyalogosan, napokon keresztül vágtak át a hegyeken, völgyeken keresztül Szíriába. A háborús közegből érkező gyermekek egyik pillanatban még felhőtlenül játszadoznak, míg hirtelen napokig tartó sírógörcs tör ki rajtuk. Tulajdonképpen ez adta meg az alaphangot a menekültközpontokban. A felnőttek tudják, hogy amit egy életen át Libanonban felépítettek, abból hazatértükkor már nem sokat találnak, s ennek megfelelő a letargia, a félelem és az elkeseredés közöttük.
– Miként fogadták a szírek a hozzájuk érkező bajbajutottakat?
– Mindent megtettek a libanoniakért. Az odaérkező menekült abban már biztos lehetett, hogy kap ennivalót, és fedél lesz a feje fölött. Ettől függetlenül a legproblémásabb a ruházkodásuk és a tisztálkodásuk megoldása volt. Annak ellenére, hogy a menekültek nyolcvan százaléka muzulmán, jellemző a szírekre, hogy az ottani rengeteg keresztény kolostor (görög katolikus vagy görögkeleti) szélesre tárta a kapuit, és befogadta a rászorulókat. Volt olyan vállalkozó, aki egymaga ötven családot szállásolt el. A menekülttáborokat általában közintézményekben alakították ki, a helybéliek pedig otthon főztek a libanoniaknak. Szíria másként nem is birkózott volna meg ezzel a hatalmas menekültáradattal, s ez is jelzi, hogy a két ország közötti kapcsolatokat emberi szinten nem rombolták le az elmúlt évek politikai viharai.
– Milyen hangulatot tapasztalt Szíriában?
– Szomorú volt érzékelni azt az általános politikai feszültséget, a félelmet, és az aggodalmat, ami napról napra nőtt az emberekben. Az utcák például az arab hírcsatornák közvetítéseitől hangosak, s mindenki a készülékekre tapadva figyeli az eseményeket. Szeretném felhívni a figyelmet arra is, hogy a térségben hosszú távú, nagyon komoly ökológiai katasztrófa várható. A Földközi-tenger keleti részét ugyanis olajsáv borítja, s emellett törmelék, szenny és mocsok árasztotta el a parti rész, miközben a levegő minősége is érezhetően leromlott.
– Lesz e folytatása az Aleppóban elkezdett munkájának?
– Engem most egyéb elfoglaltságok kötnek Budapesthez, de itthon jelenleg is zajlik az a gyűjtés, amelyet a libanoni menekültek támogatására hirdetett meg a Magyar Ökumenikus Segélyszervezet. Ugyanakkor a Külügyminisztériumnál megnyertünk egy tízmillió forintos pályázatot, a napokban újabb munkatársaink utaztak ki Szíriába, s onnan átmentek Bejrútba is, ahol a visszatelepülők helyzetén kívánnak könynyíteni. Elképzelhető tehát, hogy hosszú távon jelen leszünk a térségben.
origo.hu
Orbán Viktor: Megduplázza a kormány a magyarok Parajdnak szánt adományát
