Hat perc, hat súlyos ellentmondás

Nem volt mentes ellentmondásoktól, tévedésektől, mellébeszélésektől a miniszterelnöknek a köztévé által sugárzott szózata. A budai Vár erkélyéről, a Lánchíd és Széchényi megidézésével elhangzott hatperces beszéd kiáltó kórképe korunk politikai színvonalának. „Jó estét, Magyarország!” – hangzott a köszöntés a délutáni napfényben. Sebaj, este nyolckor sugározva ennyi diszharmónia: semmiség. A történelmi légkör kitűnő, a tévé rendkívüli adása felcsigázó volt. A miniszterelnök a lehető legszemélyesebben egyenest az emberekhez szól, „mert annyi tehetség van itt, … vagy közösen, vagy sehogy”. A kormányfő azonban már az első megállapításával bizonyítja, sürgősen át kell adnia a helyét a tehetségeknek. Mert amit állít, abból nyilvánvaló, hogy vele közösen lehetetlen.