A levélíró így kezdte: „Hetvenkettedik életévemet betöltött, nyugdíjas, de még aktívan dolgozó orvos vagyok. Borbély Pál régebbi visszaemlékezése (2005. augusztus 18.) utólag, véletlenül jutott el hozzám, amelyben megemlíti, hogy a rádiónál történt október 23-i összecsapásnál meghalt egy szőke hajú egyetemista fiú. Évfolyamtársam volt egy Puskás Sándor nevű, nagyon rendes tatabányai srác, aki ott lelte halálát, és sokáig úgy tudtuk mi, az évfolyamtársak is, hogy ő volt 1956 első hősi halottja. Egyébként fényképem is van róla, mert megörökítettük magunkat 1953 nyarán a böhönyei táborban töltött egy hónapos katonáskodásunk során. További igen érdekes dolog, hogy 24-én vagy 25-én megjelent egy egyetlen lapból álló, kétoldalas, magánkiadású újság, amely első oldalon hozta a megdöbbentő hírt, miszerint meghalt Puskás, a magyar labdarúgó-válogatott kapitánya… A névcsere nyilvánvaló. Tisztelettel: Dr. Bajtai Attila.”
Valószínűsíthető tehát, hogy ez a kétoldalas, magánkiadású újság volt a ludas abban, hogy ez a téves hír elterjedt a városban. Később aztán a válogatott balöszszekötő maga erősítette meg, hogy életben van.
Vad Dezső a rádió fiatal riportere volt 1956-ban, jóllehet már hatodik éve dolgozott az intézménynél. Október 23-án a tatai edzőtáborba küldték. Azt a feladatot kapta, hogy készítsen hangulatképeket a sportolók olimpiai felkészüléséről. Délután érkezett vissza a fővárosba, de már nem ment be a rádióba. Este elsétáltak a Kossuth térre, és meghallgatták Nagy Imre beszédét. S mivel közel laktak a rádióhoz, éjszaka hallották a lövéseket. A rádió közben átköltözött a Parlament épületébe.
– A harmadik vagy negyedik napon elmentem Burján Bélához, aki a Szentkirályi utcában lakott – emlékezett Vad Dezső. – Éppen jókor érkeztem, mert az aktuális osztály munkatársai közül már sokan ott voltak. A Szabad Kossuth Rádió felhívását fogalmazta néhány régi kolléga: Molnár Aurél, Burján Béla, Surányi Péter. Természetesen én is aláírtam. Utána egy munkatársi ülésen választottuk meg Haraszthy Elemér bácsit a forradalmi bizottság elnökének. És november 1-jén elkezdődött a Szabad Kossuth Rádió adása. November 4-ig tartott…
Vad Dezső első feladata az volt, hogy interjút készítsen Puskás Öcsivel, akiről elterjedt, hogy meghalt. A halottak között emlegették Benedek Gábor és Csermák József olimpiai bajnokokat is. Burján Béla kiadta az ukázt: „Öreg, ismered őket, nyomás, menj az Öcsihez, és szólaltasd meg!”
Abban az időben Zuglóban, a Kolumbusz utcában lakott a balösszekötő és felesége. A látogatót Csöre asszony fogadta. „Mi van, Dezsőke? – kérdezte. – Siessél nagyon – mondta –, mert a Dózsa György úti Honvéd-rezidencián most beszélik meg, mikor indulnak a túrára.”
– Valóban ott ültek a harmadik emeleten, az étteremben. „A legjobbkor jössz” – mondta Öcsi, amikor észrevett. Megkérdeztem: miért? „Ki akarunk menni játszani, de nem tudjuk, kihez forduljunk segítségért. Te biztosan tudsz tippet adni.” Hát a legegyszerűbb Nagy Imréhez menni vagy előtte Vas Zoltánhoz. Elfogadták az ajánlatot. Előállt egy katonai dzsip zászlókkal, Vad Dezsőt magukkal vitték. Puskás közben megjegyezte, hogy csak azután ad interjút, ha elintéződött az ügyük.
Madarász Endre volt velük, a Honvéd parancsnoka, Östreicher Emil szakosztályvezető, természetesen Puskás és Bozsik.
– Könnyen felengedtek bennünket Vas Zoltánhoz – mondta Vad Dezső. – Engem is ismert, a többieket meg pláne, mindnyájunkat szeretettel fogadott. Öcsi előadta, hogy miről van szó: összesorsolták a Honvédot a Bajnokcsapatok Európa-kupájában a Bilbaóval, az első meccs itthon lenne, de ismerve a körülményeket, erre most nehezen kerülhetne sor. Engedjék meg, hogy a csapat azonnal kiutazhasson, odakint tréningezhessen, utána lejátssza a meccset, s a visszavágóra remélhetőleg tisztázódik idehaza a helyzet. Vas Zoltán azt mondta: „Természetes, rendben lesz.” Egy hosszú asztalnál ültünk. Vas felállt, odament az íróasztalához, felvette a telefont, nem tudtuk, kivel beszél, aztán letette a hallgatót, és visszajött közénk. Annyit mondott: „Gyerekek, az öreg azt üzeni, itthon már győztünk, győzzetek ti is!” Nem kell mondanom, hogy az „öreg” Nagy Imre volt.
Vas Zoltán intézkedett, minekutána a társaság átvonult a Külügyminisztériumba. Vad Dezső is ment velük, hogy az interjút végül elkészíthesse. Puskás meg mondta a magáét: „Gyere csak, gyere, akkor beszélek, ha minden elintéződött.” A Külügyminisztériumban kiállították az útleveleket. Östreicher Emil lépett ki az ajtón, amikor a várakozó Vad Dezsőbe botlott.
– Jössz te is velünk! – mondta. – Nem úgy van, Emilkém – feleltem. „De igen, igen, egy újságíró úgyis kell…” Legnagyobb meglepetésemre a kezembe nyomták az útlevelet. Megint csak azt hajtogattam: Emilkém, nem egészen úgy van… Nekem el kell kéredzkednem a rádióból, egyéves házas is voltam. Nem nagyon törődtek azzal, hogy mit mondok.
Bement rögtön a rádióba. Haraszthy Elemért jól ismerte, tisztelte és szerette. Neki számolt be arról, hogy milyen túrába keveredett. „Természetes, Dezsőkém, hogy ott a helyed – mondta Haraszthy. – Küldjél anyagokat, amennyit csak tudsz.” Hát így esett, hogy másnap elindultak. Vad még Bécsből küldött néhány anyagot, amit szerencsére nem adtak le. Az egyik riportalanya ugyanis Helsinki olimpiai öttusabajnoka, Szondy István volt, aki kijelentette, hogy addig nem jön haza, amíg itt vannak az oroszok…
Amikor a hivatalos kinttartózkodási engedély lejárt, Vad Dezső hazajött. Vele érkezett a szertáros, a gyúró és két játékos, Palicskó és Babolcsay is. Östreichertől kaptak pénzt, Vad Bécsben bérelt egy mikrobuszt, és karácsony előtt egy nappal érkeztek vissza.
– Gács László, a félszemű rádióelnök hívatott. „Na végre, itt van egy szemtanú, ezekről az aljas hazaárulókról – a játékosokat értette alatta –, maga mindent tud, maga ott volt mindenhol, mindent látott, ismeri a valóságot, azt hiszem, a kötelességével is tisztában van, holnapra legyen meg a kommentár.”
Vad Dezsőt 1957. január 23-án eltávolították a rádióból, május elsején pedig kitiltották az intézmény épületéből.
Úgy kezdődött, hogy interjút akart kérni az élő Puskás Ferenctől.

Tragédia a Palatinuson: vízbe fulladt egy hatéves kislány