Káosz a konvergencia körül

Ha Veres János pénzügyminiszter már 2013-at emleget mint az euró bevezetésének lehetséges időpontját, akkor miért ne hihetnénk a Financial Times szakértőjének vagy éppen a honi elemzőknek, akik jobb esetben is 2014-re vagy 2015-re teszik a pénzcsere dátumát. A legnagyobb baj persze az, hogy egyre távolabbi dátumok kerülnek szóba. A közös európai valuta átvétele ugyanis azt jelenti, hogy egy adott ország képes rendet tenni a központi pénzügyekben. A többi között nem engedi elértékteleníteni saját fizetőeszközét, alacsony szinten tartja a költségvetés hiányát, mérsékli az államadósságot, és kiszámítható szintre lövi be a kamatpályát. Eközben pedig a gazdaság szereplőinek is egészséges környezetet teremt. Ám térjünk rá arra is, hogy mit is jelent a konvergenciaprogram. Már csak azért is, mert sokak fogalomtárában ez lesz az új szitokszó: a megszorítások fő oka.
Nos, a konvergencia önmagában, vagyis szó szerint közeledést jelent, ám a szóban forgó konvergenciaprogram mást takar. Leegyszerűsítve arról van szó, hogy a konvergenciaprogram az a gazdasági tervezet, amelyben egy uniós tagállam vállalja, hogy milyen menetrend szerint tesz eleget – vagy legalábbis tervez eleget tenni – fontos gazdasági mutatóknak. S milyen ütemben közeledik ahhoz, hogy ezeknek a mutatóknak megfeleljen. Olyan makrogazdasági jelzőszámokról van szó, amelyeket feltételül szabnak ahhoz, hogy az unió közös pénzét, az eurót valamikor be lehessen vezetni. Aki ennek az elit klubnak a tagja kíván lenni, és euróval kíván fizetni nemzeti valutája helyett, annak a gazdaságát karban kell tartani. S hogy miért is van szükség ezekre a szigorú kritériumokra? Egyszerű: mert az az ország, amelyik nem tartja rendben a gazdaságát, ahol nagy az infláció, nagy a költségvetési hiány, magas az államadósság, rontja a közös fizetőeszköz stabilitását.
Nézzük a helyzetet kissé távolabbról! Az utóbbi évtizedek egyik leglátványosabb trendje mind a fejlett, mind a feltörekvő országok által alkalmazott gazdaságpolitikai gyakorlatban a hitelesség szerepének előretörése, a döntéshozókba vetett bizalom jelentőségének növekedése. A fogalom magyarországi aktualitása – tegyük hozzá: sajnos – nem igényel különösebb bizonyítást, a szavahihetőség hiányából fakadó problémákat a közelmúltban a saját bőrünkön is megtapasztalhattuk a deviza- és tőkepiacok különböző változásainak formájában – pár hónap leforgása alatt tíz százalékkal gyengült a forint.
A jelek szerint régi-új kormányunk a feladatra alkalmatlan. Sőt, lassan odáig jutunk, hogy a kormány azt sem tudja, az eurót eszik-e vagy isszák. A tréfát félretéve, a leginkább érintett kormányzati politikusok már beismerték az elmúlt hetekben, hogy a korábban megjósolt, az euró meghonosításával kapcsolatos céldátumok – előbb 2008, majd 2010 – tarthatatlanok. Még az optimista kormányverzió is azzal számol, hogy 2011-ben vagy 2013-ban lehet legkorábban bevezetni az eurót. Ám itt álljunk meg egy pillanatra. Miközben ugyanis a konvergenciaprogramban nincs lefektetve a céldátum, addig mind a kormányfő, mind pedig a pénzügyminiszter a 2011-es és a 2013-as bevezetést propagálja. Nagy kár, hogy senkinek sem tűnik fel ez az eltérés! Mellesleg valóban jó lenne egy céldátum, mert az igazodási pontot jelentene a gazdasági élet szereplői számára. Egyébként rögzíthetjük, hogy az eurócsatlakozáshoz a gazdasági vezetők, elemzők által pragmatikusnak várt Gyurcsány-kormány nemhogy nem vitte közelebb az országot, hanem eltávolította tőle. Ennyit a szakértői kormány mítoszáról.
Szögezzük le azt is, hogy a pénzcsere, illetve a hozzá vezető út természetesen nem cél, hanem eszköz. Pillanatnyilag – mint azt említettük – a leghitelesebb gazdaságpolitikai bizonyítvány az euró feltételeinek megteremtése. Ráadásul Magyarország, amikor aláírta az európai uniós csatlakozásról szóló szerződést, vállalta, hogy előbb-utóbb áttér az euróra. Tehát felesleges erről népszavazást tartani – milliárdokért. Továbbá nem is kell erről társadalmi vitát nyitni. Ugyanakkor az országot fel kell arra készíteni, hogy mit jelent a mindennapokban az euróval történő fizetés. Nagy különbség.
Aki persze arra számított – különösen az elmúlt négy esztendő kormányzati produkciója nyomán –, hogy a nyugat-európai pénzzel fizethet egyhamar, bizony alaposan tévedett. Erős a gyanúnk, azok voltak kevesebben, akik korai euróban hittek. Ugyanakkor tény az is, a közvélemény jelentős részét talán nem is foglalkoztatta a kérdés. A Gyurcsány-csomag megszorító intézkedései azonban rávezetik majd az embereket arra, hogy eltűnődjenek a témáról. Mert a nagy állami visszafogás hátterében bizony az áll: a kormánynak be kell nyújtania a konvergenciaprogramot szeptember elsejéig. És hogy ne legyen szitokszó sem a konvergenciaprogram, sem pedig az euró: mindenféleképpen rendbe kell tenni az ország pénzügyeit. Euróval vagy nélküle.
Tévedés azt hinni, hogy statisztikai manőverekkel ismét átverhetjük az uniót. Ugyanis eddig sem sikerült, még kozmetikázással sem. Ha valaki elfelejtette volna, az unió visszadobta a legutóbbi verziót, és máig hatályban van ellenünk a deficiteljárás – a magas hiány miatt. Azzal se áltassuk magunkat, hogy az illetékeseket meg lehet győzni arról, hogy az államháztartási hiányról, az inflációról vagy éppen az államadósságról szóló feltétel nemcsak akkor teljesül, ha teljesítjük az előírásokat, hanem akkor is, ha a folyamatok – újabban a pénzügyminiszter kezdi ezt mondogatni – jól alakulnak. A gondot ugyanis az jelenti, hogy az új tagállamok esetében Brüsszel jóval szigorúbb. Végezetül: szakértők azt olvassák a konvergenciaprogram tervezetének adataiból, hogy legjobb esetben is 2013-ra kerülhet Magyarország abba a helyzetbe, hogy a GDP-arányos államadósság eléri a szigorú kritériumokat, így – elméletileg és gyakorlatilag is – csak 2015-ben lehet majd csatlakozni az eurózónához. Utaltunk rá, a „derűlátó” Financial Times 2014-re jósolja a révbe érést. Eközben viszont az összes többi, szomszédos és volt szocialista ország mind euróval fog fizetni. Megérhetjük azt a szégyent is, hogy Bulgária és Románia is előbb vezeti be a közös uniós pénzt, mint mi.
Amúgy az euró kitolásából fakadó problémákat legfrappánsabban a Bank of America elemzője foglalta össze. A szakértő szerint igen negatív hazánk gazdasági és pénzügyi kilátása, amit azzal indokolt, hogy nagyobb infláció, magasabb kamatok és drágább kölcsönök mellett lassabb ütemű gazdaságbővülésre számítanak a piacok, és hozzáteszi, hogy hazánk további leértékelésére számíthat, nem utolsósorban azért, mert képtelen teljesíteni még önmaga vállalását is. Vagyis az euró kitolása nemcsak gazdasági károkat okoz, hanem az ország hitelességének elvesztését is jelentheti.
Nyugat-Európától eddig is legalább 30–35 évnyire voltunk. Nagy kár, hogy felzárkózás helyett ismét eltávolodtunk a fejlett világtól. Plusz hét évre.