Kazinczy emlékezete

Százhetvenöt évvel ezelőtt, 1831. augusztus 22-én halt meg Kazinczy Ferenc író, irodalomszervező, nyelvész és börtönlakó, a magyar felvilágosodás és nyelvújítási mozgalom legnagyobb hatású alakja. Mozgalmas életet élt, lapokat szerkesztett, politizált, részt vett a magyar jakobinus mozgalomban is (ezért hétévi börtönnel kellett fizetnie). Széphalomról irányította a magyar irodalmi életet. A klasszicista nyelvújító merev ember hírében állt, ám vitathatatlan, hogy a nevéhez fűződik a magyar szókészlet bővítése, vagy ahogy akkoriban mondták: a „fentebb stíl”, az ízlésreform bevezetése. Vajon ha ma belepillantana könyvekbe, újságokba, hallgatna rádiót, nézne tévét, mit szólna hozzá a széphalmi ember? Ha a nagy nyelvújító találkozna a ma „nyelvújítóival”, kihordaná-e lábon a sok havert, csaót, csumit, hellót? Ne soroljuk tovább…
Bizony, az idő elszaladt a nagy nyelvújító mellett – a kérdés csak az, jó irányba-e. Mit szólna szegény, ha végigmenne a mai Belváros anglomán feliratú boltjai mellett a mai magyartalan Magyarországon?
A magyar irodalom kiemelkedő alakja, nélküle kevesebb lenne történelmünk. Felvilágosodás és nyelvújítási küzdelem = Kazinczy Ferenc.
A húszas évektől kezdve, a romantika erősödésével Kazinczy szerepe a divatjamúlt klasszicizmussal együtt háttérbe került, hatása csökkent. De munkássága vitathatatlan. Kevesen tudják, hogy egyik leszármazottja, Kazinczy Lajos tábornok 1849 októberében az aradi bitón végezte. Pár nappal a tizenhármak kivégzése után.
A Kazinczyak itt maradtak a történelmünkben.