Kifogás helyett adott szó

Holnap kezdi meg az Európa-bajnoki selejtezősorozatot a magyar férfi kosárlabda-válogatott az oroszországi Kazanyban. Az előjelek nem túl biztatók egyrészt az előkészületi mérkőzések eredményei, másrészt a hazai sportági irányítás jelenlegi viszonyai miatt. A fiatal csapatban Gulyás Róbert képviseli a korábbi törzsgárdát és a rutint.

Milyen emlékei vannak Kazanyról? Egyik korábbi csapatával, a Dinamo Moszkvával bizonyára játszott ott bajnokit – fordultunk a 32 éves, több mint százszoros válogatott centerhez a tegnap délutáni elutazás előtt.
– Tényleg játszottunk, és ha jól emlékszem, szoros meccsen sajnos kikaptunk. Éjjel érkeztünk, úgyhogy a városról nincs sok képem, de a csarnok és a szálloda jó színvonalú.
– Ezzel tehát nem lehet gond az első Eb-selejtezőn, annál inkább a házigazda orosz válogatottal. Mire mehetünk velük és többi csoporttársunkkal, a csehekkel és a belgákkal szemben?
– Szerintem pillanatnyilag nem az a lényeg, hogy továbbjutunk-e ebből a csoportból. Minden kis részeredmény használhat a sportág irányításában itthon uralkodó jelenlegi állapotok közepette. Néha bizony magányosnak éreztük magunkat a felkészülés alatt, de ha másért nem is, legalább magunkért keményen kell küzdenünk. Lehetnek tudásbeli különbségek, én azt szeretném, ha egy esetleges vesztes meccsen is mindent megtennénk a sikerért.
– Mégis, konkrétabb formában hogyan látja az esélyeinket?
– Maradjunk annyiban, hogy nem mi vagyunk a favoritok, hanem leginkább az oroszok. A cseheket tavaly sikerült felülmúlni, a belgáktól előtte szorosan kaptunk ki, pontosabban kaptak ki a fiúk, mert abban a sorozatban nem vettem részt. Mindegyik ellenfélnél akad egy-két NBA-játékos, komoly játékerőt képviselnek.
– A magyar csapat viszont az előző évekhez képest kevésbé, hiszen a korábbi törzsgárdisták – például Dávid Kornél, Czigler László, Mészáros Zalán – közül csak ön maradt. Miért?
– Mert március-április táján megígértem Meszlényi Robinak (a szövetségi kapitánynak – a szerk.), hogy jövök, ő cserébe engedélyezte, hogy később kapcsolódjak be a felkészülésbe, a szövetség pedig kifizette a biztosításomat. Igaz, akkor még azt hittem, hogy a többi régi motoros is vállalja a válogatottságot, és velük valahogy kivívjuk az Eb-részvételt. Nem vállalták, de úgy voltam vele, az adott szavam többet ér, mint hogy kifogásokat keressek.
– Így viszont hatalmas terhet cipelhet majd szinte egyedül mint a gárda egyetlen tapasztalt tagja.
– Különösebben nem nyomja a vállamat, bár az igaz, hogy sok csapattársammal most találkoztam életemben először. A közös felkészülés sem volt túl hosszú, ráadásul ki kellett hagynom a finnországi edzőmérkőzéseket a fájós derekam miatt. De már jobb a helyzet, tudtam edzeni.
– A nyáron török bajnok lett az Ülker Istambullal, amely aztán hirtelen megszűnt. Az Eb-selejtezők segíthetnek a csapatkeresésben?
– Talán igen, nem baj, ha látják, hogy játszom. Ám az egyéni okok mellett fontosabb, hogy a csapat jól működjön. A szereplés persze fordítva is elsülhet, ha gyengén muzsikálunk.
– Megjárt már pár országot pályafutása során. Klubszinten mikor dőlhet el a sorsa?
– Holnap vagy a jövő héten, bármikor. Magyarországon viszont nem szeretnék játszani, ha ezt akarnám, elfogadtam volna a paksiak ajánlatát.
– Utolsó kérdés: ez a hosszú haj valamiféle babona?
– Nem, csak most így gondolom jónak. A tavalyi Eb-selejtezők óta nem vágattam le.