Libanonban már egy Irán elleni háború folyik

Libanonban tulajdonképpen már egy Irán elleni háború folyik, sejtette lapunknak nyilatkozva Abolfazl Rahnama Hazavei, az Iráni Iszlám Köztársaság budapesti nagykövete. A diplomata szerint Európának meg kell békélnie azzal, hogy energia dolgában rá van utalva a Keletre.

Amikor megkezdődtek a tárgyalások az Európai Unió és Irán között az urándúsítás felfüggesztéséről, ön azt mondta, hogy azok mindenképpen sikeresek lesznek, mert mind a két fél nagyon akarja. Mégis eredménytelenek maradtak. Miért?
– Mi minden tőlünk telhetőt megtettünk. Elfogadjuk, hogy szükség van a bizalom erősítésére Irán irányában, de semmiképpen sem úgy, hogy nekünk meg kell felelnünk minden velünk szemben támasztott elvárásnak, míg a másik félnek nem. A célunk mindvégig az volt, hogy Irán rendelkezzen nukleáris technológiával. Ha ragaszkodnak ahhoz, hogy csak ennek feladása árán fogadnak a bizalmukba bennünket, az nem bizalomerősítés.
– A felkínált gazdasági ösztönzők nem voltak elég vonzók?
– Nem tudom pontosan, mi volt a csomagban, de a magánvéleményem az, hogy nem voltak engedmények, még kevésbé ajándékok Iránnak. Vegyük például a polgári légi közlekedésre vonatkozó repülőgép-vásárlási korlátozások feloldását. A repülőgépekért nekünk mindenképpen meg kell fizetnünk a teljes árat. Egyébként még nem vetettük el, tanulmányozzuk a csomagot. Ha sikerülne megállapodni, az EU legalább annyit nyerne vele, mint Irán. A nyugati gyártók versengenek a vásárlókért, talán még jobban ránk vannak szorulva, mint mi őrájuk. Mi már több mint két évtizede embargó alatt élünk, megtanultuk, hol vannak alternatív beszerzési lehetőségek, megfelelő szakembergárdát képeztünk, új technológiákat fejlesztettünk ki, hogy minél kevésbé legyünk rászorulva külső forrásokra. Előreléptünk a békés célú nukleáris technológia fejlesztésében is. A tárgyalások során európai partnereink viszont azt követelték tőlünk, függesszük fel a kutatást, ők majd eladják nekünk a magukét.
– Észak-Koreára nukleáris fegyverkezése miatt nemrégiben szankciókat rótt ki az ENSZ Biztonsági Tanácsa. Kínának és Oroszországnak köszönhetően azonban nem adott felhatalmazást katonai akcióra. Ez mennyiben volt tekinthető egy Irán elleni határozathozatal főpróbájának?
– Irán esete egészen más. Az állandó BT-tagok pontosan tudják, hogy mi kizárólag békés célra kívánjuk használni a nukleáris technológiát. Egyszerűen csak nem akarják, hogy rendelkezzünk ezzel a tudással. Erővel akarnak rákényszeríteni bennünket, hogy feladjuk. Nem találtak bizonyítékot az ellenkezőjére, holott a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség történetében példátlan számú ellenőrzést végeztek Iránban. Ám ha azt mondanák, további vizsgálódásra van szükségük a véleményük kialakításához iráni létesítményekben, nem akadályoznánk meg.
– Arra gondolok, hogy miután a bevallottan atomfegyverrel rendelkező Észak-Korea esetében nem sikerült felhatalmazást szerezni a katonai beavatkozásra, Irán ellen nem is érdemes próbálkozni. Célszerűbb arra törekedni, hogy belekeveredjen a most zajló közel-keleti konfliktusba. Többen úgy vélik, hogy az igazi hadszíntér nem Libanon, még csak nem is Szíria, hanem Irán. Mi a véleménye erről?
– Nem zárom ki, hogy vannak ilyen elképzelések. Mindazonáltal nagyon cinikus és mocskos dolog ártatlan embereket ölni, amiért rajtunk nem tudnak fogást találni. Tanulni kellene a múlt hibáiból, és előfeltételek nélkül tárgyalóasztalhoz ülni.
– Az imént érzékeltette azt, hogy Európa nehezen tudja kialakítani a saját álláspontját ebben a konfliktusban, jóllehet például Iránhoz nagyon gyümölcsöző gazdasági kapcsolatok fűznek több nagy uniós tagországot. Mi a helyzet Magyarországgal?
– Itteni hivatali időm alatt sok időt és energiát fordítottam az iráni–magyar kapcsolatok javítására. Sajnos úgy látom, magyar partnereink a kelleténél hátrább sorolják saját országuk érdekeit. Nagy uniós tagországokban, Nyugat-Európában ennek az ellenkezőjét tapasztaltam. Vannak jó kezdeményezések, de amint intézményi szintre kerülnek, Brüsszelre való hivatkozással mérhetetlenül lelassulnak vagy éppenséggel megfeneklenek. Magyarországon sok a fenntartás Iránnal szemben. Talán a nyugat-európai országok is tesznek róla, hogy itteni riválisaikat, sőt leányvállalataikat távol tartsák az iráni piactól. Pedig több mint 70 millió lakosával, fejlődő iparával Irán igen jövedelmező piac. Szeretnénk fejleszteni a gazdasági együttműködést Magyarországgal, mert jók a korábbi tapasztalataink a magyar cégekkel. Annak ellenére, hogy gyakran akadályokba ütközünk, a kereskedelmi forgalmunk jelentősen növekedett az utóbbi két évben, 30 millió dollárról 80 millióra.
– Az EU szeretné több, egymástól független forrásból fedezni energiaszükségletét, hogy mérsékelje függését Oroszországtól. Ehhez társul az Európán kívüli igény, hogy a Kaszpi-medencéből kiinduló vezetékek Iránt is elkerüljék. Mindezek a kívánságok együttesen odahatnak, hogy Törökország kerül kulcspozícióba. Előfordulhat-e, hogy ezeken a kerülő utakon is orosz gázt kap majd Európa?
– Európának be kell látnia, hogy energia dolgában rá van utalva a Keletre. Törökországgal pedig nincsen semmi baj.
– Törökország és Irán között régebben nem volt ilyen jó a viszony. Néhány évvel ezelőtt Ankarában még az iszlám forradalom exportjával vádolták Iránt.
– A forradalom nem exportálható. Mindenütt olyan kormány kell, amilyent a nép akar. Törökországban most iszlám párt van hatalmon, mert a nép azt választotta meg.