Már több mint gyanú

Eddig csak körüllengte a doppinggyanú Marion Jonest, most viszont ennél már jóval többről van szó. Bár a júniusban, az indianapolisi amerikai bajnokságon tőle levett B minta analizálásának még nincs meg az eredménye, azt már Jones is elismerte, hogy a tiltott szerek közé tartozó eritropoetint, közismertebb nevén EPO-t találtak szervezetében. Még egyszerűbben: a sprinter a vérdoppinggal élt. A B mintára várva egyelőre a Nemzetközi Atlétikai Szövetség (IAAF) és az Amerikai Doppingellenes Ügynökség (USADA) sem foglalt állást az ügyben, ám a 31. életévében járó atléta nem sok jóra számíthat. Elég csak abból kiindulni, hogy a 2003-ban kirobbant THG-botrányból is alig tudott kikecmeregni, s azóta még az amerikai közvélemény is megkérdőjelezi, hogy a 2000-es sydneyi olimpián „tisztán” nyert-e három aranyérmet (100, 200, 4x400) és két bronzot (távolugrás, 4x100). Igaz ugyan, hogy eddig soha nem akadt fenn ellenőrzésen, de ez sem jelent semmit. Volt élettársa, a 100 méteren korábbi világcsúcstartó Tim Montgomery sem szolgáltatott soha pozitív mintát. Az USADA a doppinggyárként funkcionáló BALCO laboratórium elleni szövetségi nyomozás közvetett bizonyítékai alapján mégis szívfájdalom nélkül elmeszelte két évre. Montgomery ennek nyomán tavaly be is jelentette, hogy befejezi a pályafutását. Megjegyzendő, hogy edzője ugyanaz a Trevor Graham volt, aki korábban Jonesé is, s aki az áprilisban pozitív mintát adott olimpiai és világbajnok Justin Gatliné is.
Marion Jones azonban – ha hihetünk volt férjének C. J. Hunternek – már a 2000-es olimpia előtt is doppingolt. Mi több, Hunter két éve azt állította, hogy az ötkarikás játékokon ő maga is adott be injekciókat exfeleségének a játékok folyamán, így az akkor még kimutathatatlan THG-t is. Ne feledjük persze, hogy Hunter maga is doppingolt, s a mackós termetű súlylökő éppen a sydneyi olimpia előtt bukott le. Jonesszal aztán különváltak az útjaik, és a nyilatkozatát akkor akár kicsinyes bosszúként is felfoghattuk. Most azonban ezt is át kell értékelnünk, és Jones a B minta eredményétől függetlenül is volt élettársa és férje sorsára juthat.
Marion Jones a sydneyi olimpiát követő évben, 2001-ben az edmontoni vb-n 200-on és a 4x100-as váltóval arany-, 100-on meglepetésre csak ezüstérmes lett. 2002-ben aztán a klasszikus 100 méteren végigverte a világot, a Golden League-sorozat egyik jackpotnyertese lett. A következő évet kihagyta, mert június 28-án megszületett gyermeke. Két esztendeje ott volt ugyan az athéni olimpián, de tulajdonképpen csak távolugrásban kvalifikálta magát, s az ebben elért ötödik helyével nem hagyott mély nyomokat a nagyközönségben. Betették a 4x100-as váltóba is, de hozzá már nem ért el a váltóbot.
Tavaly, már a doppinggyanú árnyékában, csak egy jegyzett, de hozzá méltatlan időeredményt mutatott fel: egy Grand Prix II-es versenyen 100 méteren 11,28 másodperces időt futott. Idén viszont úgy tűnt, közelít egykori önmagához. A párizsi Golden League-versenyen 10,92-vel nyert, a rómain 10,91-gyel második lett. S múlt hét pénteken ott volt a zürichi GL rajtlistáján is. Az indulók között azonban már nem láthattuk. Reggel – személyes okokra hivatkozva – váratlanul hazarepült. A verseny főrendezőjét, Hansjörg Wirzet – aki egyben az Európa Atlétikai Szövetség elnöke is – már az Egyesült Államokból értesítette telefonon, hogy este ne számítsanak rá a rajtnál.
Másnap aztán az edzője, Steve Riddick bejelentette, hogy Marion Jones fennakadt a júniusi országos bajnokságon végrehajtott ellenőrzésen. „De megesküszöm az életemre, hogy Marion sohasem szedett EPO-t! Biztos vagyok benne, hogy a B próba igazolja, nem doppingolt” – tette hozzá a tréner.
Kérdés, vajon Marion Jones is esküdne-e.