A lelőtt menekülők sorsa nagyobbrészt ismeretlen, Szófia semmi hajlandóságot sem mutat arra, hogy segítse az oldenburgi egyetem kutatóit, akik szeretnék átvilágítani e gyilkos határsáv titkait. Az eddigi adatok szerint legalább harminchat keletnémet polgár lelte halálát ezen az elhagyott területen. A nyári hónapokban, a nyaralások leple alatt az NDK-turisták szökési kísérletei elsősorban Magyarországra, Csehszlovákiára, Romániára összpontosultak. A hasonló céllal Bulgáriába utazók fatális tévedésnek estek áldozatul. Abból indultak ki, hogy a Szovjetunió leghűségesebb szövetségesének számító állam a maga elmaradott technikai struktúrájával nem képes úgy biztosítani határát, mint a Varsói Szerződés más országai. A Zsivkov-rendszer valóban nem rendelkezett aknasávval. Tökéletesen működött viszont az a megfigyelő- és besúgórendszer, amely az állami turistaszervezetre, a szállodák alkalmazottaira, az idegenvezetőkre, a tolmácsokra és a tengerparti nyaralóhelyek lakosságára épült.
Stefan Appelius, a politikai tudományok docense, további két buktatóra hívja fel a figyelmet. A menekülőknek nincs megfelelő földrajzi ismeretük, így már török vagy görög területen vélték magukat, amikor bolgár járőrök karjaiba rohantak. Az is tény, hogy Szófia határőrei sokkal gyorsabban és brutálisabban nyitottak tüzet a határsértőkre, mint például a magyarok. A Brigitte von Kistowskit ért huszonhat, és barátjának, Klaus Prautzschnak az életét kioltó harmincöt találat sokkal inkább emlékeztet kivégzésre, semmint a „sztoj!” felszólítás alátámasztására.
Az NDK külügyminisztériumának fennmaradt irataiból kiderül, Kelet-Berlin hosszú időn keresztül nem volt hajlandó visszafogadni az agyonlőtt menekülők holttestét. Így egy, a határsávban észrevett és agyonlőtt huszonhárom éves fiatalembert ott helyben el is földeltek. Sírjára fakereszt került ismeretlen keletnémet személy felirattal. Az NDK hivatalos szervei és sajtója rendszeresen szerencsétlenségről, közlekedési balesetről adott hírt.
Az egyetemi kutatók eddig tizenöt áldozat életét és sorsát tudták részletesen dokumentálni. Munkájuk során arra a kiábrándító, sőt nyomasztó tapasztalatra jutottak, hogy a bolgár szervek alig mutatnak érdeklődést és hajlandóságot a tragikus múlt felderítésére. A kutatócsoport elsősorban magánszemélyek segítségével jutott hozzá olyan aktákhoz, amelyekből kiderült, milyen körülmények között vesztették életüket a menekülők. Elutasító magatartás jellemzi az egykori keletnémet diplomatákat is. Az egyik Szófiába akkreditált konzul egyenesen úgy nyilatkozott, hogy soha nem hallott ilyen esetekről. A fellelt aktákból viszont kiderült, hogy személy szerint annak idején ő volt felelős a Bulgáriában elhunyt NDK-polgárok ügyeiben.
origo.hu
Bajba került a hévízi Tófürdő
