MI A MAGYAR?

Mikor az első királyt akarták koronázni, a gyűlést megcsinálták, a külországokból mindenünnét a gyűlést. Mikor koronát akartak a király fejibe húzni, akkor ő nem akarta elfogadni, hanem elütte, a korona eldőlött. Látod-e? A pénzen es meg vót a keresztnek az eldőlése. Azért van elferdülve, mert nem akarták felvenni a királyságot, hanem le akarta ütni a fejiről. S akkor odaragadott, s hát, egyszer csak valamennyi kicsit ütték el. S akkor odaragadtak a hozzátartozók, de csak belehúzták a fejibe, csak meg kellett maradjon királynak. Nem akarta átvenni, ugye, mert nagy felelőssége van egy királynak. Nagy felelőssége. S ezen keresztül nem akarta elfogadni, s erőszakosan csak megtették királynak.

Géza fejedelemnek vót a fia. Az pogány vót, de az országot akkor már szorongatták a körül való keresztények, s mivel látta Géza fejedelem, hogy nincs kiút tovább az országot fenntartani, átadta a kormányzást a fiának, hogy sirítse a katolikus hitre. A fia, ahogy átvette, elvett egy katolikus fehérnépet, s azzal karöltve kereszténységre borították a magyar népet.

Ő vót az első keresztény király Magyarországon. Amikor megalapította az egyházat, akkor izé vót… III. Calixtus pápa. Ő vót a pápa. Amikor Szent István megalapította a magyar egyházközséget, akkor, abban az időben erőssen üldözte a keresztényeket. Akkor küldték máglyára az embereket, az ilyen eretnekeket. Ő állította meg, hogy ne küldjük az embereket máglyára, hanem meg kell téríteni. Aztán onnat kezdődött meg a keresztény térítés. István királytól.

Szent István s Szent László térítették a pogányokat, amennyire tudták, a hitre, de a pogányok nem akartak. Me a pogányok aszondták: – Legyen istenetek s uratok, s mü az Istent nem ismertük, de méges egyik a mást nem öltük meg, de nektek lesz istenetek s uratok s hitetek, s méges olyan bicskás emberek lesztek, hogy egyik a másnak a testibe vágjátok belé a bicskát – ezt mondták a pogányok. – Lesz istenetek, uratok es, nekünk jó vót pogányul es, de mi nem eresztettük el egyik a másnak a vérét. De a keresztény elereszti egyik a másnak a vérét – mondták a pogányok szembe.
S aztán, tudja, nagyon kínozták a pogány népet, me aki nem jelent meg a templomba, hát annak még olyat es csináltak, hogy a szurkot felfőzték, belétöltötték a csizmába, s bele kellett húznia a lábát. Olyan nyakasok vótak azok a pogányok.

Nem egyeb, őt is mesélték, hogy őt is érték utol a pogányok, Szent István királyt. Akkor lapos kő nem vót, s ő is arra kérte a Jóistent: Istenem, tégy csodát! Akkor lettek lapos kövek. Hogy a pogányok odaértek, azt hitték azoknak a lapos köveknek, hogy pénz, és akkor kezdték szedni a köveket, hogy: ne, ők mennyi pénzt kaptak! S addig István elmenekült.

Szent István király, amikor meg akarták ölni, Vazul, a rokonja meg akarta ölni, mert részeges vót, s Szent István király nem akarta, hogy király legyen, me részeges vót. Nem akarta, hogy legyen. Akkor egy gyilkost Vazul megfogadott, hogy ölje meg Szent István királyt, s amikor ment éjjel a lakására, akkor a tőrét elejtette, s akkor Szent István király felébredt a zajra, s akkor a gyilkos térdre borult előtte. S akkor bocsánatot kért, és Szent István király megbocsátott neki.

István királyról is sokat meséltek. Hogy ő talán közreműködött az Úrjézussal. Úgyhogy annyira védte a népit, a hazáját, hogy beszélt is az Úrjézussal – így hallottam, az öregek mondták. Annyira szent vót.
S Nagyboldogasszony napján, augusztus 15-én bement a templomba, a bazilikába, amit ő építtetett, s letette a Szent Koronát, a palástját, a kardját a Szüzanya oltárára. S akkor átadta Magyarországot. S ő azon a nap meg is halt. Lehet, hogy tudta is.

Szent Istvánnak a kardja el van ásva, s az amikor felszínre kerül, akkor dől el a világ sorsa, hogy béke lesz, vagy elpusztul minden, s világvége lesz.
(Magyar Zoltán: Gyimesi csángó népmondák. Balassi Kiadó, 2003)