Döbbenten állapíthatják meg a Kozma utcai temetőben sétáló, messzi országokból ide zarándokolt hazánkfiai vagy a kivégzettek hozzátartozói, hogy a képzeletükben élő 301-es és 298-as parcella nincs többé. Legyalultatott. Megsemmisíttetett. Hát már félni kell a halottaktól is? A lelkiismeret, a belső hang figyelmeztet, hogy valaki talán figyel minket? Így morfondírozik az erre járó, amikor egy táblába botlik, amely megnyugtatja: a 301-es és 298-as parcellákban rekonstrukciós munka folyik.
A tábla megnyugtatja? Ellenkezőleg: növeli a nyugtalanságot. Megtalálható lesz-e holnap Ács Lajos, Kósa Pál, Nickelsburg László, Péch Géza vagy Mansfeld Péter és a többiek sírja? Visszatalálunk-e oda, ahová éveken át, rejtőzködve be-beosontunk, majd egy „rendszerváltozásnak” nevezett időszakban már „zöldkártyával” járogattunk? Milyen kényszerképzet játszik ezen a helyen velünk? A sírok felett bolyongva vesszük észre, hogy a 298-as parcella márványtábláján a nevek nagyobbik részét fekete festékkel mázolták le. Ez volna a rekonstrukciós munka?
Ez is. Mert később világossá válik, hogy a 301-es és a 298-as parcellákban minden a kegyelet jegyében történik. A Szabadságharcosokért Közalapítvány a közelmúltban pályázatot hirdetett a szóban forgó parcellák rendbetételére. A pályázatot a Budapesti Temetkezési Részvénytársaság nyerte meg, amely alvállalkozóival együtt néhány héttel ezelőtt munkához látott, hogy az 1956-os forradalom 50. évfordulójára széppé varázsolja a 17 év alatt tönkrement emlékhelyet.
Egy nagyon alapos geodéziai felméréssel kezdődött. Pontosan meghatározták a sírok, a kopjafák és emléklapok helyzetét és szögét, s csak ezután távolították el a fű-, illetve a földréteget. A 298-as parcellából kiszedték a kopjafákat, de a régi rovátkákat megtartva, újak kerülnek a helyükre. Ezen felül viakolor útburkolatot formálnak a régi murvás út területén.
A 301-esben más a stádium. A földben kijavították a kopjafák repedezettségét, töredezettségét, s az elkorhadt részeket is a helyszínen „gyógyítják meg”, hogy aztán az eredeti szögben állíthassák vissza őket.
Voltak olyan sírok, amelyek annyira tönkrementek, hogy már nem tudták a javítást elvégezni, éppen ezért ezeknek a műköveit újakkal pótolják majd. A márványlapokat pedig lecsiszolják és megtisztítják.
– Mindkét parcella sokkal szebb lesz, mint valaha volt, és minden az eredeti helyére kerül vissza – mondta megnyugtatásul a rekonstrukciós munkálatok koordinátora, Priepzsiczky Péter, a temetkezési intézet általános vezérigazgató-helyettese. – A héten már visszatelepítjük a kopjafákat, s ezután a gyepszőnyeget fektetjük le. Három-négy hét kell ugyanis ahhoz, hogy a gyep gyökeret tudjon verni, és hosszú távon szép legyen. A kertészeti munka része, hogy megmetsszük a fákat, vagy eltávolítjuk, amelyik kiszáradt. Bennünket is felhívtak amiatt, hogy úgy tetszik, a 298-as parcella márványtábláját valakik fekete festékkel bemázolták, de elárulhatom, ez is a technológia része, és nem bántó cselekedetről van szó.
A bizalom a közös cselekvéshez szükséges energiák leghatalmasabb forrása. De a 301-es és a 298-as parcellák szomorú múltja és története érzékennyé teszi a látogatót, bármi zajlik is ezen a helyen. Itt minden fűszál ismerős volt, itt minden koszorú, piros-fehér-zöld szalag emlékeztetett valamire. Ezért nem közömbös, hogyan újul meg a két parcella.
Annak idején Ács Lajos honvéd sírjának exhumálási munkálati folytak. S ahogy a mélyből kifordult a föld, ahogy előkerült egy-egy elkorhadt gyökér, úgy nőtt a feszültség. S ebben a némaságban egy kis gombot vetett ki az ásó. Egy kis gombot a katonai zubbonyáról, amelyben Ácsot eltemették. De ez az apró tárgy is olybá tűnt, mintha a kivégzett csontjai kerültek volna elő. Hát ilyen fontos volt minden a 301-esben! És fontos ma is.
A rekonstrukciós munkálatok 43 millió forintba kerülnek. Negyvenmilliót a megrendelő, a Szabadságharcosokért Alapítvány fizet ki, a plusz hárommilliót a temetkezési intézet pótolja. A tervek szerint szeptember 20-ra, tehát egy hónappal az évforduló előtt befejeződik a rekonstrukció. És a két parcella minden bizonnyal méltó lesz „régi nagy híréhez”.
A séta folytatódik. Szomorú szívvel állapítjuk meg, hogy a 301-es parcella azon része, ahol Maléter Pál és sorstársai, valamint az elmúlt években elhunyt 56-osok földi maradványait őrzi a föld, nagyon elhanyagolt. Sorsfordító napjaink e jeles alakjai mást érdemelnének! Állandó figyelmet, nem csak a kötelező koszorúkat és beszédeket. De hát éppen a minap olvastam: nincs idő a középiskolákban arra, hogy ’56-tal behatóbban foglalkozzanak.
Mire van idő, polgártársaim? Kölcsey Parainesise még érettségi tétel? Még téma a hazafiság? A jelek kedvezőtlenek: a forradalom 50. évfordulója a valaha megélt legnagyobb ellentéteket sodorhatja utunkba.
Pedig izzani kellenék. Egyféleképpen.
origo.hu
„Magyarországon a kristály öl, nem a fentanil” – szakértő az Origónak a szigorított drogtörvényről
