Két hete ugyancsak megakadhatott a reggelire fogyasztott kiflivég a brazil korán kelők torkán: az ország legnézettebb tévécsatornáján, a Globo tévén sohasem látott jelenetnek lehettek szemtanúi. Egy fekete csuklyás férfi három perc harminchat másodpercet beszélt hozzájuk. Szabályszerű szózatot intézett a néphez. A „szóvivő” a börtönök nyomorúságáról szólt, hangsúlyozta, hogy a rabok csak a fogság elviselhetőségéért, „az emberi jogokért” küzdenek, nem akarnak ártani senkinek. Az viszont tűrhetetlen – mondta –, hogy állatokhoz is méltatlan módon kezelik az elítélteket az állam börtöneiben. Végezetül elhangzott a hatalomnak szánt fenyegetés is: „Ne nyúljatok a családtagjainkhoz, akkor mi sem bántjuk a tieiteket!”
A Sao Pauló-iak jól tudták, „kitől” jött ez a televíziós bejátszás: a Főváros Első Parancsnoksága, a PCC bűnszövetkezet üzent a tévénézőknek, így próbálta meg megnyerni az adást figyelő milliók bizalmát, hogy megértsék tetteiket. De hol is vagyunk? Esetleg Irakban, ahol a tévé képernyőjén terroristák naponta követelhetnek váltságdíjat az elraboltakért? Nem, ez Brazília, amely egyesek szerint virágzó demokrácia.
Mindenesetre a Globo nem jószántából biztosította a bűnözőknek a megjelenést adásában. „Mindent megfontoltunk, és nem volt más választási lehetőségünk. Egy élet függött ettől – mondta aznap a csatorna vezetője. – Tudjuk, hogy komolyan kell vennünk a PCC követelését, hiszen szinte naponta százak halnak meg az utcákon.” A magántelevízió fiatal riporterét, Guilherme Portanovát és technikai munkatársát, Alexandre Coelho Caladót a bejátszás előtt egy nappal, augusztus 12-én rabolták el, amikor a tévé székháza melletti pékségben reggeliztek. A harmincesztendős újságírónak a Sao Paulóban ez évben harmadszor kitört zavargásokról kellett volna tudósításokat készítenie.
Augusztus első hetének végén újból támadtak a banditák, ez volt a harmadik erőszakhullám május óta. Összesen több mint 200 halott maradt az utcákon egyszerű járókelőktől fegyveres gengszterekig, az áldozatok negyede pedig egyenruhás volt, rendőr vagy foglár. Bankokra, rendőrőrsökre záporoztak a géppisztolysorozatok. Buszokat, benzinkutakat gyújtottak fel, és a tűzoltókat is megtámadták, akik a lángoló járműveket oltották. A lánglovagokat is kénytelenek voltak felszerelni golyóálló mellénnyel és pisztollyal, hogy védeni tudják életüket.
A technikus, Calado rövid időn belül viszszatért a tévészékházba, kezében egy DVD-vel, amelynek közlését követelték az elrablók Portanova életéért cserében. A tévé vezetőségének alig pár órája volt, hogy döntsön a sugárzásról. A Globo illetékesei kikérték a brüsszeli székhelyű Nemzetközi Hírbiztonsági Intézet véleményét, egy atlantai szakértő szervezethez is fordultak, hogy mitévők legyenek. Ám a hazai sajtószervezeteket nem tájékoztatták gondjaikról. Végül a felvétel sugárzása mellett döntöttek. Elrablói másnap reggel elengedték az újságírót, mégpedig a tévé környékén, hogy ne kelljen sokat gyalogolnia.
A Globo új szintre emelte a szervezett bűnözést – állapították meg a napokban szinte egyöntetűen az esetet taglaló brazíliai újságok. „Hova jutunk? Ma egy újságíró egy kis műsoridőért. Holnap egy médiamogul egy televíziós csatornáért. Holnapután pedig egy tartomány egy kormányzóért cserében” – hangoztatták azok a lapok, amelyek azt hirdetik, hogy nem kell bűnözőkkel tárgyalni. Még a sugárzást megértőbben fogadók közt is felmerült a kérdés, hogy meddig megy el a szervezett bűnözés. Abban szinte teljes volt az egyetértés, hogy a tévécsatorna veszélyes precedenst teremtett. A közönséges bűnözők ezentúl, ha valamit közölni akarnak a nagyérdeművel, vagy csupán médianyilvánosságra van szükségük meghatározott célból, hát elrabolnak egy újságírót. Ilyenformán veszedelmes rutinná válik a sajtó működésének befolyásolása, bár ez aligha érdekli a „műsoridőt életért” elv gyakorlatba ültetőit.
A PCC a világ egyik legnagyobb bűnözőszervezete. A Brazília délkeleti részén fekvő Sao Paulo államnak 42 millió lakosával meghatározó szerep jut az egyre iparosodottabb latin-amerikai szövetségi köztársaságban. A brazil gazdaság motorja Sao Paulo megapolisza, a földrész legnagyobb városa, amely száz kilométer hosszan terül el, és ahol – az agglomerációkkal együtt – közel két magyarországnyi lakos él. Ám a bűnözés is rendkívüli errefelé: Sao Paulóban évente 3000 ember veszíti életét lőfegyvertől; ez a szám az államban 7300. A börtönök száma 144, amelyekben 150 ezer elítélt tölti büntetését.
Hiába próbálja meg magáról azt állítani a PCC, hogy amolyan börtönszakszervezet, mikor a szervezett bűnözés iskolapéldája – állította egy közelmúltban adott interjújában Sergio Mazina, a brazil Kriminológiai Tudományos Intézet professzora. A kutató hozzáfűzte, hogy a Főváros Első Parancsnoksága mindig egy kicsit odébb tolja azt a határt, amelyet a társadalom elfogad. A brazil hatóságok szinte minden esetben engedtek a bűnözők követelésének. Ez oda vezetett, hogy most már teljesen uralják a börtönöket, és már-már ők akarják megszabni, hogy ki milyen fegyintézetben töltse le büntetését – mondta Mazina. A májusi (első) zavargások idején például azt követelték, hogy a házastársaknak kijáró eddigi úgynevezett egy „intim látogatás” helyett kettőt vezessenek be. Mindenkinek biztosítsanak rádiótelefont, tegyék gyakoribbá a szabad eltávozást, és a labdarúgó-világbajnokság idejére nagy kivetítős tévéket kapjanak. „Ha ez megvalósulna, mi különböztetné meg helyzetüket a szabadlábon élőkétől?” – tette fel a kérdést a professzor.
A hatóságok a mobilhasználatot nem, viszont a tévék kihelyezését engedélyezték, hogy véget vessenek a zavargásoknak. Állítólag a PCC első számú vezetője – készpénzből – hatvan tévékészüléket vett rabtársainak. Arról nem tehetett, hogy a brazilok hangulatát nem emelte különösebben, amit válogatottjuk nyújtott a világbajnokságon.
„A városi háború, ahogyan a brazil lapok elkeresztelték a sorozatos összetűzéseket, könnyen polgárháborúvá válhat – fejtette ki ugyancsak elgondolkodtató véleményét Sergio Adorno, a Sao Pauló-i egyetem Erőszakkutató Tanulmányi Központjának igazgatója. – Az igazságszolgáltatás és a rendőrség az ötvenes évekből maradt itt, egyáltalán nem tart lépést a modern világgal. A rendőrség ráadásul túlságosan erőszakos, tehetségtelen, korrupt, technikailag túlhaladott. Ezt modernizálni kellene, de nemcsak eszközeiben, hanem szellemiekben is.” A professzor szerint az elmaradottsághoz hozzáadódik a bűnözés, a korrupció, az emberi jogok súlyos megsértése.
Ezzel magyarázhatók a jelenlegi állapotok: a virágzó kábítószer-kereskedelem, a fegyverüzlet. A favellákban – a külvárosi nyomortelepeken – a gyermekek 11-12 évesen lépnek kapcsolatba a szervezett bűnözéssel. Halálig szóló szerződést írnak alá. A PCC szeret a szegények védelmezőjének szerepében tetszelegni, ám csupán a saját érdekeit védi. A szervezett bűnözés behatolása a szegények közé sokkal bonyolultabb annál, hogy oka egyszerűen csak a nyomor és az egyenlőtlenség legyen – fejtette ki az erőszakkutató. „Fiatalon megtanulják, hogy mi az: gondolkodás nélkül engedelmeskedni, és ha kell, parancsra ölni. Ezért minél erősebb fegyvert birtokol valaki, annál nagyobb az esélye a túlélésre. Ha kell, ők azok, akik képesek rá, hogy kirobbantsanak egy minden eddiginél súlyosabb összetűzést.”
Sao Paulo állam kormányzója, az idős Claudio Lembo nem akarja a szövetségi hadsereg segítségét kérni. Valószínűleg választási indokok húzódnak meg a háttérben, hiszen az idén elnök-, parlamenti és kormányzóválasztás is lesz Brazíliában. Október 1-jén tartják az elnökválasztások első fordulóját: a tét a baloldal üdvöskéje, Luiz Inácio Lula da Silva újraválasztása, vagy a volt Sao Pauló-i kormányzó, a jobboldali Geraldo Alckmin győzelme, aki márciusban mondott le megbízatásáról. Az elmúlt évek során a mindig igazságosnak hitt Lula tevékenységét számtalan korrupciós ügy övezte, ám a megfigyelők szerint mindez mégsem volt olyan meggyőző erejű, hogy eltántorítsa mellőle a baloldali szavazókat. Alckmin négy évig keménykezű politikát folytatott a bűnözéssel szemben Sao Paulo államban. Kiérdemelte a PCC ellenszenvét. Ez a bűnszövetkezet a terrorizmust használja fel politikai céljai elérésére – mondják a PCC-t jól ismerők, akik hozzáfűzik azt a Brazíliában egyre terjedő értesülést, hogy a Főváros Első Parancsnoksága az elnökválasztások első fordulójára, október elejére tervez újabb, minden eddiginél nagyobb támadássorozatot. A „bűn pártja”, ahogyan a börtönökben nevezik saját szervezetüket, egyértelműen befolyásolni akarja a legfontosabb brazíliai politikai folyamatokat.
origo.hu
Franco Nero Herenden: egyedi porcelánszobrot kapott a világsztár
