Műsoridőt vagy életet

A legnagyobb brazil városban, Sao Paulóban négy hónapon belül harmadszor csapott össze a helyi bűnszervezet a karhatalommal. Mondják, ennek nem is lesz vége egyhamar, ugyanis Brazíliában az előttünk álló hónapokban egymást követik a jelentős választások. A bűnszervezet a tőle megszokott terrorista eszközökkel akar beleszólni a voksolások eredményébe.

Pósa Tibor
2006. 08. 25. 23:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Két hete ugyancsak megakadhatott a reggelire fogyasztott kiflivég a brazil korán kelők torkán: az ország legnézettebb tévécsatornáján, a Globo tévén sohasem látott jelenetnek lehettek szemtanúi. Egy fekete csuklyás férfi három perc harminchat másodpercet beszélt hozzájuk. Szabályszerű szózatot intézett a néphez. A „szóvivő” a börtönök nyomorúságáról szólt, hangsúlyozta, hogy a rabok csak a fogság elviselhetőségéért, „az emberi jogokért” küzdenek, nem akarnak ártani senkinek. Az viszont tűrhetetlen – mondta –, hogy állatokhoz is méltatlan módon kezelik az elítélteket az állam börtöneiben. Végezetül elhangzott a hatalomnak szánt fenyegetés is: „Ne nyúljatok a családtagjainkhoz, akkor mi sem bántjuk a tieiteket!”
A Sao Pauló-iak jól tudták, „kitől” jött ez a televíziós bejátszás: a Főváros Első Parancsnoksága, a PCC bűnszövetkezet üzent a tévénézőknek, így próbálta meg megnyerni az adást figyelő milliók bizalmát, hogy megértsék tetteiket. De hol is vagyunk? Esetleg Irakban, ahol a tévé képernyőjén terroristák naponta követelhetnek váltságdíjat az elraboltakért? Nem, ez Brazília, amely egyesek szerint virágzó demokrácia.
Mindenesetre a Globo nem jószántából biztosította a bűnözőknek a megjelenést adásában. „Mindent megfontoltunk, és nem volt más választási lehetőségünk. Egy élet függött ettől – mondta aznap a csatorna vezetője. – Tudjuk, hogy komolyan kell vennünk a PCC követelését, hiszen szinte naponta százak halnak meg az utcákon.” A magántelevízió fiatal riporterét, Guilherme Portanovát és technikai munkatársát, Alexandre Coelho Caladót a bejátszás előtt egy nappal, augusztus 12-én rabolták el, amikor a tévé székháza melletti pékségben reggeliztek. A harmincesztendős újságírónak a Sao Paulóban ez évben harmadszor kitört zavargásokról kellett volna tudósításokat készítenie.
Augusztus első hetének végén újból támadtak a banditák, ez volt a harmadik erőszakhullám május óta. Összesen több mint 200 halott maradt az utcákon egyszerű járókelőktől fegyveres gengszterekig, az áldozatok negyede pedig egyenruhás volt, rendőr vagy foglár. Bankokra, rendőrőrsökre záporoztak a géppisztolysorozatok. Buszokat, benzinkutakat gyújtottak fel, és a tűzoltókat is megtámadták, akik a lángoló járműveket oltották. A lánglovagokat is kénytelenek voltak felszerelni golyóálló mellénnyel és pisztollyal, hogy védeni tudják életüket.
A technikus, Calado rövid időn belül viszszatért a tévészékházba, kezében egy DVD-vel, amelynek közlését követelték az elrablók Portanova életéért cserében. A tévé vezetőségének alig pár órája volt, hogy döntsön a sugárzásról. A Globo illetékesei kikérték a brüsszeli székhelyű Nemzetközi Hírbiztonsági Intézet véleményét, egy atlantai szakértő szervezethez is fordultak, hogy mitévők legyenek. Ám a hazai sajtószervezeteket nem tájékoztatták gondjaikról. Végül a felvétel sugárzása mellett döntöttek. Elrablói másnap reggel elengedték az újságírót, mégpedig a tévé környékén, hogy ne kelljen sokat gyalogolnia.
A Globo új szintre emelte a szervezett bűnözést – állapították meg a napokban szinte egyöntetűen az esetet taglaló brazíliai újságok. „Hova jutunk? Ma egy újságíró egy kis műsoridőért. Holnap egy médiamogul egy televíziós csatornáért. Holnapután pedig egy tartomány egy kormányzóért cserében” – hangoztatták azok a lapok, amelyek azt hirdetik, hogy nem kell bűnözőkkel tárgyalni. Még a sugárzást megértőbben fogadók közt is felmerült a kérdés, hogy meddig megy el a szervezett bűnözés. Abban szinte teljes volt az egyetértés, hogy a tévécsatorna veszélyes precedenst teremtett. A közönséges bűnözők ezentúl, ha valamit közölni akarnak a nagyérdeművel, vagy csupán médianyilvánosságra van szükségük meghatározott célból, hát elrabolnak egy újságírót. Ilyenformán veszedelmes rutinná válik a sajtó működésének befolyásolása, bár ez aligha érdekli a „műsoridőt életért” elv gyakorlatba ültetőit.
A PCC a világ egyik legnagyobb bűnözőszervezete. A Brazília délkeleti részén fekvő Sao Paulo államnak 42 millió lakosával meghatározó szerep jut az egyre iparosodottabb latin-amerikai szövetségi köztársaságban. A brazil gazdaság motorja Sao Paulo megapolisza, a földrész legnagyobb városa, amely száz kilométer hosszan terül el, és ahol – az agglomerációkkal együtt – közel két magyarországnyi lakos él. Ám a bűnözés is rendkívüli errefelé: Sao Paulóban évente 3000 ember veszíti életét lőfegyvertől; ez a szám az államban 7300. A börtönök száma 144, amelyekben 150 ezer elítélt tölti büntetését.
Hiába próbálja meg magáról azt állítani a PCC, hogy amolyan börtönszakszervezet, mikor a szervezett bűnözés iskolapéldája – állította egy közelmúltban adott interjújában Sergio Mazina, a brazil Kriminológiai Tudományos Intézet professzora. A kutató hozzáfűzte, hogy a Főváros Első Parancsnoksága mindig egy kicsit odébb tolja azt a határt, amelyet a társadalom elfogad. A brazil hatóságok szinte minden esetben engedtek a bűnözők követelésének. Ez oda vezetett, hogy most már teljesen uralják a börtönöket, és már-már ők akarják megszabni, hogy ki milyen fegyintézetben töltse le büntetését – mondta Mazina. A májusi (első) zavargások idején például azt követelték, hogy a házastársaknak kijáró eddigi úgynevezett egy „intim látogatás” helyett kettőt vezessenek be. Mindenkinek biztosítsanak rádiótelefont, tegyék gyakoribbá a szabad eltávozást, és a labdarúgó-világbajnokság idejére nagy kivetítős tévéket kapjanak. „Ha ez megvalósulna, mi különböztetné meg helyzetüket a szabadlábon élőkétől?” – tette fel a kérdést a professzor.
A hatóságok a mobilhasználatot nem, viszont a tévék kihelyezését engedélyezték, hogy véget vessenek a zavargásoknak. Állítólag a PCC első számú vezetője – készpénzből – hatvan tévékészüléket vett rabtársainak. Arról nem tehetett, hogy a brazilok hangulatát nem emelte különösebben, amit válogatottjuk nyújtott a világbajnokságon.
„A városi háború, ahogyan a brazil lapok elkeresztelték a sorozatos összetűzéseket, könnyen polgárháborúvá válhat – fejtette ki ugyancsak elgondolkodtató véleményét Sergio Adorno, a Sao Pauló-i egyetem Erőszakkutató Tanulmányi Központjának igazgatója. – Az igazságszolgáltatás és a rendőrség az ötvenes évekből maradt itt, egyáltalán nem tart lépést a modern világgal. A rendőrség ráadásul túlságosan erőszakos, tehetségtelen, korrupt, technikailag túlhaladott. Ezt modernizálni kellene, de nemcsak eszközeiben, hanem szellemiekben is.” A professzor szerint az elmaradottsághoz hozzáadódik a bűnözés, a korrupció, az emberi jogok súlyos megsértése.
Ezzel magyarázhatók a jelenlegi állapotok: a virágzó kábítószer-kereskedelem, a fegyverüzlet. A favellákban – a külvárosi nyomortelepeken – a gyermekek 11-12 évesen lépnek kapcsolatba a szervezett bűnözéssel. Halálig szóló szerződést írnak alá. A PCC szeret a szegények védelmezőjének szerepében tetszelegni, ám csupán a saját érdekeit védi. A szervezett bűnözés behatolása a szegények közé sokkal bonyolultabb annál, hogy oka egyszerűen csak a nyomor és az egyenlőtlenség legyen – fejtette ki az erőszakkutató. „Fiatalon megtanulják, hogy mi az: gondolkodás nélkül engedelmeskedni, és ha kell, parancsra ölni. Ezért minél erősebb fegyvert birtokol valaki, annál nagyobb az esélye a túlélésre. Ha kell, ők azok, akik képesek rá, hogy kirobbantsanak egy minden eddiginél súlyosabb összetűzést.”
Sao Paulo állam kormányzója, az idős Claudio Lembo nem akarja a szövetségi hadsereg segítségét kérni. Valószínűleg választási indokok húzódnak meg a háttérben, hiszen az idén elnök-, parlamenti és kormányzóválasztás is lesz Brazíliában. Október 1-jén tartják az elnökválasztások első fordulóját: a tét a baloldal üdvöskéje, Luiz Inácio Lula da Silva újraválasztása, vagy a volt Sao Pauló-i kormányzó, a jobboldali Geraldo Alckmin győzelme, aki márciusban mondott le megbízatásáról. Az elmúlt évek során a mindig igazságosnak hitt Lula tevékenységét számtalan korrupciós ügy övezte, ám a megfigyelők szerint mindez mégsem volt olyan meggyőző erejű, hogy eltántorítsa mellőle a baloldali szavazókat. Alckmin négy évig keménykezű politikát folytatott a bűnözéssel szemben Sao Paulo államban. Kiérdemelte a PCC ellenszenvét. Ez a bűnszövetkezet a terrorizmust használja fel politikai céljai elérésére – mondják a PCC-t jól ismerők, akik hozzáfűzik azt a Brazíliában egyre terjedő értesülést, hogy a Főváros Első Parancsnoksága az elnökválasztások első fordulójára, október elejére tervez újabb, minden eddiginél nagyobb támadássorozatot. A „bűn pártja”, ahogyan a börtönökben nevezik saját szervezetüket, egyértelműen befolyásolni akarja a legfontosabb brazíliai politikai folyamatokat.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.