Napi sajtószemle

The Washington Post
Magával ragadó helyszíni riport olvasható az amerikai főváros liberális lapjában a libanoni tűzszünet első napjáról a Kiám nevű kisvárosból. A romok alól sorban jönnek ki az óvatos és titkolózó Hezbollah- és Amal-harcosok, akik közül többen csokoládén és vízen éltek a 33 napos háború alatt nehezen megközelíthető rejtekhelyeiken. Sok lakos úgy menekült el, hogy üzletük, lakásuk kulcsát rájuk bízta, hogy legyen élelmük. Előkerülnek a harcok alatt – az izraeli bemérés veszélye miatt – kikapcsolva hagyott mobiltelefonok, barátok érdeklődnek egymás hogyléte felől. Egy mindvégig kitartó helyi pásztor szerint húszezer különböző lövedék csapódott be a településen, s alig maradt olyan épület, amely sérülés nélkül úszta meg a történteket. Egy olyan házat, amelyet a 2000-ig tartó megszállásig Izrael börtönként használt, és amelyben azóta a Hezbollah múzeumot rendezett be, az elsők között semmisítettek meg az izraeli bombák. A Vöröskereszt mentőautói elszállítják a sebesülteket, a harcosokat és a civileket egyaránt. A romokat buldózerek takarítják el, az utcák megtelnek, és kisebb ünneplésre is futja. Az itteniek megőrizték a méltóságukat (arabul: kamara), és ehhez képest az ár, amit fizettek, csekély – mondja az egyik lakos a tudósítónak.

The Washington Times
Még a Bush- és Izrael-párti neokonzervatív lap írása – amely a háború okának természetesen a Hezbollah „emberrablását” tartja – sem fedheti el a változást, ami egy hónap alatt Libanonnal történt. A háború előtt a gazdaság hatszázalékos növekedésben volt, a turizmus rekordokat döntött, a két- és háromcsillagos szállodák szinte mindig teli voltak. Most Bejrút kellemes strandját vastag mocsok fedi, olajszennyeződés, ami egy, a közelben lebombázott erőműből szivárgott a tengerbe. A Minot utca bárjai és éttermei összezúzva, ahogy a keresztény Asrafia, a vegyes Hamra luxuscikkeket árusító boltja is. Látszólag csak a dönert és fagylaltot áruló üzletek működnek zavartalanul. Dzsihad Azour pénzügyminiszter viszont nem is annyira az újjáépítés költségei, mint inkább a Bejrút jövőjébe vetett hit összeomlása miatt aggódik. A hivatalos szervek szerint összesen egymillió embernek – főként a Litani folyótól délre lakóknak – kellett elhagynia otthonát, de tegnap már úgy tűnt, mindenki igyekszik visszatérni, felmérni a károkat és új életet kezdeni. Egy 19 éves fiú, Ahmed légkondicionáló-szerelőként nem lát jövőt: nincsenek házak, nincs energia, nincs áram – mondja. A lebombázott hidak miatt elterelt utak zsúfolásig megteltek a hazatérők járműveivel, a segélykonvojoknak az előrehaladás lehetetlensége miatt le kell húzódniuk az utakról. A helyzet stabilizálódását hátráltatja, hogy Izrael még fenntartja az ország elleni blokádot, ami a Ciprus irányába vezető tengeri és a Szíria irányába vezető szárazföldi útvonalakat illeti.