Ha valaki szállodában vagy fizetős vendéglátóhelyen tölti az éjszakát, valószínűleg nem éri váratlanul, hogy köteles megfizetni a német turisták tiszteletére kurtaxaként is emlegetett idegenforgalmi adót (ifa). Bár az adó alanya a vendég, a napi 300 forint körüli összeg az üdülő tulajdonosán keresztül jut el rendeltetési helyére, az önkormányzat kasszájába. Az adófizetés elméletileg úgy működik, hogy a szállásadó másnap a település jegyzőjénél jelenti be, hány vendég töltötte nála az éjszakát. Ezután következik a kurtaxa befizetése. Az immár 16. évébe lépő szabályozás azonban homályban hagy néhány fontos részletet: a törvény ugyanis adóbeszedésre kötelezi az üdülőtulajdonosokat, az adó megállapítására azonban nem hatalmazza fel őket, vagyis a nyaralók önadóznak. Ha azonban „kéretik magukat”, a szállásadó semmit nem tehet. További gond az adómentesség igazolása is: 18 éven aluli gyermekekre és 70 éven felüli felnőttekre ugyanis nem vonatkozik a kurtaxa, az üdülőtulajdonos azonban az életkor igazolására sem kötelezheti vendégét. Még egyet csavar a történeten az, hogy ha a nyaraló be is mutatja a személyi igazolványát szállásadójának, egy esetleges vizsgálat során az adóhatóságnak nincs joga ahhoz, hogy ellenőrizze az adatok valódiságát, vagyis a mentesség jogszerűségét.
Mindezekre az adatvédelmi biztos már tavaly tavasszal felhívta a hatóságok figyelmét, a szabályozás pontosítása azonban még nem történt meg. Lapunknak Péterfalvi Attila a privát szféra védelmét is fontos tényezőként említette: a biztos szerint a revizorok a „több kapás” reményében sem zavarhatják túl korán vagy túl későn a pihenni vágyókat.
Az egyszeri nyaralókat azonban vélhetőleg nem a jogi aggályok zavarják igazán a helyi adók szabályozásában, hanem az, hogy az adófizetés a vendégéjszakák száma, nem pedig az üzleti tevékenység alapján történik. Ebből ugyanis az következik, hogy a 300 forintot akkor is kötelesek vagyunk leróni, ha egy rokonunk vagy ismerősünk nyaralójában próbálunk kikapcsolódni. Vagyis egy hét Balaton egy főre akkor is 2100 forintba kerül, ha az unokatestvérünk lát bennünket vendégül. Sokan nem is tudják, hogy grátisz üdülésük jogszabályokba ütközik, ezért aztán van, hogy a jótékony rokon jár rosszul, „lebukás” esetén ugyanis a nyaralótulajdonoson igyekeznek behajtani a kurtaxát. Igaz, vannak kivételek: a tulajdonos és házastársa egyenes ági rokonai mentesülnek az ifa alól. Ha viszont valaki a testvérét vendégeli meg a gyermeke tulajdonában lévő nyaralóban, már köteles megtéríteni az adót. Sovány vigasz, hogy a településen lévő másik üdülő tulajdonosa is ingyen nyaralhat – bár komoly fantáziát igényel, hogy valaki miért épp a szomszédnál töltené az éjszakákat.
A hivatalos magyarázat szerint a szigorra azért van szükség, mert ha az ifa alól a barátok, ismerősök is mentesülnének, az az adónem halálát jelentené: könnyen barátnak lehet ugyanis minősíteni az udvaron parkoló német autókkal érkezetteket is. Mivel az ifa az önkormányzatok büdzséjét gyarapítja, ők természetesen igyekeznek az adó megfizetésére ösztönözni az üdülőtulajdonosokat, bár a lapunknak nyilatkozó adócsoport-vezetők elárulták: rendszeresek az afférok a szállásadókkal. A települések számára azért is fontos a kurtaxafizetés tudatosítása és megkövetelése, mert Magyarországon, különösen a Balatonon egyre nő a magyar vendégek aránya, tehát nehezebbé válik a rokon, nem rokon határvonal meghúzása. Legalábbis a gépkocsik rendszáma már nem ad biztos támpontot ehhez. A barátok, távoli rokonok utáni adófizetés jogosságát firtató kérdésünkre a Pénzügyminisztériumban úgy válaszoltak: az adónem 16 éve létezik, fontos bevételi forrás a településeknek. Igaz, hozzátették: az önkormányzat azt mentesít az ifa alól, akit akar.
A nehéz helyzetben lévő önkormányzatoknak valóban nagy szükségük van az ifából származó bevételekre: tavaly a vendégéjszakák után fizetendő adó összesen 3,9 milliárd forintot hozott az adónemet működtető 517 településnek. Bár ez az összes helyi adóbevételnek csupán az egy százalékát teszi ki, a tétel jelentőségét növeli, hogy minden ifából származó egyforintnyi bevételhez az állam kétforintnyi költségvetési támogatást ad az önkormányzatnak. Egy „titokban töltött” éjszaka után tehát a települést valójában hároméjszakányi veszteség éri. Az állami támogatás ellenére sem az ifa jelenti azonban a helyi adóbevételek non plus ultráját: a 2006-os tervek szerint az önkormányzatok 394 milliárdos összbevételéből 333 milliárd forint iparűzési adóból származik, és csupán a maradék 60 milliárdon osztozik a kommunális, a telek- és az építményadó, valamint a kurtaxabevétel. Sőt ebben már benne van az ifa másik eleme is, vagyis az üdülőépületek négyzetmétere után évente fizetendő 900 forintos tétel, amelyből tavaly összesen 1,3 milliárd forintos bevétel származott. Azt, hogy egy-egy településen milyen szerepe van az ifának, jól szemlélteti Siófok esete: az adóból származó bevétel – az önkormányzat sajtóreferensének tájékoztatása szerint – százhatvanmillió forint körül mozog, míg a város csak az idén hárommilliárd forintot áldozott a turizmushoz kötődő fejlesztésekre.
Eltérő irányár. Az ifáról ugyan törvény rendelkezik, ám az adó mértékét a települési önkormányzat határozza meg. Ezért a 300 forint csak „irányár”, van, ahol ennél magasabb összeget kell fizetni, de olyan település is akad, ahol kevesebbet. E tekintetben kedvező lehet egy balatonfenyvesi nyaralás, ahol a kurtaxa csak 200 forint. Balatonlelle a 300 forintos szintet képviseli, Balatonfüreden és Keszthelyen azonban már 330 forint az ifa. Az adót a települések minden évben maximum az infláció mértékével növelhetik.
origo.hu
Lefejelte a feleségébe belekötő részeg férfit, vádat emeltek ellene
