Önkritika

Akár örömmel is nyugtázhatnánk Draskovics Tibor napokban tett bejelentését. A volt pénzügyminiszter ugyanis egy interjúban elismerte, hogy hibás döntés volt a korábbi áfavisszatartás. Ráadásul az egykori főfinánc magát is okolja a költségvetés jelenlegi helyzetéért. Ez aztán az önkritika! Aki esetleg már nem emlékezne rá, annak idején több mint százmilliárd forintos tételt jelentett ez a költségvetési szerepvállalás a hazai vállalkozásoknak. Természetesen mínuszban. Ráadásul – az összes felmérés is ezt igazolja – a nagy állami áfavisszatartás bizony jelentősen felpörgette a jelenleg már ezermilliárd forintra rúgó körbetartozási láncot. S tény az is, az áfavisszatartás elsősorban a tisztán magyar tulajdonú cégekre hatott negatívan, miközben a külföldi tulajdonban lévő társaságok működését nem befolyásolta ilyen mértékben az intézkedés.
Ilyen vallomás után tehát hátba is veregethetnénk Draskovics Tibort. Derék. Csak így tovább, kedves Tibor!
De félre a tréfával. Tudjuk mindannyian, hogy az áfavisszatartás, valamint a mezőgazdasági támogatások kifizetésének elhalasztása, vagy akár a nulladik havi bérek kitolása a költségvetést mentő statisztikai tételek voltak 2004-ben. Eközben viszont – cseppet sem mellesleg – vállalkozások és családok jutottak csődbe épp e megmentőnek szánt tételek miatt. Arról nem is beszélve, hogy Draskovics Tibor munkásságát leginkább a mindenkori költségvetések tarthatatlansága jellemezte. Hogy csak a javát említsük: félrekalkulált gazdasági növekedés, helytelenül becsült bevételek, vagy éppen a központi kiadások fedezetéül megemelt adók. Eközben pedig beindultak az elhíresült költségvetési kozmetikázások. Így vált a magyar büdzsé Európa és a világ szemében a pénztologatások és trükközések példatárává. Sajnos ezzel a híres magyar kreativitás ki is merült. Annak pedig csak örülhetünk, hogy a befektetők nem rettentek meg az újabb és újabb statisztikai magyarázatok láttán, és hajlandók finanszírozni az egyre nagyobb államháztartási hiányt.
Amúgy Draskovics a „Viszlát, euró!” emblematikus figurája is, hiszen a volt pénzügyminiszter nevéhez fűződik az euró magyarországi átvételének 2010-es kitolása is. A sors fintora, hogy amikor ismét politikai tényező lett – a kormányfő az államreform-bizottság elnöki posztjával bízta meg Draskovicsot –, ismét évekre eltávolodtunk az eurótól. Ma már csak a csillagjósok tudnák megmondani, hogy mikor térhetünk át az uniós valutára.
Egy szó, mint száz: hogy ha Draskovics Tibor egykori döntését elhibázottnak tartja, akkor felmerül a kérdés: vajon egy normális országban nem kellene-e bocsánatot kérni az áfavisszatartás miatt, és egyben megtalálni a felelősöket ebben az ügyben, a felelősöknek – köztük a volt miniszternek – pedig olyan munkahely után nézni, amihez jobban értenek?
Mert az önkritikát az Állami Számvevőszék már rég megállapította: az áfavisszatartás súlyos és nehezen kezelhető hatásokkal járt a költségvetés helyzetére, az adóhatóság működésére és az érintett vállalkozások anyagi helyzetére. A számvevők egyenesen így fogalmaztak: a pénzügyminiszter utasítása megalapozatlan, előkészítetlen, indokolatlan és szakmailag tévedés volt.
Ha pedig valaki ilyen súlyos szakmai hibát követ el, sőt felelősségét saját maga is elismeri, a legkevesebb, ami elvárható, hogy a jövőben az adófizetők pénzének még csak a közelébe se kerülhessen, nemhogy olyan pozícióba, ahol annak elosztásáról így vagy úgy ismét dönthet majd. Alighanem ismét elhibázottan.