Primitív poénok, egyszerű karakterek

Az idei uborkaszezonban új filmekre vágyók számára most két választás adódik: vagy a mindig betépettnek tűnő macska, Garfield újabb kalandjait követjük Nagy-Britanniában, vagy egy csupa vesztesekből álló csapat primitív humorral fűszerezett szerencsétlenkedéseit nézhetjük meg. Ez lenne a Lúzer SC. Lenyűgöző ajánlat.

Vesztesekből a magyar sportban is akadt pár példa az elmúlt hetekben, de ez a film nem a Fradi NB I-ből való kiesésének tragikus történetét dolgozza fel. A Lúzer SC baseballcsapat, amely csupa olyan tagokból áll, akiket serdülőkorukban sose választottak be a keretbe, idejük nagy részét a partvonal mellett töltötték, az iskolai szünetekben a tízóraijukat rendre elvették, mellüket csipdesték, vastag keretes szemüvegük volt, és jók voltak fizikából, matekból. A másik oldalon pedig – gondolom, már kitalálták vagy átélték – ott vannak a jó sportolók nagyszerű testfelépítéssel, hatalmas egóval, csak éppen a hónapokat sem tudják felsorolni egymás után…
A Lúzer SC erre a sablonos ellentétre épít, ez már az első másodpercekben kiderül, s azt kitalálni, hogy mindennek mi lesz a vége – „szeressük egymást, gyerekek”, „a sport mindenkié”, „egy mindenkiért…” –, de ehhez nem kell vastag keretes szemüveg, elég pár év baseballedzés is. Már a film első percei tele vannak altesti poénokkal, ami meg is adja az alaphangulatot. Sokat elárulhat még a film stílusáról, hogy a nagyszerű ötlet Adam Sandlertől származik, aki egyben a producer is, s állítólag ekképpen hívta fel a leendő forgatókönyvírót, Nick Swardsont: „Figyusz, tesó van egy tuti ötletem. Három lökött fazonról szól, akiket sráckorukban sose állítottak be a csapatba, és most felnőttként kiscsávók ellen játszanak. Te írod a könyvet, király lesz!” Swardson szerint valóban első osztályú volt az alapötlet. Eredeti és mulatságos. De a film alapján talán mégsem.
Gus (Rob Schneider), Richie (David Spane) és Clark (Jon Heder) első ránézésre született vesztesek, ám egy szép napon egy milliárdos, akinek a fiát nap mint nap megalázzák iskolatársai, úgy dönt, támogatja a három fiatalembert, hogy a környék gyermekbaseballcsapataival megmérkőzhessenek. A nem titkolt cél: „a bénák, a kétbalkezesek, az ügyefogyottak” nevében bosszút állni az összes okozott sérelemért, frusztrációért. A Lúzer SC bele is kezd, s a már említett stílusban kilencven percen keresztül nincs is megállás, egészen a happy endig. Mindennek ellenére az a nyári mozi szinte biztos, hogy az elkövetkező hetek egyik toplistás filmje lesz. Sajnos.
(Lúzer SC. Színes, szinkronizált, amerikai film, 85 perc. Forgalmazza az Intercom.)