Bombázással kívánja a NASA a kirepülő törmelékekből megállapítani, hogy tényleg rejtőzik-e vízjég a Hold felszíne alatt. Tony Colaprete, a NASA Ames Űrközpont egyik kutatócsoportjának vezetője elmondta, hogy a 2008 vége felé elinduló LCROSS (Lunar Crater Observation and Sensing Satellite – holdkráter-megfigyelő és -érzékelő szonda) űrjármű két részből áll majd: az LRO (Lunar Reconnaissance Orbiter, holdfelderítő keringő űrjármű) és az LCROSS egységekből. Az előbbi Hold körüli pályára fog állni, hogy a megfigyelést minél közelebbről tudja elvégezni.
Amikor 1959-ben a Szovjetunió címerét jelvényben hordozó Luna–2 a világon elsőként érte el a Holdat, a propaganda elnyelte azt a kis igazságot, hogy az elérés igazából becsapódást jelentett. A hordozórakéta pályáját szándékosan úgy választották meg, hogy a szonda nagyjából 1 napos utazás után rázuhanjon a Holdra. A világ keleti űrhatalma örülhetett, hogy eltalálta Földünk örök kísérőjét, a sima, vagy másképpen lágy leszállást csak hét évvel később, de még mindig az amerikaiak előtt tudták megvalósítani. A NASA öngyilkos szondái a Rangerek voltak, amelyek automatikus kamerákkal több ezer felvételt készítettek a Holdról, becsapódásukig. A felvételek nagyban hozzájárultak a későbbi Apollo-expedíciók leszállási helyeinek meghatározásához. Fontos, hogy a becsapódási technikát az Apollo-programban is tudatosan használták, hiszen a kiürült fokozatokat rázuhantatták a Holdra, hogy az ott elhelyezett rengésjelző és mérőműszereket kalibrálják, valamint pontosabb adatokat szerezzenek a Hold talajának összetételéről a keletkező rengéshullámok nyomán.
A tervek szerint tehát tucatnyi év elteltével ismét amerikai űrhajósok lépnek a Holdra, de a hoszszabb ott-tartózkodásukhoz mindenképpen vízre van szükségük. A Földről is megoldható lenne az utánpótlás, akárcsak teherűrhajókkal a Nemzetközi Űrállomás ellátása, de sokkal drágábban. Létfontosságú tehát, hogy mielőbb megfelelő mennyiségű vizet találjanak a Holdon. A csillagászok feltételezik, hogy az égitest folyamatosan árnyékban lévő kráterei mélyén a talaj alatt jelentősebb vízkészlet lapul.
Az LCROSS becsapódik tehát a Holdra, de ez is két lépésben történik majd. Az egység egy kis anyahajóból és egy nagy, 2 tonnás rakétából áll. Az elsőként becsapódó rakéta 10 milliárd joule mozgási energiája és 2 tonnás tömege egy nagyjából 20 méter átmérőjű krátert váj ki hő- és fényjelenségek kíséretében, majd néhány törmelékdarabot dob fel, akár 40 km-es magasságba. Az anyaűrhajó fényképezi a becsapódást, majd keresztülhalad a törmelékfelhőn. Műszereivel vizet, vízrészecskéket, sókat, agyagot, vizet tartalmazó ásványokat, illetve szerves anyagokat keres. Az adatokat továbbítja a Földre, majd – a korai Rangerekhez hasonlóan – folyamatosan fényképezi az egyre jobban közelgő felszínt, végül becsapódva megsemmisül. A csillagászok remélik, hogy mindkét becsapódás megfigyelhető lesz a Földről is.
A célhelyet még nem választották ki, de Colaprete szerint a legnagyobb esély a sarki krátereknél kínálkozik, a mindig árnyékban lévő oldalfalak alján, ahol régmúlt időkből származó üstökösök jégdarabjai is rejtőzködhetnek.
Kutatóállomást építenek a japánok. Holdbázis létrehozását tervezi Japán – jelentette az AFP. A szigetország űrkutatási hivatala, a JAXA tegnap egy nemzetközi konferencián jelentette be, hogy 2030-ra emberlakta kutatóállomást akar létrehozni égi kísérőnkön. Igaz, az ambiciózus projekt még nem kapta meg a költségvetési támogatást.
A JAXA azt reméli, hogy jövőre műholdat állíthat Hold körüli pályára, majd robottechnikával vezérelt űrhajó landolna az égitesten, végül egy kutatószonda talajmintákat gyűjtene. A cél az, hogy 2020 körül már japán űrhajósok is megforduljanak a Holdon, akiknek egy évtized alatt fel kell majd építeniük a bázist.
A japán űrkutatók korábban 2025-re tervezték az állandó Hold-bázis kialakítását. Satoki Kurokawa, a JAXA szóvivője elmondta: az időpont csak azért változott 2030-ra, mert még nem tudják, mikor hagyja jóvá a tervet a kormány. Hangsúlyozta: technológiai akadálya már nincs annak, hogy a következő évtizedekben Japán is megvesse a lábát a Holdon.
Az Egyesült Államok, amely utoljára 1972-ben küldött embert a Holdra, 2015-re tervezi a következő amerikai űrhajós útját. Az Európai Űrkutatási Hivatal 2020-at jelölte meg az első európai asztronauta holdra szállásának időpontjául, a következő két évben pedig Kína és India is kutatószondákat indít az égitestre.
origo.hu
Eltűnt pásztói nőt keres a rendőrség
