Schmitt úr, ön élete egyik nagy csörtéje előtt áll, s ha vállalja, már meg is nyerte. Itt nem annyira az olimpiai mozgalom egységéről van szó, bár az önt támadók kétségkívül nem szervezkedhetnének ennyire felszabadultan, amennyiben nem állna mögöttük a nagypolitika. A politika lólába tehát kilóg, de szerintem nagyobbrészt mégiscsak a Bocskai-ruháról és a címeres mezről van szó, amit meg kellene védeni. Nem szabadna lemondania. Ellenkezőleg! December 9-én Bocskai-ruhában, nemzetiszín éremmel, s ha van, egy kicsi párbajtőrrel legyen szíves kiállni. Ön jó szónok, s egy-két embernek személy szerint is a fejére kellene olvasni bűneit, például az egész támadássorozat mögött meghúzódó Gyárfás Tamásnak. (A Magyar Nemzet augusztus 9-i száma ad még tippet.) Ha lehet, személy szerinti szavazást kellene kérni, hogy mindenki lássa, kit zavar a nemzeti lobogó és a magyar népviselet. A többség nem tagadja meg a jelképeinket, ha mégis, akkor a nyilvánosság előtt tagadják meg azokat, az ő dolguk.
Vajon Münchenben milyen öltözékben ülnek többségükben az ünnepségeiken? Ha olyan bátrak ezek a Schmitt Pál ellen összefogott urak a magyar olimpiai mozgalomban, akkor azt tanácsolnám nekik, hogy a német Oktoberfesten egy jó nagy sörsátor kellős-közepén álljanak fel az asztalra, és kritizálják élesen a bajorokon látható nemzeti viseletet. Sokat nem szólhatnának, az biztos. Sokan vagyunk, akik már vállaltuk a trikolórt, 1956-ban is, legyünk csak többen.
Pajer László
Tiszaug
origo.hu
Bajba került a hévízi Tófürdő
