A Szentszék mindig érdekelt és érintett a közel-keleti, más szóval szentföldi kérdésekben. Nemcsak érzelmi okokból, mert Jézus földi létének színhelyeit, az egész kereszténység számára szent helyeket érintik, hanem az ottani, már eddig is nehéz helyzetben levő keresztény közösségek miatt is, amelyek egyik legnépesebbike éppen Libanonban található.
A libanoni konfliktus fellángolása kapcsán Angelo Sodano bíboros államtitkár először a Vatikáni Rádióban nyilatkozott, miszerint a pápa és munkatársai különleges figyelemmel követik a legutóbbi drámai fejleményeket, amelyeknél fennáll a veszély, hogy nemzetközi kihatású konfliktussá fajulnak. Egyaránt elítélte mind a terrorista merényleteket, mind a katonai megtorlóakciókat. Az állami önvédelem joga nem ment fel a nemzetközi jog tiszteletben tartása alól, különösen a polgári lakosság védelme tekintetében. A bíboros külön elítélte a Libanon – egy szabad és szuverén nemzet – elleni támadást, és szolidaritásáról biztosította lakóit, akik már eddig is sokat szenvedtek saját függetlenségükért. Szerinte a civilizációnkhoz egyedül méltó út az érintett felek őszinte párbeszéde.
A Szentszék következő, július 20-i közleménye még határozottabb állásfoglalást tartalmazott, és konkrét lépéseket sürgetett. Eszerint a libanoniaknak joguk van országuk integritásához és szuverenitásához, az izraelieknek pedig ahhoz, hogy békében élhessenek saját államukban. Hasonlóképpen a palesztinoknak joguk van szabad és szuverén hazához. Ennek érdekében azonnali tűzszünetet és humanitárius folyosók nyitását szorgalmazta, hogy a szenvedő lakosságnak segélyeket lehessen eljuttatni. A megoldást felelős tárgyalások megkezdésében jelölte meg, a térségben uralkodó igazságtalan állapotok megszüntetése érdekében.
A július végi római nemzetközi diplomáciai konferenciára – olasz és amerikai kezdeményezésre – a Szentszék is meghívást kapott megfigyelői minőségben. Ez akkor is diplomáciai sikerként értékelhető, ha ott végül Giovanni Lajolo érseket nem kérték fel álláspontja kifejtésére. A pápa külügyminisztere később a Vatikáni Rádiónak adott interjújában a konferencia pozitívumai között emlegette, hogy számos ország hitet tett Libanon teljes szuverenitása mellett, és elkötelezte magát a segítségnyújtásra, illetve a nemzetközi erők telepítésére. Csalódását hangoztatta viszont, amiért nem született felszólítás az azonnali fegyvernyugvásra. A Szentszék szerint az azonnali tűzszünet lehetséges, így kötelező is. Azért is, mert nem ártatlan civilek megölése révén lehet megteremteni egy majdani fegyvernyugvás feltételeit.
Természetesen XVI. Benedek is több alkalommal kitért a libanoni konfliktusra. Diplomáciai apparátusának megközelítésével szemben, teológusként inkább lelki oldalról világította meg a béke kérdését és a háború okait.
Először arra hívta fel a figyelmet, hogy az ehhez hasonló kegyetlen szembenállások sajnos a jog és az igazságosság objektív megsértésével járó helyzetekből fakadnak. Majd a helyzet kezelésére használt eszközök és módok alkalmatlanságára utalt: sem a terrorista merényletek, sem a megtorlások nem igazolhatók, különösen, ha a polgári lakosság számára tragikus következményekkel járnak.
Annak okait, hogy miért van háború a világban, miközben Krisztus a békét hirdette, emberi ésszel nem foghatjuk fel, hiszen az ember és Isten közötti kapcsolat mindig is misztérium marad, és magában foglalja azt a szabadságot, hogy az ember nemet mondjon a krisztusi békére. Jézus sem emberi módon és mércével aratott győzelmet a halálon, hanem a kereszten, a halálig elmenni képes szeretettel győzött, és szeretete szab határt az erőszaknak. Lassúnak tűnik – ismeri el a szentatya –, de ez a rossz legyőzésének igazi módszere.
A pápa ezért a hívők imáját kérte a béke érdekében, miközben felszólította a karitatív szervezeteket, hogy a kegyetlen konfliktus által érintett lakosságnak nyújtsanak segítséget. A Cor Unum Pápai Tanács, a Szentszék „szeretetszolgálati minisztériuma” bejelentette, hogy máris segélyt adott a Libanoni Karitász, a szentföldi ferencesek és egyéb karitatív szervezetek számára a menekültek ellátásához. XVI. Benedek szerint a libanoni események is bizonyítják, hogy erőszak révén nem lehetséges az igazságot helyreállítani és valódi békét építeni. Az egyház hangja ezért is prófétainak, de egyben nagyon is realistának tűnik, amikor a békéhez vezető utat – XXIII. János pápa Pacem in terris enciklikája nyomán – az igazság, az igazságosság, a szeretet és a szabadság megvalósulásában jelöli meg. A szentatya közvetlen elődje, II. János Pál békefelhívásait felidézve rámutatott: meg lehet változtatni az események menetét, ha az értelem, a jóakarat, a másikba vetett bizalom, a vállalt kötelezettségek teljesítése és a felelős partnerek közti együttműködés felülkerekedik.
XVI. Benedek a bajor televíziónak adott interjújában kifejtette: a Szentszék nem politikai hatalmat akar magának, amikor a nemzetközi kérdésekben hallatja hangját. Felhívásainak célja azok mozgósítása, akik elismerik, hogy „a háború a legrosszabb megoldás mindenki számára, nem vezet semmi jóhoz, még a látszólagos győztesek számára sem.” A megoldás a pápa szerint az együttélés megtanulása. Ennek konkrét módjait a politikusoknak kell megtalálniuk, tette hozzá, mégpedig a lehető leggyorsabban.
origo.hu
Nyomoz a rendőrség: Sorozatosan tűnnek el a gyerekek ebből az otthonból
