Selyemben utazók

Anyanyelvünk

Egy rádióriportban hallhattuk, hogy sütőtökfesztivált rendeztek egy faluban. Most ne figyelmezzünk a fesztivál szó divatjára, elég tudnunk, hogy számosan összegyűltek ezt a csemegét sütni, kóstolgatni, vásárolni, eladni. A település környéke, úgy lehet, nagyon alkalmas a szóban forgó növény termesztésére, hiszen arról beszéltek a helyiek a riportban, hogy ha új sütőtökfajták lesznek, amelyek az eddigieknél is alkalmasabbak az értékesítésre, „akkor egy tökfeldolgozó üzemben lehet gondolkodni”.
A nemzeti erdőgazdálkodásról olvashattuk az egyik napilapban, hogy azoknak, „akik faültetésben gondolkoznak, már érdemes a telepítési tervek elkészítésére pénzt áldozniuk”.
Másik rádióriportban hallhattuk: „Cégünk most egy új, zöldmezős beruházásban gondolkodik.”
Kiváló férfi színésszel való beszélgetést közöl egy újság. A színész az utóbbi időben kevesebbet szerepelt, ennek okáról folyik a szó. A színművész azt mondja: „Nem gondolkodtak bennem mint színészben.”
Magas közéleti tisztségre pályázó politikus bizonygatja ország-világ előtt, hogy megfelelőbb vetélytársánál: „Én – így mondja – ugyanis eszmékben és értékekben gondolkodom.”
Nos: talán ennyi példa bőven elég arra, hogy lássuk, mi mindenben lehet gondolkodni. Ha azonban gondolkodunk e dolgon, valószínűleg eszünkbe jut, hogy anyanyelvünkben a gondolkodik (vagy gondolkozik) ige legtöbbször ezt jelenti: „értelmét rendszeresen foglalkoztatja valamivel; értelmével tudatosan ráirányul valamire; elmélkedik” (A magyar nyelv értelmező szótárából idéztem). Ilyeténképpen valóban a gondolkodik valamin vagy a gondolkodik valamiről szerkezeteket használjuk a legtöbbször: A diák gondolkodik a számtanpéldán (vagy a számtanpéldáról). Ezt a szerkezetet ismerhetjük Petőfi Sándor nyelvhasználatából is: „Egész uton – hazafelé – / Azon gondolkodám: / Miként fogom szólítani / Rég nem látott anyám?” Persze találhatunk másféle szerkezeteket is, például az Erdélyi magyar szótörténeti tár eddig megjelent tíz hatalmas kötetében vannak példák a gondolkodik magában, valaki/valami felől, valami iránt szerkezetekre is, sőt olyat is, hogy gondolkodik valamivel: „Contractussal gondolkodik.”
Balassi Bálint, Petőfi, Juhász Gyula a műveikből készült szótárak alapján nem „gondolkodtak valamiben”, ezt a szerkezetet nem írták le. Az imént említett értelmező szótárban, amely mintegy fél évszázada készült, azonban megtalálható a kifejezés, jelentését így írja le és példát ekként ad: „az időnek, értéknek vagy mértéknek valamilyen mennyisége irányítja gondolkodását, tervezését; számít: Dollárban ~ik, évszázadokban ~ik, nagy tételekben ~ik.” Ezt a szerkezetet – úgy lehet – többen érzik választékosabbnak, emelkedettebbnek, hivatalosabbnak, valószínűleg emiatt vált divatossá.
Hasonlóan használják gyakran az utazik igét is. A Nyelvművelő kézikönyv az igénytelenebb társalgás nyelvhasználatában tartja számon az utazik valamiben szerkezetet: „Selyemben utazik” – mondták már a XX. század első felében is arra, aki selyemmel ügynökölt vagy kereskedett. A szocialistának mondott évtizedekben a kifejezés eltűnt, majd a magánkereskedelem újjáéledésével ismét megjelent, ami nem is csodálható. S nem csupán e kereskedelmi zsargonban, hanem azon kívüli nyelvhasználati rétegekben is, amint ezek a példák is mutatják: „Futballban már csak az edzők utaznak” (vagyis csak az edzők számára üzlet a labdarúgás). „Sokan kábítószerben utaznak” (tehát számosan foglalkoznak kábítószer-kereskedelemmel). „A mi tanszékünk szövegtanban utazik” (a tanszék fő kutatási területe a szövegnyelvészet). Némelykor szójátékszerű helyzet is föllelhető: „Uram, mi csupán Fiatban utazunk” (azaz más gyártmányt nem árul a cég), vagyis egybeesik az utazik igének a szokásosabb jelentése (valamiben utazik vagy valamivel utazik) a rétegnyelvivel. S vége-hossza nincs a példáknak: fagylaltban utazunk, az üzlet csak italban utazik, nagy pénzekben utazó vállalkozó stb.
A nemzeti nyelvhasználat igényesebb módja jobbára mindkét szerkezetet elkerüli, egyelőre tehát rétegnyelvi, csoportnyelvi az alkalmazás. Mivel azonban a csoportnyelvek és a nemzeti köznyelv között nincs éles határ, lehetséges, hogy idővel a gondolkodik és az utazik igéknek a -ban, -ben ragos határozókkal alkotott szerkezetei bekerülnek az igényes nyelvhasználatba. A nyelv minden ízében állandóan változik, egyes folyamatok évszázadokig eltarthatnak, mások sokkal gyorsabban is végbemehetnek. Nem lehet nyelvtudományi alapon megjövendölni, hogy a föntebb leírtak melyik változáscsoportba tartoznak.