Szlovák „folklór” a kisebbségek kárára

A szlovák szociológusok és politológusok nagy többsége egyetért abban, hogy az elmúlt nyolc év nemzetiségi békéjét viszonylag gyorsan felváltó nacionalista agresszivitás oka a Szlovák Nemzeti Párt kormányra jutása.

Grigorij Meseznikov, a közkérdések intézetének igazgatója szerint „bár a polgárok az elmúlt években elfordultak a politikától, de kénytelenek élni mindennapjaikat, ezért a politikusok véleményére figyeltek, és önmagukban vagy kisebb közösségeikben véleményt is formáltak róla”. A szociológus lapunknak elmondta, „Ján Slotával, illetve a Szlovák Nemzeti Párttal kapcsolatban mindig az extrémizmust, az agresszív nacionalizmust és a magyarellenességet lehetett csak összekötni, más programszerű megnyilatkozásuk nem is volt, így érthető, hogy hatalomra jutásuk biztatást jelentett azoknak, akik a korábbi kormányzati politika miatt eltitkolták valós nézetüket. Most azonban úgy látják, teret kapott szélsőséges véleményük, és helyesen járnak el, ha a valós vagy vélt nemzeti érdekeket mindenek fölé helyezik, és a kisebbségek kárára valósítják meg azokat.”
Hasonló véleményen van Miroslav Kusy politológusprofesszor is, aki szerint az új kormánykoalíció „összetételével biztatja a szélsőségeseket. A Szlovák Nemzeti Párt jelenléte a kormányban ugyanis azt üzeni nekik, ugyan nacionalisták vagyunk, de bejutottunk a kormányba, amelynek egyenrangú tagjai vagyunk. Amit teszünk, egyáltalán nem olyan rossz, mint ahogy azt az újságok írják”. A professzor nemcsak az extrém nacionalizmust vallók szempontjából közelíti a dolgot, szerinte egy másik, sokkal nagyobb csoportra is hat Ján Slotáék térnyerése, jelesül a „látens nacionalisták” rétegére. Kusy szerint „a látens nacionalisták az elmúlt évek közhangulata miatt helytelennek tartották saját véleményüket, és nem is hangoztatták nézeteiket, most azonban úgy érzik, hangot is adhatnak véleményüknek. Ez pedig azért veszélyes, mert ezáltal nagyobb lesz a társadalomban a tolerancia a szélsőséges nacionalizmus iránt”.
A Slota-féle agresszív nacionalizmus és extrémizmus terjesztéséhez Zora Bútorová, a közkérdések intézetének egy másik szociológusa szerint a sajtó is hozzájárult. Megemlíti, hogy a különböző felmérések azt mutatják, a szlovák lakosságra nagy hatással vannak az elektronikus médiumokban sugárzott reklámok. Így a közgondolkodásra is hasonlóan intenzív a hatásuk, Ján Slota gyakori szerepeltetése a médiában azt sugallta az embereknek, hogy „amennyiben szerepelhet a televízióban és a rádióban, rendben van, amit mond”. A szociológus szerint „így válhat normálissá az, ami nem normális”, és hozzáteszi, Slota egy-egy kijelentésének ismételgetésével az elektronikus sajtó szinte „valóságshow-t” produkált a gyűlöletkeltésből.
Grigorij Meseznikov ezzel kapcsolatban nemcsak a sajtót hibáztatja, arra is emlékeztet, hogy a politikusok „sem vették komolyan a Slota-féle kijelentések veszélyét, és általában nem reagáltak rá”. A szociológus szerint voltak az elmúlt években próbálkozások arra, hogy a politikusok más fényben tüntessék fel az ezeréves szlovák–magyar együttélést, sőt, elindult egy történészpárbeszéd is, de a szlovák közgondolkodásban tovább él a 20. század elején megfogalmazott „mítosz az ezeréves magyar elnyomásról, és sajnálatos módon ez a tudománytalan, népmesébe illő eszme hatja még mindig át a történelemértelmezést és -oktatást”. Ezzel függ össze a lapunknak nyilatkozó szociológus szerint az, hogy Slota „kiszólásai” a Kárpát-medencébe pónilovakon érkező, görbe lábú, csúnya, fekete magyarokról, akik felhasították a terhes szlovák asszonyok hasát, meg a szlovákok ezreit legyilkoló Rákóczi Ferencről és Kossuth Lajosról „folklórrá szelídíti a nacionalista gyűlöletkeltést”.
A közkérdések intézetének igazgatója „elképesztőnek” tartja Robert Fico kormányfő magatartását, amiért csak nagy általánosságokban utasítja vissza az extrémizmust és a szélsőséges nacionalizmust, azok konkrét megnyilvánulásaira azonban nem reagál, sőt a Magyar Koalíció Pártját hibáztatja azért, hogy ezekről az eseményekről beszél. Meseznikov szerint azonban ez „nem meglepő, ahogy az sem, hogy a kormányalakításkor nem az MKP-t, hanem a nemzeti pártot választotta”. A szociológus emlékeztet arra, hogy „maga Robert Fico többször is hangoztatta, és kijelentéseivel alá is támasztotta, hogy – fogalmazzunk finoman – erősen nemzeti elkötelezettségű. És azt is tudni kell – mondta lapunknak Meseznikov –, hogy a Smer-Szociáldemokrata párt járási és kerületi struktúráiban sok az olyan politikus, aki sokkal inkább azonosul a Szlovák Nemzeti Párttal, mint az MKP-val, igazából csak baloldaliságuk miatt vannak a Smerben, minthogy a nemzetiek jobboldalinak vallják magukat. Ez eredményezte a mi megítélésünk szerint a párt rossz döntését, amit azonban a Smer jellege miatt annak vezető politikusai soha nem ismertek be, mert nem értik, miért volt rossz ennek a koalíciónak a megalakítása.”
Egy önmagát megnevezni nem kívánó szociológus is elmondta véleményét, aki szerint érdekes lesz megnézni a legközelebbi közvélemény-kutatások eredményét, mert az elmúlt nyolc esztendő azt mutatta, hogy egyre toleránsabbak a szlovákok a magyarokkal. Mostanra azonban változhat a helyzet, elmondta, hogy Közép-Szlovákiában döbbenten tapasztalta egy falunapon, hogy az egyszerű emberek körében az értetlenség miatt megfogalmazott legnagyobb szidalmat egy kérdésbe foglalt vélemény fejezi ki, amely így szól: „Mi van, magyar vagy?”