Takaréklángok

Könyvesház

Hanthy Kinga
2006. 08. 25. 23:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Szerencsére voltak, akik nem adták fel. Nem hagyták, hogy a múltat a szemétbe hajítsák a modernizáció őrületében. Két-három évtizede még kikacagták, aki nekiállt a házához vályogot vetni, a kertjében, konyhájában kemencét, tűzhelyet építeni. Ostoba álmodozó volt, aki nem hallotta meg az idők szavát, nem értette meg, hogy vége a nehézségeknek, a falból jön a meleg, a fény, nem kell többé az erdőbe kijárni.
Az ember rövidlátó fajta, ritkán gondolkodik a jövőjéről. Csak akkor hallja meg a vészharang hangját, amikor már nagyon közelről szól. A világ bajban van, mert lassan felfalja az erdeit, energiaforrásait, ivóvizét, levegőjét, kilyukasztja a feje felett az ózonernyőt. Éppen itt az ideje, hogy megvizsgáljuk, miféle módszerekkel éltek őseink, hogyan sikerült nekik évezredekig egészségesen tartaniuk a földet, amelynek megroggyantásához nekünk elég volt röpke százötven esztendő. Fel kell tehát lapozni a régi könyveket, és elővenni azokat a régi dolgokat, amelyeket a gondos kezek megőriztek: technológiákat és tárgyakat, amelyek nemcsak hasznosak, nemcsak évszázadok alatt bölcsességgel, tapasztalattal tökéletesített megoldásai a világ problémáinak, hanem szemet gyönyörködtetőek is.
Miközben bánatosan nézegetünk a pénztárcánkba, hisz manapság nemhogy ingyér’, de nagyon is drágáért jön a falból az energia, gondoljunk arra, hogy eleink tökéletesítették már a spórolást. Ők ugyanis nemcsak a pénzükkel, hanem munkaenergiájukkal is takarékoskodni szerettek volna, amikor építkeztek, berendezték a lakásukat. A Terc Kiadó azzal a szándékkal adta közre Népi kultúra című sorozatát, hogy felelevenítse a régi tudást, hozzáférhetővé tegye szakembereknek és laikusoknak azokat a technológiai megoldásokat, amelyeket némi ügyességgel és elszántsággal ma is hibátlanul alkalmazhatunk. Szó sincs arról, hogy ez valamiféle csináld magad mozgalom volna. Éppen hogy ízléses és szemet gyönyörködtető kiadványok sora, amelynek egy-egy kötetében Sabján Tibor például összefoglalja mindazt, amit a mászókéményes konyháról, a búbos kemencéről, a népi cserépkályháról, a takaréktűzhelyről, ismertebb nevén sparheltről, az öntöttvas kályháról vagy – szerzőtársával, Buzás Miklóssal – a hagyományos falakról tudni lehet és illik. Végigveszi fejlődéstörténetüket, európai és magyarországi elterjedésüket, rögzíti azokat a nagy életmódbeli fordulópontokat, amelyek e felfedezések nyomán bekövetkeztek. A tüzelés, a főzés lehetőségeinek fejlődése ugyanis a XIX. századtól alapvetően alakította át a lakások, házak funkcióját, valamint lakóik életmódját. A hagyományos falépítési technikákban, például a fecskerakásban, a zsilipelt, a patics- és boronafalban pedig évezredes tapasztalat, ökológiai szakértelem, a természettel való együttélés, a tájból táplálkozó, azzal összhangot találó építkezés tudása őrződött meg. Az utóbbival foglalkozó kötet abban is segítséget nyújt, hogy a fennálló régi parasztházak korhadozó, megrogyott elemeit szakszerűen lehessen felújítani, karbantartani; vagy ha úgy adódik, új épületekben ősrégi eljárásokkal se valljunk szégyent.
A fal, a tető, a váz, a ház tűzhelye – a hagyományos népi gondolkodás szerint mind megszentelt terület: a világrend biztosítékai. Lehet sznobériából, rongyrázásból, külsőségeket majmolva is utánozni eleink térformálását, ám kellő elszántsággal és tisztelettel, modern technikákkal kiegészítve valóban fenntartható, esetenként tovább is fejleszthető e tradíció. Gilyén Nándor Mezőség-kismonográfiája efféle egységes, mára a múltba veszett hagyományvilágot mutat be a közép-erdélyi tájegység építészetének, várainak, templomainak, lakóházainak, gazdasági épületeinek gondos ismertetésével.
Kitűnő munkát végzett a kiadó. A kötetek szépek és éppen csalogató méretűek, a képanyaguk gazdag és kiváló minőségű, a témakörök feldolgozása tudományos igényű, mégis közérthető.
(Sabján Tibor: A takaréktűzhely, 2002. Ármegjelölés nélkül. Népi cserépkályhák, 2003. Ármegjelölés nélkül. A búbos kemence, 2004. Ára: 1500 forint. A mászókéményes konyha, 2004. Ára: 1600 forint. Sabján Tibor – Buzás Miklós: Hagyományos falak, 2005. Ára: 2800 forint. Gilyén Nándor: Az erdélyi Mezőség népi építészete, 2005. Ára: 1800 forint. Sabján Tibor – L. Kiss Katalin – Lengyel Károly: Öntöttvas kályhák, 2006. Ára 2800 forint)

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.