Töltsünk repcét a tankba!

A bioetanol előállítása éppen az egyik legdrágább és leginkább szennyező energiaforrás, ám a benzin részbeni helyettesítését teszi lehetővé mezőgazdasági alapanyagokból, miközben az agrártúltermelés gondjainak jó részét is megoldja.

Élelmes taxisok fáradt sütőolajjal hajtják autóikat, ezért némelyik taxi messziről szalmakrumpliszagot áraszt. Ezt az eljárást azonban a korszerű autók tulajdonosainak nem ajánlják a szakemberek. De ha a bioetanolt mint hajtóanyagot 15–22 százalékos arányban bekeverik a benzinbe, az a hagyományos motorban sem okoz károsodást. Az USA-ban gyártott autókra tízszázalékos mértékig vállalnak a gyártók garanciát. Legfeljebb 25 százalékos keveréknél még korróziós jellegű elváltozás sem jelentkezik, a tökéletes égésnek köszönhetően az égéstermék lerakódások nélkül távozik. Ám a biodízelhez hasonlóan a bioetanol is károsítja a műanyag alkatrészeket. Mindkét biohajtóanyagnak igen rosszak a kenési tulajdonságai, ami az alkatrészek fokozott kopását okozhatja, illetve gyakoribb olajcserét tesz szükségessé. A kenőképesség azonban javítható.
A biodízel fűtőértéke 10-15 százalékkal, a bioetanolé 35-40 százalékkal kisebb, mint a hagyományos hajtóanyagoké. Az etanol hidrogéntartalma azonban jóval magasabb mindhárom másik hajtóanyagénál, ami – a hatékonyabb égés miatt – a benzint megközelítő fogyasztást és sokkal kedvezőbb károsanyag-kibocsátást eredményez. Különösen igaz ez a legfeljebb 22 százalékos bioetanol-tartalommal bíró keverékekre.
A világon jelenleg 210-220 millió hektoliter bioetanolt állítanak elő, ennek kétharmadát Brazíliában, közel 30 százalékát az USA-ban, a fennmaradó részt pedig Európában termelik. A brazil gépjárműpark 46 százaléka üzemel tiszta bioetanollal, a többi pedig 22-78 százalékos bioetanol-benzin keverékkel. A program sikeréhez a hajtóanyag, a bioetanol-üzemek és a brazil autóüzemek jelentős állami támogatására, valamint a nagy nemzetközi autógyárak – a Ford, a GM, a Daimler–Benz – fejlesztőmunkájára volt szükség. A program jövőbeli működését kezdetben gazdasági eszközökkel – a bioüzemanyag ára garantáltan nem haladta meg a benzinár 65 százalékát, 1993-tól pedig jogszabályi úton (azon előírással, hogy 22 százalék bioetanolt kötelező bekeverni a benzinbe) – biztosítja az állam.
Az USA-ban a teljes kukoricatermés hét százalékát használják bioetanol előállítására. Ez a tevékenység itt elsősorban környezetvédelmi indíttatású, mivel az 1995-től hatályos Tiszta levegő program kötelezővé tette a szenynyezett levegőjű nagyvárosokban a tíz százalék bioetanolt tartalmazó „gasohol” forgalmazását. Itt is igyekeztek támogatni a fogyasztókat a könnyű beszerezhetőséggel – az összes nagyobb benzinkútnál értékesítenek gasoholt –, a biodízel árának támogatásával és adókedvezménnyel, a mezőgazdasági termelőket pedig speciális bioetanol-fajtákkal s a megnövekedett kereslet miatt emelkedő kukoricaárakkal.
Európában szintén az élelmiszernövények túltermelése – elsősorban Franciaországban –, a környezetvédelem – Svédországban, Németországban – és a kihasználatlan alkoholgyártó kapacitások – mint Lengyelországban – okozták a bioetanol-gyártás felfutását. A fogyasztók részére e folyamatot versenyképes üzemanyagárakkal és olcsóbb autóárakkal igyekeztek erősíteni. A hatályos EU-jogszabályok mindezt jelentős mértékben támogatják: az Altener program 2005-re a bioüzemanyagok piaci részesedését ötszázalékosra kívánta emelni, egy másik direktíva szerint korlátozás nélkül támogatható az országonkénti benzinfogyasztás két százalékának megfelelő bioetanol-mennyiség megvalósítása, a 2001/0265. (COD) direktíva alapján pedig 2005-re minden tagországnak biztosítania kellett azt, hogy a területén eladott közlekedési célú üzemanyagok két százaléka bioüzemanyag legyen.
Magyarországon a 2007–2013 közötti nemzeti fejlesztési tervek évi két-, két és fél millió tonna gabona bioenergetikai feldolgozásával – vagyis 800 ezer tonna bioetanol előállításával – számolnak (a hagyományos élelmiszer-termelésen túl), ami a hazai lakosság tavalyelőtti benzinfogyasztásának több mint a kétharmadát fedezte volna. Az EU jelenlegi technológiai fejlettsége mellett azonban ez a termelés csak 76 dolláros hordónkénti olajár mellett érné meg (az USA-ban már 44 dollárból, Brazíliában pedig ennél is kevesebből kihozzák) – igaz, manapság már 70 dollár körül mozog az olaj ára.