Egyre növekednek a gazdaság területi különbségei, aminek több részét is meg lehet különböztetni hazánkban. A területi jövedelemegyenlőtlenségek legfontosabb eleme a Budapest és a vidék közötti differenciálódás. A második ilyen szegmens – a fejlettség magyarországi fokozataiban – a jól ismert nyugat–kelet irányú „lejtő”. Szakértők szerint kifejezetten új jelenség a Budapestről kiinduló autópályák mentén kirajzolódó, új növekedési tengelyek (főleg nyugati és északnyugati irányban, de már megjelent az északkeleti és a délkeleti irányú útvonalak kezdetein is) létrejötte. Ugyanakkor a három nevesített „területi olló” mit sem segít: hazánk hátrányos helyzetű övezetei és a főváros, továbbá a nyugat-magyarországi régiók között mélyül a fejlettségbeli szakadék. A magyarázat nem is olyan bonyolult. Miközben a Budapest–Bécs-tengely, vagyis az M1-es autópálya mentén lévő megyék sikeresen bekapcsolódtak a nyugat-európai vérkeringésbe, addig a kelet-magyarországi régiók és a Dél-Dunántúl bizonyos részei jóformán az életben maradásért küzdenek.
Beszédes az unió statisztikai hivatalának kimutatása is. Az Eurostat adatsora szerint hazánkban – a régiókra vetítve – az egy főre jutó bruttó hazai termék (GDP) vonatkozásában 2,6-szeres az eltérés a lakosság legtehetősebb és legszegényebb húsz százaléka között. Magyarország hátrányos helyzetű régiói az uniós átlag 37 százalékát érik el, így a 254 uniós térség sereghajtói. Ráadásul a két szegény régió – Észak-Alföld és Észak-Magyarország – az utolsó tízben található. A dél-dunántúli régió „éppen hogy” kimaradt a listából. Tudniillik e régió és Baranya megye, ha az EU-átlagot száz százaléknak vesszük, akkor 43 százalékot ér el.
A versenyképesség, vagyis az egyik legfontosabb gazdasági összetevő szempontjából még siralmasabb a helyzet. A közép-magyarországi régión kívül ugyanis a többi hat térség egyaránt nagyon elmaradott, egyedül a Nyugat-Dunántúlon látszik némi élénkülés. Jogos a kérdés: az EU-csatlakozás gyorsan és hatékonyan segíti-e az elmaradott övezetek felemelkedését? Az uniós pénzekről annyit, hogy a fejlett nyugat-európai tagállamok éppenséggel a közös büdzsé kiadásait készülnek megkurtítani. Továbbá a 2004-es uniós bővítés a „mérete” miatt sem kedvez a pénzek szétosztásának, hiszen tíz új tagállam áll sorba a fejlesztésekért, illetve a régiek közül azok az országok – elsősorban Spanyolország, Görögország és Portugália –, amelyek egyébként sincsenek úgy „eleresztve”, mint nyugat-európai társaik. És ne feledjük, hogy a kontinens mediterrán országainak is hoszszú időbe, évtizedekbe telt, mire megközelítették (nem pedig elérték!) a nyugat-európai átlagot.
A gondot csak fokozza, hogy az unió nettó befizető tagállamai a közös kiadásokat akarják tovább faragni.
Egyébként az unió egészében hozzávetőleg 140 millióan élnek olyan régiókban, ahol az egy főre jutó GDP a közösség átlagának 75 százaléka körül, illetve az alatt van. Ha valamely térség a szóban forgó mutató alatt teljesít, az már hátrányos, azaz támogatandó övezetnek számít. Éppen ezért van szükség kohéziós forrásokra, vagyis az unió kiadásainak növelésére. Ambiciózus kohéziós politikára és 2007-től megfelelő forrásokra pedig nagy szükség van, mivel az új tagállamok közül csak Ciprus, Szlovénia, Prága, Közép-Magyarország és Pozsony környékének lakossága él olyan térségben, ahol az egy főre jutó GDP eléri az EU-átlag legalább háromnegyedét. Csaknem tízszeres a különbség Belső-London és az ózdi kistérség között. A kimutatások szerint Közép-Magyarország nagyjából Berlinnel, Alsó-Szászországgal és Alsó-Ausztriával kerül egy szintre. A hozzávetőleg magas magyar fejlettségnek persze ára is van: elméletileg Közép-Magyarország 2007-től nem tartozik a legnagyobb kedvezményezetteket tömörítő, úgynevezett első célkitűzéses régiókhoz.
A honi munkaerő-piaci kimutatások is alátámasztják az elképesztő eltéréseket. Az alkalmazás szempontjából a legkedvezőbb a helyzet Közép-Magyarországon, ahol a 15–74 éves népesség 56 százaléka foglalkoztatott; ez az arány Észak-Magyarországon a legalacsonyabb (43,7 százalék). Vagyis sokkal könnyebb munkát találni azokon a helyeken, ahol fejlett a gazdaság.
Az eltérés oka. Miért is van az, hogy a nyugat-magyarországi megyék fejlettebbek, mint a keletiek? A szakértői magyarázatok szerint döntően azért, mert ezek a térségek közelebb vannak az európai magterületekhez, fejlődési központokhoz, intenzív kapcsolatban állnak a nyugat-európai gazdasággal, továbbá kialakultabb gazdasági szerkezetűek, s az emberek nyitottabbak, érzékenyebbek az újdonságokra. Úgy is fogalmazhatunk, többet érintkeznek a szomszédos országokkal, több napi tapasztalatuk van, hiszen sokan vállalnak Ausztriában, Németországban munkát, így aztán nemcsak pénzt, hanem információkat, kapcsolatokat is hoznak haza, amit az itteni körülmények között működtetnek. Kelet-Magyarország ezzel szemben egy zártabb világ, az emberek lehetőségei, mozgásterük korlátozottabb, nem elég mobilak, és természetesen a gazdasági szerkezet különbözőségei is akadályozzák a gyorsabb felzárkózást, az intenzívebb fejlődést. A kimutatások szerint Dunántúl északnyugati térségei rendkívül fejlettek, továbbá a Balaton és környéke is, de egyre jobban felzárkózik az osztrák–magyar határ menti térség és szigetszerűen az egyes nagyvárosok.
origo.hu
Így néz ki, ha Magyar Péter úgy gondolja, bármilyen nőt megkaphat
