A Bocskai-szabadságharc és a fejedelem emlékezete jegyében megtartott világtalálkozó célja a vallásszabadság, az emberi méltóság és a magyar reformátusság összetartozásának hirdetése volt.
A záró istentiszteleten igét hirdető Bölcskei Gusztáv zsinati elnök, a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke emlékeztetett a világtalálkozó jelmondatául választott 90. zsoltár 17. versére, ami a „Kezeink munkáját tedd maradandóvá” fohásszal kezdődik. Majd számba vette a munkát, amit a világtalálkozónak el kellett végezni, és az okokat, amiért a magyar reformátusságnak találkoznia kellett, és találkozni kell a továbbiakban is. Fájdalommal említette az okok között, hogy a közelmúltban látogatást tett nála egy olyan magyarországi miniszter, aki megkérdezte, van-e egyáltalán a reformátusoknak kapcsolata a határon túli magyarokkal. E miniszter nem tudott a történelem nehéz évtizedeiben soha meg nem szakadt kapcsolatokról, nem tudott a 2004. december 5-i népszavazás előtt Magyarországra látogató ötszáz határon túli lelkészről, akik az advent alatt itt prédikáltak, de nem tudott arról az ötszázról sem, akik azt követően és azóta is minden húsvét és pünkösd között határon túli magyar településeken hirdetnek igét. De nem tudott a nagyenyedi kollégium nyolcszáz segítségre szoruló magyar diákjáról, és sok olyan feladatról, amit a Szülőföld program lenne hivatott megvalósítani.
Az eseményen részt vevő Szili Katalin házelnök levélben fordul Hiller István oktatási és kulturális miniszterhez annak érdekében, hogy a kismarjai református templomban feltárt Bocskai-kripta nemzeti kegyeleti emlékhely legyen.
origo.hu
Droggal fizetett a bátorterenyei család a munkásoknak
