Magyarországon sorsdöntő választásokra készülünk. A tét nem más, mint amit Shakespeare megfogalmazott a Hamletben: „Lenni vagy nem lenni: az itt a kérdés.” Lefordítom: legyen Magyarország továbbra is független és szuverén ország, egy igazi nemzet, vagy pedig adja meg magát a globális hatalmaknak, ezen belül különösen az Európai Uniónak nevezett, egyre szánalmasabb és egyre elviselhetetlenebb, főként egyre autokratikusabb intézményrendszernek?
Ha a nemzeti, konzervatív oldal – tehát a kormányoldal – győz, akkor joggal bízhatunk abban, hogy megőrizzük nemzeti önazonosságunkat, önállóságunkat, és olyan életet élünk, amelyben mi döntjük el a szabályokat, normákat, erkölcsöt, vallást, hitet, kultúrát és folytathatnám. Ha azonban a másik oldal győz, amelynek vezető ereje a Tisza Párt, akkor semmilyen garanciánk nincs arra, hogy a számunkra oly fontos és becses értékek, létkeretek megmaradnak.
Ha a Tisza győz, akkor könnyen lehet, hogy visszacsúszunk azokba az időkbe, amelyeket évszázadokig szenvedtünk el, lásd a török, az osztrák, a német és a szovjet hódoltság idejét.
Ha jövőre mégis a Tisza győzne és alakítana kormányt, akkor is lenne esélye annak, hogy akár egy éven belül szétesne az új, globalista, uniópárti politikai képződmény. Ennek ellenére nagyon nem mindegy, hogy elveszíti-e az Orbán-kormány a hatalmát akárcsak egy-két évre is. Ugyanis már ennyi idő is elég lenne egy Tisza-féle globalista kormánynak ahhoz, hogy nagy károkat okozzon a szuverenitásunknak és nemzeti önállóságunknak, amelyre oly kényesen kell vigyáznunk.
Az lenne a legnagyobb veszély, hogy Magyar Péterék engednék, hogy az unió föderálissá váljon, az Európai Bizottság szinte kormányként működjön, s az európai vezető hatalmak korlátok nélkül kényszerítenék rá az akaratukat a kisebb államokra, így hazánkra is.
Az Orbán-kormány egyik legnagyobb erénye ugyanis éppen az, hogy amiben csak lehet, ellenáll az EU egyre látványosabb birodalmi törekvéseinek, annak, hogy egyre több dologban akarják meghatározni, hogy Magyarország milyen politikát folytasson – lásd az orosz–ukrán háborút vagy a migrációt –, s ráadásul ezt úgy teszik, hogy egyre arcátlanabbul szembemennek az uniós alapszerződésben lefektetett alapelvekkel. Bóka János nemrég kiválóan fogalmazott, amikor azt mondta, hogy az unió, a brüsszeli elit számára az uniós jog nem korlátja a politikailag önkényes cselekedeteknek, hanem immáron eszköze azoknak. Nagyon találó és igaz mondás, s ha valaki ennek próbál ellenállni, az éppen az Orbán-kormány.
