Ezért rohangál egyre több mentálisan zavart ember az utcán

A modern cannabis nem csupán erősebb, hanem kiszámíthatatlanabb, függőséget és pszichózist okozó kábítószer – jelentette ki Téglásy Kristóf, a Drogkutató Intézet stratégiai igazgatója. Mint a szakember rámutatott, a fiatalok egyre természetesebbnek látják a droghasználatot, a mentális zavarok száma pedig növekszik. Arra is felhívta a figyelmet, hogy a cannabis átlagos THC-tartalma 2013 óta csaknem megduplázódott, és egyre több pszichotikus eset köthető a használatához.

Van egy jelenség, amely csendben, lassan, de biztosan szivárog be az európai közélet repedésein: az „új cannabis”, amelynek laborban nemesített, „szuperpotens” változatai mára messze túlszárnyalták mindazt, amit a 60-as, 70-es évek Woodstock-korszakának marihuánája jelentett – hívta fel a figyelmet Téglásy Kristóf, a Drogkutató Intézet (DKI) stratégiai igazgatója. A szakember ismertette: a Financial Times figyelmeztető cikke szerint a modern fajták THC-tartalma már többszöröse a múlt századi füveknek – olyan szintű pszichoaktív hatással, amelyet az akkori hippinemzedék még el sem tudott volna képzelni.

Téglásy Kristóf szerint az új „szuperpotens” cannabis veszélyesebb, mint a marihuána korábbi változata (Fotó: Bach Máté)

Veszélyesebb lett a cannabis

A nyugati társadalom reakciója azonban mintha még mindig ugyanabban a naiv romantikában élne, amely a cannabist ártalmatlan természetes szerként, a béke és a szabadság jelképének láttatja. A valóság ezzel szemben egyre nyugtalanítóbb: 

a modern cannabis nem csupán erősebb, hanem kiszámíthatatlanabb, függőséget és pszichózist okozó kábítószer.

 A „Woodstock pot” és a mai, 25-30 százalékos THC-tartalmú hibrid gyakorlatilag két külön drog. Miközben a társadalom hajlamos a régi, enyhébb tapasztalatok alapján ítélni, a mostani generáció már egy másik, veszélyesebb kémiai valósággal találkozik – mutatott rá a DKI stratégiai igazgatója.

Úgy vélte, a holland „coffee shop” modell, a német legalizáció vagy a spanyol klubrendszer mind azt a hitet tükrözik, hogy a problémát legalizálással lehet kezelni. Ám a valóságban ezek az intézkedések inkább társadalmi normalizálódáshoz vezettek: 

a fiatalok egyre természetesebbnek látják a használatot, a mentális zavarok száma pedig nő. 

Az állam, amely egykor tiltott, ma már hallgatólagosan jóváhagy, és ezzel új morális irányt szab: ha mindenki csinálja, akkor talán nem is baj. A DKI már többször bizonyította, hogy ezek a kezdeményezések, ahol bevezették, mindenhol megbuktak. A kábítószer – legyen legális vagy sem – nem pusztán egyéni döntés kérdése. Hatásai a közösség szövetét roncsolják: a családok biztonságát, a munkakultúrát, az iskolai teljesítményt, a közösségi felelősségérzetet. Az állam és a társadalom pedig egyszerre válik cinkossá, amikor a „felvilágosult engedékenységet” választja a nevelés, a rend és az önuralom erényei helyett – szögezte le Téglásy Kristóf.

Több hatóanyag, több mentális zavar

A szakember arra is kitért, hogy az Európai Unió drogügynöksége, az EUDA évek óta riasztó adatokkal figyelmeztet. 

A cannabis átlagos THC-tartalma 2013 óta csaknem megduplázódott, és egyre több pszichotikus eset, mentális zavar köthető a használatához.

A hatóanyag növekedése nem véletlen: a termelők laboratóriumi szinten szelektálnak, hogy egyre erősebb terméket állítsanak elő. A keresletet pedig az a generáció hajtja, amely a digitális instant-világban nőtt fel, ahol az intenzívebb, gyorsabb és erősebb mindig jobb.

A tudomány ma már egyértelműen kimutatja, hogy a magas THC-szint növeli a pszichózis kockázatát, különösen fiatal korban és genetikai hajlam esetén. Az a probléma, hogy senki sem tudja előre, ki hajlamos rá. Aki ma csak kipróbálja, holnap egy klinikán találhatja magát hallucinációk, téveszmék vagy paranoid rohamok közepette. Mégis, a közbeszédben továbbra is a „könnyű drog” mítosza él. 

Ez az intellektuális önámítás a nyugati társadalom egyik legveszélyesebb önellentmondása: a tudományos bizonyítékokat a politikai komfort oltárán áldozzák fel. 

A döntéshozók inkább hallgatnak a kulturális aktivistákra és az ipari lobbi hangjaira, mint a klinikai kutatókra vagy az orvosokra, mert a „szabadság” jobban eladható, mint a fegyelem – vélekedett a stratégiai igazgató.

A cannabis rombolja a társadalmat

A kábítószer-fogyasztás sosem marad egyéni ügy. A szülők, akik küzdenek a gyerekeik szorongásával vagy motivációvesztésével, az iskolák, ahol a tanárok tehetetlenül nézik a koncentráció és fegyelem hiányát, valamint a munkaadók, akik a teljesítmény romlását tapasztalják, mind a társadalom egyetlen közös valóságának részei. 

A cannabis, különösen a mai, nagy erejű formái, nemcsak az agyműködést befolyásolják, hanem a karaktert is: az akaratot tompítják, a célokat elhomályosítják, a kitartást gyengítik. 

A társadalom pedig, amely így nevel egy új generációt, elveszíti önmagát. A civilizáció nem csak törvényekből áll, hanem belső önfegyelemből, önkorlátozásból és közösségi normákból. Ha a gyengébb droghasználatot is „normálisnak” tekintjük, azzal elvesszük a következő lépés morális gátját is. A függőség soha nem hirtelen zuhanás, hanem csúszós lejtő, aminek a tetején mindig a kulturális engedékenység áll.

Miért zsákutca a legalizáció?

A legalizáció soha nem jelent megoldást. 

A feketepiac alkalmazkodik, a hatósági szabályozás mellett továbbra is virágzik az illegális forgalmazás, mert a fogyasztók sokszor erősebb, olcsóbb terméket akarnak.

Uruguay példája különösen tanulságos: ott a legális cannabispiac kezdetben elbukott, mert a legális szerek túl gyengék voltak. Az állam végül kénytelen volt megemelni a THC-tartalmat, hogy versenyképes maradjon a feketepiaccal. Ez az abszurd logika mindent elmond a mai liberalizmus önellentmondásairól: a közegészség védelmének nevében olyan drogot árul az állam, amelytől az embereket meg kéne óvnia. A legalizáció hívei gyakran a bűnözés visszaszorításával, a fogyasztók biztonságával érvelnek, de ezek a célok csak látszólag teljesülnek. A bűnözés új formát ölt, a biztonság illúziója mögött pedig lassú kulturális erózió zajlik: az önuralom, a felelősség, az erkölcsi önvédelem értékei halványulnak el.

– A modern Európa egyik legnagyobb kihívása nem a technológia, nem a gazdaság, hanem a morális bátorság hiánya. Félünk kimondani, hogy a szabadság nem korlátlan, és hogy nem minden szolgálja az ember javát, amit az ember képes előállítani. Félünk megvédeni a gyerekeinket attól, amit a „progresszió” nevében rájuk zúdítanak. 

A „szuperpotens” cannabis valójában csak tünet: egy olyan korszaké, amely összekeverte a szabadságot a szabadossággal, a tudatosságot a mámorral, a felelősséget a kényelemmel.

A civilizációk nem abban pusztulnak el, amit fogyasztanak, hanem abban, amit elnéznek. Ha Európa meg akarja őrizni önmagát, akkor nem újabb „felvilágosodásra”, hanem újraéledő józanságra van szüksége. A kábulat kora nem a jövő, hanem a hanyatlás előszobája – fogalmazott Téglásy Kristóf.

Borítókép: Illusztráció (Fotó: Pexels)