Lugas-exkluzív: Marton Frigyest megzsarolták, mégsem jelentett

1956 után a politikai nyomozók lehetőség szerint igyekeztek állandó informátorokat keresni a kulturális területen. Különösen azért, mert a formálódó Kádár-korszak prominenseit nem kevéssé zavarta, hogy a színművészek közül jó néhányan résztvevői voltak az 1956-os forradalom eseményeinek. Néhány kommunista ezt árulásnak vélte, hiszen olyan művészek is akadtak soraikban, akiket a kommunista diktatúra kegyeltjeiként és feltétlen híveiként tartottak számon. A későbbi rádiókabarés Marton Frigyes beszervezési ügye, amelyet levéltári anyagok alapján kutattunk meg, érdekes adalék a történtekhez.

2025. 10. 13. 5:12
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

A Baranyai Megyei Rendőr-főkapitányság politikai nyomozó osztálya nem tétlenkedett az 1957-es esztendőben. Szándékukban állt, hogy beszervezzenek legalább egy művészt, aki folyamatosan jelenteni fog nekik a pécsi művészvilágról. Az 1956-os forradalom miatt arra a következtetésre jutottak, hogy soha nem volt megbízható ügynökük a pécsi színházban. Nyilván zavarta őket mindaz, ami 1956-ban történt a baranyai városban. Nem csoda, hogy elkezdték a színművészek zsarolásához szükséges adatgyűjtést is. 1957-től ráadásul új fokozatba kapcsolt a megtorlási politika. Ennek köszönhetően a pécsi nyomozások is egyre több információt tártak fel a helyi színművészek 1956-os tevékenységéről. 

Nagy fogás készül 

Először Galambos György színészre (1922–95) vetették ki a hálójukat – derül ki a korabeli állambiztonsági iratokból. A Baranya Megyei Rendőr-főkapitányságon Földi Lajos hadnagy zsarolással vette rá a színészt az együttműködésre. A nyomozó egyébként 1951-ben még a Honvéd Központi Gépkocsizó Tiszti Iskolában tanult, majd a forradalom előtt a Dolgozók Ifjúsági Szövetségének propagandaiskoláját végezte el. Az újságírás érdekelte, de 1957–58-ban politikai nyomozóként tevékenykedett. Galambos feltehetőleg a „megdolgozása” és kihallgatása közben ébredhetett rá arra, hogy jóval nagyobb hal is horogra akadhat. Ekkor érdemelhette ki az állambiztonsági figyelmet Marton Frigyes (1928–2002), aki később a rádiókabaré műfajának megújítója lett. Marton a forradalom időszakában a Pécsi Nemzeti Színház megbecsült rendezője volt. 

A Pécsi Nemzeti Színház épülete 1976-ban. Forrás: Fortepan / Gábor Viktor  

Galambos mellett Földi Lajos kihallgatta Tánczos Tibor színészt (1923–79) is. Természetesen a forradalom idején történtek érdekelték elsősorban. Tánczos úgy emlékezett: Marton már 1956. október 23-án elkezdte szervezni a színházi munkástanácsot, illetve kollégái megválasztották a Pécsi Munkásság Nemzeti Tanácsa és a színház közötti összekötőnek is. Tánczos szerint Marton nem szólalt fel a nemzeti tanácsban, ellenben kiállt egy helyi színészház létrehozása mellett. Ugyanakkor azt is állította, hogy a rendezőnek 1956. november 5-ig lőfegyvere volt. 

A színházban történtekkel kapcsolatban kihallgatták Szabó Samu rendezőt (1903–66) is, aki úgy emlékezett: ugyan Marton valóban nem szólalt fel, ellenben arra késztette Galambos Györgyöt, hogy beszéljen a tanács előtt. Tulajdonképpen az ő sugallatára tett javaslatot ellenőrző bizottság létrehozására. Földi – mondhatni – teljesen felvillanyozódott, már a markában érezte a zsákmányt. 1957. július 31-én személyesen is beszélt Martonnal. Nagyon intelligens embernek tartotta, aki nemcsak pécsi, hanem budapesti ismertséggel is rendelkezett. Ideális alanynak látszott a beszervezéshez.

A szokásoknak megfelelően környezettanulmányt készítettek a rendezőről. Katona Ferencet (1925–89), a Pécsi Nemzeti Színház igazgatóját is megkérdezték. Katona nagyon jól ismerte Martont, egy évfolyamra jártak a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. Az igazgató azt is említette: Marton fegyverrel is őrizte a színházat a forradalom időszakában. Földi Katonától azt is megtudta, hogy a rendező Budapesten tartózkodott 1956 decemberében, és külön felszólításra vette fel csak a munkát 1957 januárjában Pécsett. Földi elkészítette Marton beszervezésének a tervét is. A már ismertetett vallomásokra támaszkodott. Bár azt rögzítette, hogy a rendelkezésre álló adatok nem elegendőek ahhoz, hogy komolyan elmarasztalják a rendezőt. Nem is ez volt a cél. Származása miatt nem is szerettek volna egy ilyen fordulatot; munkáskáderként tekintettek Martonra. 

Földi 1957. október 14-én Budapesten a Gellért Szálló egyik átalakított szobájában zsarolta volna meg Martont. Ehhez a fővárosba kellett csalniuk a rendezőt. Azt találták ki, hogy a Művelődésügyi Minisztérium színházi osztályának vezetője tájékoztatáskérésre hivatkozva hívja őt megbeszélésre.

Ez végül némi változtatások mellett egy hónap csúszással következett be. Martont a minisztérium 1957. november 29-én délelőtt 10 órára hívta találkozóra. A rendező egy nappal korábban már a fővárosba utazott vonattal. Pécsett figyelték, miközben a szerelvényre szállt fel. Földi Gyutai Kálmán rendőrnyomozó hadnagy társaságában szintén a fővárosba utazott. 

Tanárból tartótiszt

Gyutai különös helyi figura volt. Szülei eredetileg földművelésből éltek. Fiuk 1950 őszén a pécsi Pedagógiai Főiskola hallgatója lett. Egy évvel később bírósági eljárás indult ellene, mert egy társával Nyugatra szerettek volna távozni. A határon elkapták őket, ám az ügyész indítványára megúszta az ügyet. Ugyanakkor a kihallgatásai nem mehettek simán, mert a bírósági eljárás során azt állította, hogy megverték. 1953-ban rajz és földrajz tantárgyakból szerzett szaktanári vizsgát, rövid ideig tanított is, majd Pécsett lett úttörőtitkár. 1954-ben már a Magyar Dolgozók Pártjának tagja. Nem igazán találta meg a helyét, mindenáron főnök szeretett volna lenni az MDP-ben, emiatt egyre-másra összekülönbözött a helyi pártvezetőkkel. A forradalom előtt — feltehetőleg a nézeteltérések, illetve sikertelensége miatt — otthagyta pártállását, és ismét tanítani kezdett. Az októberi felkelést, szabadságharcot végigreszkette, majd 1956 decemberében, tartalékos hadnagyként csatlakozott a Pécsett szervezett karhatalomhoz. 

A feljegyzések arra utalnak, hogy aktívan vett részt a Mecsekben rejtőzködő utolsó felkelőcsoport felszámolásában, illetve a pécsi bányatelep legénylakásaiban bujkáló forradalmi sejtek semlegesítésében. Tevékenységéért Munkás–paraszt Hatalomért emlékéremmel tüntették ki. Kisebb vargabetűk után, éppen akkor, 1957 novemberében került Pécsre beosztott politikai nyomozóként, amikor Földi Marton beszervezését szervezte. 

Ötórás tortúra

Marton 1957. november 28-án este érkezett meg a fővárosba, Földi pedig aznap éjfélkor a VIII. kerületi rendőrkapitányság politikai nyomozóosztályára. Kért és kapott kollégáitól egy szobát a kapitányságon azért, hogy Martont ott „dolgozhassák meg”. Másnap Gyutaival együtt várták a rendezőt a Művelődésügyi Minisztériumnál. Előzetesen annyit tudtak, Martont mindössze tizenöt percen át kérdezik majd a minisztériumban. Amint végzett és a liftből kilépett, majd az épület előterébe jutott, Gyutai az igazolványa felmutatásával tartóztatta fel. Földi eközben taxit hívott, és azzal mentek a már előkészített VIII. kerületi helyiségbe.

A feljegyzések alapján nem éppen baráti beszélgetés zajlott a két nyomozó és a rendező között. Földi azt állította, hogy kezdetben Marton fölényesen viselkedett velük. Eközben remegett a keze, idegességében cigarettáról cigarettára gyújtott. Mindenesetre öt órán keresztül tartották nyomás alatt a rendezőt. Provokálták azzal, hogy nem értik, miképpen fordulhatott éppen ő munkásszármazásúként és a rendszer kegyeltjeként a kommunizmus ellen. Marton azzal védekezett, hogy két szovjet darabot is rendezett, de Földi ezt azzal söpörte le, hogy ez a kötelessége volt. A rendező valószínűleg belefáradt a szócsatába, és azt akarta megtudni, tulajdonképpen mit is szeretnének tőle. Valójában kihallgatói is idáig akartak eljutni. Földi és Gyutai kifejtették, hogy nemcsak a rendőrségnek, hanem Martonnak is kötelessége küzdeni az „ellenséggel”.

Marton erre kényszerből, és azért, hogy befejezzék a tortúrát, aláírta a beszervezési nyilatkozatot. Fedőnevet is választania kellett.

Valószínűleg idősebb vagy ifjabb Lendvay Ferenc (1919–98) pécsi színházrendezőre emlékezve Lendvai néven kellett volna jelentéseket írnia a nyomozóknak. (Utóbbi Lendvai Ildikó későbbi szocialista politikus édesapja volt.) Csakhogy erre már nem volt hajlandó. Nem akart együttműködni a tartótisztekkel. Emlékeztette őket arra, hogy Pécsett minimális börtönbüntetéssel többen is túlélték a megtorlás borzalmait. Éppen ezért nem is törődött a továbbiakban a zsarolásukkal. Valószínűleg a börtönt is vállalta volna az ügynöklét helyett. 

Nem ment el a találkozókra sem, megtagadta a hálózati munkát. Valószínűleg a történtek is közrejátszottak Budapestre költözésében. Bátor volt: nem tudták megtörni és egyúttal megszabadult a pécsi politikai nyomozók aljas zsarolásaitól is.

Galambos György hasonló okokból dolgozhatott néhány évig Miskolcon. Bár ő küldött jelentéseket, de Martonhoz hasonlóan ő is megzsarolt áldozata volt a Kádár-korszak kiépülési időszakának. Galambos 1961-ben tudott végleg megszabadulni Gyutaitól. A pécsi politikai nyomozók azonban ezután sem adták fel: utóbb Gyutai szervezte be A Tenkes kapitánya íróját, Örsi Ferencet (1927–94).

Borítókép: Marton Frigyes a Magyar Rádió stúdiójában egy 1979-es felvételen (Forrás: Fortepan  /Szalay Zoltán) 

A szerző a Veritas Történetkutató Intézet és Levéltár tudományos főmunkatársa, az MMA ösztöndíjasa

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.