A Holdba csapódott a Smart–1

Becsapódott tegnap a Holdba a három évvel ezelőtt felbocsátott Smart–1 európai űrszonda, amelynek égi kísérőnk tanulmányozása mellett az is a feladata volt, hogy tesztelje a jövő űrhajtóművét.

Hároméves küldetése végén tegnap becsapódott a Hold felszínébe az európai űrkutatási ügynökség (ESA) Smart–1 szondája, amely 2004 novemberében állt az égitest körüli pályára – olvasható az ESA honlapján. A tudományos eszköz tavaly március óta továbbított a Földre adatokat. Ezalatt kalcium és magnézium jelenlétére bukkant, értékes információkat gyűjtött a kráterek és síkságok talajának összetételéről, és feltérképezte az egész Holdat, a Földről nem látható oldalát is.
A kocka formájú, 290 kilogramm tömegű szonda óránként 7200 kilométeres sebességgel vágódott a talajba a Kiválóság tavának nevezett területen, ahol néhány méter átmérőjű kráter keletkezett. A viharos megérkezés a Smart–1 kutatómunkájának végét jelenti, de még ezzel is hasznot hajthat: a becsapódás nyomán felkavart talaj tulajdonságait a Földről nagy teljesítményű távcsövekkel próbálják megállapítani.
Ám a szondának – amelyet 2003 szeptemberében bocsátottak fel a francia guyanai Kourou űrrepülőteréről – más feladata is volt. A Hold csak 383 ezer kilométer távolságban van tőlünk, de a Smart–1 a háromnapos utat óriási kerülővel, több mint egy év alatt tette meg. A hosszú utazás azt a célt szolgálta, hogy mód nyíljon a Nap energiáját hasznosító ionhajtómű tesztelésére, amely a hagyományos rakétáknál sokkal jobb hatásfokkal alkalmazható a világűrben. Az új technológia, amelyet a bolygóközi utazásokhoz is felhasználnak majd, jól vizsgázott, a Smart–1 százmillió kilométert tett meg, mindössze 60 liter xenon elfogyasztásával.
A holdszonda fellövése olyan módszerek kipróbálását is lehetővé tette, amelyek segítségével az űrjárművek kevésbé szorulnak majd a földi irányítókra. A sikeres tesztek alapján az ESA azt reméli, hogy az új technológiákat hamarosan alkalmazni lehet az európai űrmisszióknál. A Bepi-Colombo szonda, amelyet a tervek szerint 2013-ban indítanak el a Merkúr felé, már hasznosíthatja a most megszerzett tapasztalatokat.
Az ESA a következő években a Holdra is több kutatószondát irányít, s 2020 körül – amikorra az amerikaiak is tervezik a visszatérést – európai asztronauta is leszállhat az égitesten.