A boldog békeidők hangulatát idézi a Várkert bazárban tavaly nyitott Ida bisztró

Az asztalon élő virág, gyertyatartó égő gyertyával, ottjártunk idején egy bárzenész adott elő zongorán népszerű magyar slágereket.

A Dining Guide kalauz tavalyi kiadásának bemutatóján ismerkedhetett meg a közönség a frissen nyitott osztrák-magyar étterem, az Ida bisztró ételkompozícióival. A Monarchia korszakát, a boldog békeidőket idéző kiemelkedő vendéglátóegység azóta bekerült az említett étteremkalauzba hatvanharmadik helyen 84 ponttal, továbbá az ősszel ismét megjelent Gault-Millau kalauzba is, mely 12,5 ponttal és egy szakácssapkával jutalmazta a teljesítményét.

A nyitás óta tervezem a hely meglátogatását, hiszen mi lehetne ennél csábítóbb számomra? A Monarchia egyik jellegzetes városában, a kis Bécsnek is nevezett Temesváron nőttem fel, dédszüleim között van bécsi és budapesti polgárlány, dél-partiumi sváb gazda és kunsági magyar egyaránt. S külhoniként ki ne vágyna vissza egyébként is a háború előtti időkbe?

A névválasztás számomra Gárdonyi Géza „Ida regényét” idézte, melynek kereken negyven évvel ezelőtt meghatározó élményem volt. Nemcsak a jellemrajzok miatt, hanem azért is, mivel egy részlet mélyen megérintett. Miközben ugyanis környezetem világképében meghatározó volt a magyarságtudat, a Ceausescu korszakban a tananyagból gondosan kigyomláltak szinte mindent, ami a magyar nemzeti büszkeség erősítésére alkalmas volt. Kaptunk helyette román nemzet-ideológiát, a nemlétező román felsőbbrendűség hamis toposzait. Az, hogy egy kötelező olvasmányban a főhős a nemzeti büszkeség mellett tör pálcát, öntudatosan és kőkeményen, szinte elképzelhetetlen volt. Nos, ezt adta az Ida regénye. Hadd idézzem:

„Balogh rosszallta, hogy Mikey megint görög képet fest:

- Festetted volna inkább Attila lakodalmát.

- Ami jön - csapta el Mikey -, festő nem válogat. „Művész hazája széles e világ!”

- Nem igaz! - mondta Balogh -, ennél gazabb aforizmát nem dobott a festők agyába még senki.

- Arany János írta.

- Vádképpen írta, nem igazságul.

- És ebben vannak színek, ebben szinte tombolnak a színek, a pompás világítások. Attila lakodalma csak egy nagyobbféle parasztlakodalom ehhez képest.

- Még egy háromcigányos parasztlakodalom képe is kedvesebb a szememnek, szívemnek, mint az Olimposz minden lakodalma.

- Nekem hát nem.

- Akkor hát nem is vagy magyar!

- Mikor festő vagyok, nem is vagyok magyar.

- Akkor ember se vagy.

- Miért ne volnék ember!

- Aki a magyarságát megtagadja, nem ember! Szégyellem, hogy barátom vagy!”

Gárdonyi Géza irodalmi sikereinek elsöprő többsége az Osztrák-Magyar Monarchia időszakára tehető, az „Ida regénye” ugyan a trianoni diktátum évében jelent meg, de ezzel együtt kézenfekvő volt a feltételezés, hogy az étterem névadását e regény címe ihlette. Mint a Dining Guide portáljának adott interjúból kiderült, a valóság más. A tulajdonosoknak a magas gasztronómiában jegyzett első étterme, Ybl Miklós egyetlen fiáról, Félixről kapta a nevét. Ida pedig az ő osztrák édesanyja volt. Mint mondják „A névválasztásban is ott rejlik ennek a két kultúrának a különleges kapcsolódása.”

 

Az Ida bisztró már belépéskor megnyer magának. A nyolc méter magas belteret a nagypolgári ízlésvilágnak megfelelően alakították ki. 

Az asztalon élő virág, gyertyatartó égő gyertyával, ottjártunk idején egy bárzenész adott elő zongorán népszerű magyar slágereket.

 ”Klasszikus, békebeli fogások, szívhez szóló ízvilág, kiemelkedő borok és oldott miliő – mindez együtt jellemzi az IDA különleges hangulatát, mellyel a monarchia gasztronómiájának legszebb arcát és legkellemesebb emlékeit kívánjuk megidézni.”- olvashatjuk a honlapon.

Krédójuknak megfelelően az ételválaszték klasszikus magyar és osztrák fogásokra épül, de találkozhatunk néhány nemzetközi ételkompozícióval is. 

Kínálnak többek között libamáj-brullée-t almával, lazactatárt céklával, tormával és majonézzel, gulyáslevest, csirkepaprikást, brassóit sertésszűzből, tafelspitzet, borjúbécsit, fogast Kárpáti módra, császármorzsát és almásrétest.

A borválaszték impozáns, több, mint száz tételt tartanak hármas tagolásban, külön-külön a fehér, a rosé és a vörösborok témájában: magyar borok, osztrák tételek, valamint nemes nedűk a világ különböző régióiból. A szelekció tudatos, értő kézre vall. Mintegy húsz tételt pohárra is kimérnek. Az árak magasak, akárcsak az ételek esetében.

A Pécsi Sörgyár által főzött Ida lágert és pécsi búzasört tartanak csapon, palackban a székesfehérvári Hübris két sörét, a magasgasztronómiában valamiért sokra tartott Noamot, valamint egy mentes pécsit. Készítenek öt klasszikus és öt signiture-koktélt. A töményválaszték is széles, a párlatok elsöprő többsége a prémium szegmensbe tartozik.

A kiszolgálás vegyes képet mutat. Összesen öt felszolgálóval volt dolgunk beleértve a recepcióst. A két fiatalember udvarias, de lényegében személytelen. Az egyik hölgy viselkedése, akiről egyébként megtudtuk, hogy beugrós, érthetetlen. Kérjük a számlát, de nem továbbítja igényünket a fizetőpincérnek, ami azután derül ki, hogy negyedóra elteltével ismét szólunk. Az is beszédes, hogy amikor első ízben jelezzük neki, hogy szeretnénk valamit, nem jön rögtön oda, pedig látszik, hogy épp nincs semmi dolga. A fizetőpincér hölgy viszont bűbájos, jól reagál, veszi a lapot, kedves és udvarias. 15 százalék szervízdíjjal dolgoznak.

 

A marhahúsleves kérhető májgombóccal vagy fridattóval, zöldségekkel és marhahússal. Jómagam az előbbire szavaztam. A lé mely színű és mély ízű, a zöldség nincs túlfőve, a gombóc jó tartású és ízletes. Házias, csavarmentes fogás tökélyre fejlesztve. Meglepő, hogy az asztalon nincs borsdaráló csak borslisztszóró, kérésre hoznak darálót is.

 

A körtével és kalácskoronggal felszolgált libamájnak nincs tartása, belseje szinte folyik. A körte nem tűnik elégséges kísérőelemnek. Nem élvezhetetlen a fogás, de csalódást okoz, jobbakhoz szoktunk, még egyszerűbb helyeken is.

 

A hortobágyi palacsinta nem nagy adag, ezt elismerésnek szánom, bőven elég egy palacsinta, nem cél a jóllakás az előétellel. Jó szívvel adagolt, megnyerő állagú, ízletes mártásban szolgálják fel. A műfaj kiemelkedő darabja. A bőséges mártás miatt kenyeret is kérek hozzá, ami kovászos, friss, csúcsminőségű és nem kerül a számlára.

 

A túrógombóc belül kicsit krémes, puha, nem a klasszikus remegős, ami vélhetően szándékolt. Ízre remek, akárcsak a fahéjas édes tejfel. Egy nem túl méretes gombóc az adag, nekem pont elég volt.

 

A somlói volt az étkezésünk csúcspontja, szaftos, harmonikus, van benne roppanós elem is, magas minőségű alapanyagokból készült. Telitalálat.

Mindent egybevetve jól éreztük magunkat az Ida bisztróban, amit leginkább azoknak ajánlunk, aki amellett, hogy szeretik az osztrák-magyar konyhát, s az exkluzív környezetet, nem szokták nézni az étlap jobb oldalát.

Elérhetőségek:

Ida bisztró

Budapest, Ybl Miklós tér 6.

Telefonszám: + 36 30 741 1401

Honlap: https://idabistro.com

E-mail-cím: [email protected]

Borítókép és fotók: Borbély Zsolt Attila