A koalíció első veresége

Fölösleges álszenten viselkednünk, a politika félreérthetetlenül, az eddigi etikettet felrúgva beleártotta magát a sport, a Magyar Olimpiai Bizottság életébe. A testület tegnapi, rendkívüli közgyűlésén hozott döntést, amely szerint Schmitt Pál marad az elnök, ezért nyugodtan értékelhetjük a regnáló koalíció vereségeként. Méghozzá a parlamenti választások óta személyi, stratégiai kérdésekben első komoly vereségeként.
Mi is történt valójában? Schmitt Pál ugyan nem követett el alkotmányos vétséget azzal, hogy a MOB elnökeként a Fidesz alelnökévé választották, avagy Fidesz-alelnökként is megtartotta MOB-tisztségét, de kétségtelenül támadási felületet kínált önmaga ellen. A sport szerencsére még mindig különbözik a közélet számos területétől, ezért az olimpiai bizottságban bizonyos kereteken belül maradt a személyét érő kritika, amely a parlamenti választások végeredménye után erősödött fel. Kettős szándékkal.
Schmitt politikai ellenfelei elérkezettnek látták az időt rangos tisztsége elvételére, a MOB-on belüli, ennél mérsékeltebb ellenzéke pedig úgy látta, szembeszéllel lehetetlen a szervezet érdekeit képviselni, azaz inkább Schmitt bukjon, mint az egész MOB. Az elnök hajlott is a háttérbe vonulásra, de kétszeres olimpiai bajnokként, tizenhét éve pozícióban lévő vezetőként csak méltó feltételek mellett lett volna hajlandó erre. A kicsikart egyezség szerint a december 9-i közgyűlésig döntött volna terveiről, ám két körülménnyel senki sem számolt. Az egyik elnökségi tag elárulta a titkos megállapodást, továbbá Gyurcsány Ferenc kormányfő hazajött szabadságáról. Nem bizonyítható, de az események logikája egyértelműen azt mutatja, ő adta utasításba, hogy Schmitt Pálnak még az önkormányzati választások előtt buknia kell.
E durva beavatkozásából is kitűnik, hogy Gyurcsány Ferenc sportminiszterként sem értett meg semmit a sport működéséből, világából, az ott uralkodó, alapvetően hagyománytisztelő viszonyokból. Nem csupán a MOB elnöke, hanem szinte a teljes magyar sport arcul csapásként értelmezte az üzenetet. Olimpiai bajnokok sora állt ki Schmitt Pál mellett. Az úszók bátorsága különösen példamutató, hiszen ők egyúttal Gyárfás Tamással, az úszószövetség elnökével, a Schmitt-tel szemben álló tábor vezéralakjával is szembe kerültek. Már az önmagában fél sikernek számított, hogy a Nap-kelte producere meghátrált, a tegnapi szavazás végeredménye pedig teljes győzelem, ami után még a nyár közepén tett nyilatkozata alapján – két dudás nem fér meg egy csárdában –, Gyárfásnak kell elgondolkoznia a MOB-ban betöltött alelnöki posztjáról.
A szavazás azonban túlmutat e két ember személyes sorsán. Megmutatta, hogy ha kikezdhetetlen hitelű, sikeres és népszerű emberek felemelik a szavukat, akkor ellene lehet szegülni a politika megrendelésére kezdeményezett brutális támadásoknak.
Nincsenek illúzióink, a kormányoldaltól nem várhatjuk el, hogy tanuljon az esetből. Újabb és újabb próbálkozások indulnak az élet minden területén. Ma a sportolók, holnap az orvosok, holnapután a művészek.
Az elmúlt hetekben egyetlen, Schmitt Pál mellett elhangzott ellenzéki nyilatkozatot sem hallhattunk. Vajon miért? A jobboldali politikusok helyett a civilek vitték a bőrüket a vásárra. Méghozzá sikerrel. A történtek az ellenzéket mindenképpen gondolkozásra késztethetik. A koalícióra a sport mérte az első kijózanító vereséget.