Oroszország az utóbbi időben szemmel láthatóan újra felfedezte Közép-Európát, s ebben a térségben is igyekszik érvényesíteni érdekeit. Szvetlana Glinkina szerint korántsem csupán Moszkva ébredéséről van szó, jóval inkább új lehetőségek megjelenéséről az Oroszország–Európai Unió–Kelet-Közép-Európa háromszögben. Ez ugyanis egy háromszereplős játszma, amelynek mára már mindegyik résztvevője felfogta, hogy az együttműködés korábbi módszerein változtatni kell. Brüsszelben felismerték, hogy az unió keleti bővítése mindenki számára komoly előnyökkel járó folyamat, mint ahogy Európa széles értelemben vett egyesítése is közös érdek.
Sokszor és sokan felismerték már, hogy Oroszország és az Európai Unió egységes geopolitikai térség, amelynek megosztottsága csak harmadik félnek állhat igazán érdekében. Szembetűnő ugyanakkor az is, hogy a közép-európai országok uniós tagsága, főképp a történelmi terhek miatt, megnehezítette e két pólus közeledését. A kutató ezzel csak részben ért egyet, szerinte ugyanis az újonnan csatlakozott országokban csak egyes ágazatok nyertek a bővítésből. A mezőgazdaság például nem tartozik ezek közé, hiszen támogatása csupán harmada annak, amiben a korábbi tagok részesülnek. Ez a tény sokakban erősítette a felismerést, hogy aktivizálódni kell a keleti piacok irányában is. Az újak érdeklődésének kelet felé fordítása Glinkina szerint bizonyos szférák esetében ráadásul – az új konkurencia fellépése miatti hazai feszültségek elkerülése végett – a régi Európának is érdeke. A már említett új feltételek azonban a szakértő szerint nem csupán a kapcsolatok erősítése felé hatnak. Az uniós tagsággal – bizonyos jogi normák megváltozása miatt – ugyanis Közép-Európa országaiba is nehezedett az orosz export. Az a körülmény sem segíti az együttműködést, hogy e régió országai mintegy az Oroszország, az Európai Unió és az Egyesült Államok közötti, meglehetősen bonyolulttá vált viszony túszaivá váltak. A posztszovjet térségben tapasztalható imperialista típusú amerikai terjeszkedés, valamint a keleti bővítés, e geopolitikai egység konszolidálásának egyre jobban kiütköző nehézségei logikusan vezetnek az EU és az Egyesült Államok közötti érdekütközésekhez, feszültséghez. Nem lehet nem észre venni azt sem – s ez tükröződik még a németek által kidolgozott keleti politika koncepcióban is –, hogy politikai kérdésekben az unió is sokszor meglehetően ellenségesen közelít Oroszországhoz. Ha lehet, még bonyolultabb az orosz–amerikai viszony. Moszkva a terrorizmus elleni harcban meglévő közös érdekek miatt egyrészt kénytelen számolni az amerikai állásponttal, ám az is nyilvánvaló, hogy a Fehér Ház nem üdvözli Oroszország felemelkedését, boldogulását. Mindezek természetes módon kihatnak a mind Brüsszeltől, mind pedig Washingtontól érezhetően függő Kelet-Közép-Európa és Oroszország kapcsolatára is.
Ebben a helyzetben segíthetnek Glinkina szerint a kétoldalú megbeszélések. Oroszországnak nem közvetítőre, hídra van szüksége, hiszen közvetlen partnere az EU-nak, ám mint a kutató aláhúzza, Moszkva nagyra értékeli a higgadt, pragmatikus magyar hozzáállást e kérdéshez. A szakértő úgy véli, hogy ez követendő modell lehet a többi közép-európai ország viszonylatában is.
Több elemzés látott napvilágot arról is, hogy a Budapesttel folytatott orosz politika a térség megosztására, de legalábbis a konfrontatívabb modellt követő Lengyelország ellensúlyozására törekszik. Sokan kiemelik azt is, hogy ez a magyar modell belpolitikai értelemben is szándékoltan egyoldalú, és Moszkva – már-már a kétoldalú viszony szilárdságát is kockáztatva – előnyben részesíti a hazai baloldalt, amely pedig jól kivehetően igyekszik kisajátítani a maga számára ezt a relációt. Szvetlana Glinkina szerint Oroszország jól érzékeli a térségbeli különbségeket, ám részéről a régió megosztása rövidlátó törekvés lenne. Moszkva ugyanakkor itt is határozottan kiáll érdekei mellett, amelyek sok tekintetben egybeesnek a térség érdekeivel is. Úgy véli, azt sem lehet elvárni, hogy Oroszország ne támaszkodjon energiatartalékaira, ez azonban nem jelenti például Magyarország gazdasági önállóságának szűkítését. Moszkva azonban határozottan törekszik arra, hogy ne csak európai beszállító legyen, de saját kereskedelmi biztonságát erősítendő tulajdont szerezzen az elosztásban.

Házasság első látásra – fogorvosi székben ülve lángolt fel a szerelem?